A TANÁCS 1993. november 23-i 93/104/EK IRÁNYELVE
a munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésre, és különösen annak 118a. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
az Európai Parlamenttel együttmûködve,
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
mivel a Szerzõdés 118a. cikke elõírja, hogy a Tanács irányelvek útján,
különösen a munkakörnyezet tekintetében, minimumkövetelményeket
fogadjon el a munkavállalók biztonságának és egészségének magasabb
szintû védelme kialakításának ösztönzésére;
mivel az említett cikk alapján az irányelvek nem vezethetnek be olyan
közigazgatási, pénzügyi és jogi megszorításokat, amelyek hátráltatnák a
kis- és középvállalkozások alapítását és fejlõdését;
mivel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének
javítását ösztönzõ intézkedések bevezetésérõl szóló, 1989. június 12-i
89/391/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit kell teljes mértékben
alkalmazni az ezen irányelv hatálya alá tartozó területekre,
tekintettel az abban foglalt szigorúbb és/vagy konkrétabb
rendelkezésekre;
mivel a 11 tagállam állam- és kormányfõje által, a strasbourgi Európai
Tanács 1989. december 9-i ülésén elfogadott, a munkavállalók alapvetõ
szociális jogairól szóló közösségi charta 7. pontjának elsõ bekezdése,
továbbá 8. és 19. pontjának elsõ bekezdése megállapítja, hogy:
"7. A belsõ piac létrehozásának a munkavállalók élet-
és munkafeltételeinek javulásához kell vezetnie az Európai Közösségben.
Ez a folyamat a feltételek közelítésének eredménye, azok folyamatos
javítása mellett, különösen a munkaidõ idõtartamát és megszervezését,
valamint a határozatlan idõre szóló szerzõdésen kívüli olyan
foglalkoztatási formákat illetõen, mint a határozott idejû
munkaszerzõdések, a részmunkaidõs munkavégzés, a munkaerõ-kölcsönzés és
az idénymunka.
8. Az Európai Közösségben minden munkavállalónak joga van a heti
pihenõidõre és az éves fizetett szabadságra, amelynek idõtartamát
progresszíven kell harmonizálni a nemzeti gyakorlatoknak megfelelõen.
19. Minden munkavállalót megfelelõ egészségügyi és biztonsági
feltételek illetnek meg munkakörnyezetében. Megfelelõ intézkedéseket
kell hozni annak érdekében, hogy ezen a területen a feltételek további
harmonizációja valósuljon meg a már elért eredmények fenntartásával
egyidejûleg. ";
mivel a munkavállalók munkahelyi biztonságának, higiéniájának és
egészségének javítása olyan cél, amely nem rendelhetõ alá pusztán
gazdasági megfontolásoknak;
mivel ez az irányelv gyakorlati hozzájárulás a belsõ piac szociális dimenziójának a megteremtéséhez;
mivel a munkaidõ megszervezésével kapcsolatos minimumkövetelmények
megállapítása javítja a munkavállalók munkafeltételeit a Közösségben;
mivel a közösségi munkavállalók biztonságának és egészségének
biztosítása érdekében a munkavállalók számára minimális napi, heti és
éves pihenõidõt, valamint megfelelõ szüneteket kell biztosítani; mivel
ebben az összefüggésben meg kell szabni a heti munkaidõ maximumát is;
mivel a munkaidõ megszervezése tekintetében figyelembe kell venni a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elveit, az éjszakai munkával kapcsolatos
elveket is beleértve;
mivel a heti pihenõidõ tekintetében kellõ figyelmet kell fordítani a
kulturális, etnikai, vallási és egyéb tényezõk sokféleségére a
tagállamokban; mivel különösen az egyes tagállamok dönthetik el, hogy a
vasárnap beletartozik-e a heti pihenõidõbe, és ha igen, milyen
mértékben;
mivel kutatások kimutatták, hogy az emberi szervezet éjszaka
érzékenyebben reagál a környezeti ártalmakra és a munkaszervezés
bizonyos megterhelõ formáira és, hogy a hosszú ideig tartó éjszakai
munka hátrányos lehet a munkavállalók egészségére, és veszélyeztetheti
a munkahelyi biztonságot;
mivel korlátozni kell az éjszakai munka idõtartamát, beleértve a
túlmunkát is, és az éjszakai munkavállalókat rendszeresen alkalmazó
munkáltatók számára elõ kell írni, hogy ezt az információt kérésre az
illetékes hatóságok tudomására hozzák;
mivel fontos, hogy az éjszakai munkavállalók ingyenes egészségügyi
vizsgálatban részesüljenek munkába állásuk elõtt és azt követõen
rendszeresen, továbbá ha lehetséges, megfelelõ nappali munkára
helyezzék át õket, ha egészségügyi problémákkal küzdenek;
mivel az éjszakai és a váltott mûszakban dolgozó munkavállalók helyzete
megköveteli, hogy a biztonsági és egészségügyi védelem szintjét a munka
jellegéhez igazítsák, valamint azt, hogy a védelmi és megelõzési
szolgálatok, valamint erõforrások megszervezése és mûködése megfelelõ
legyen;
mivel meghatározott munkafeltételek hátrányos hatást gyakorolhatnak a
munkavállalók biztonságára és egészségére; mivel egy bizonyos minta
szerinti munkaszervezés esetében figyelembe kell venni azt az általános
elvet, hogy a munkát az emberhez igazítsák;
mivel az érintett munka sajátos jellege miatt bizonyos ágazatokban vagy
olyan tevékenységek esetében, amelyek nem tartoznak ezen irányelv
hatálya alá, külön intézkedéseket kell hozni a munkaidõ megszervezése
tekintetében;
mivel a vállalkozáson belüli munkaidõ megszervezésével kapcsolatosan
felmerülõ kérdés tekintetében kívánatosnak látszik rugalmasságot
engedélyezni az irányelv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazása során, a
munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére irányuló elvek
betartásának biztosítása közben;
mivel szükséges biztosítani, hogy esetenként a tagállamok vagy a
szociális partnerek ezen irányelv bizonyos rendelkezéseitõl eltérjenek;
mivel általános szabályként eltérés esetében az érintett
munkavállalóknak egyenértékû kompenzáló pihenõidõt kell biztosítani,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. SZAKASZ
HATÁLY ÉS MEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Az irányelv célja és hatálya
(1) Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi
követelményeket állapítja meg a munkaidõ megszervezésére tekintettel.
(2) Ezt az irányelvet kell alkalmazni:
a) a napi és a heti pihenõidõ és az éves szabadság minimális idõtartama, a szünetek és a maximális heti munkaidõ esetében; és
b) az éjszakai munka, a váltott mûszakban végzett munka és a munkaritmus bizonyos szempontjainak esetében.
(3) Ezen irányelv 17. cikkének sérelme nélkül ezt az irányelvet kell
alkalmazni a 89/391/EGK irányelv 2. cikkének értelmében valamennyi köz-
és magántevékenységi ágazatban a légi, a vasúti, a közúti, a tengeri, a
folyami és tavi szállítás, a tengeri halászat, a tengeren végzett egyéb
munkavégzés, valamint az orvosok gyakornoki tevékenységének kivételével.
(4) A 89/391/EGK irányelv rendelkezéseit kell teljes mértékben
alkalmazni a (2) bekezdésben említett esetekben, az ezen irányelv
szigorúbb és/vagy konkrétabb rendelkezéseinek sérelme nélkül.
2. cikk
Meghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
1. munkaidõ: az az idõtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a
munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a
nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen;
2. pihenõidõ: az az idõtartam, amely nem minõsül munkaidõnek;
3. éjszakai idõ: a hét óránál nem rövidebb idõtartam a nemzeti
jogszabályokban meghatározottak szerint, és amelynek minden esetben
magában kell foglalnia az éjfél és a reggel 5 óra közötti idõtartamot;
4. éjszakai munkát végzõ munkavállaló:
a) egyrészrõl az a munkavállaló, aki az éjszakai idõ alatt napi
munkaidejébõl legalább három órában rendszeresen munkát végez; és
b) másrészrõl az a munkavállaló, aki éves munkaidejének bizonyos
hányadában éjszakai idõ alatt végez munkát, az érintett tagállamnak a
következõk alapján történõ meghatározása értelmében:
i. nemzeti jogszabályok útján, a szociális partnerekkel történt konzultációt követõen; vagy
ii. kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek között, nemzeti vagy regionális szinten megkötött megállapodások útján;
5. váltott mûszakban végzett munka: folyamatos vagy megszakításokkal
mûködõ üzemelés olyan munkaszervezési módszere, amelyben a
munkavállalók egymást váltják egy bizonyos idõbeosztás szerint
ugyanazon a munkahelyen, és amely azzal jár, hogy a munkavállalóknak
különbözõ idõben kell munkát végezniük adott napi vagy heti idõtartam
során;
6. váltott mûszakban dolgozó munkavállaló: váltott mûszakban munkát végzõ munkavállaló.
II. SZAKASZ
MINIMÁLIS PIHENÕIDÕK - A MUNKAIDÕ MEGSZERVEZÉSÉNEK EGYÉB SZEMPONTJAI
3. cikk
Napi pihenõidõ
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására,
hogy minden munkavállalót 24 órás idõtartamonként 11 összefüggõ órából
álló minimális napi pihenõidõ illessen meg.
4. cikk
Szünetek
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására,
hogy, ha a munkanap hat óránál hosszabb, minden munkavállalót pihenõ
szünet illessen meg, amelynek részleteit, beleértve az idõtartamot és a
szünet biztosításának feltételeit is, kollektív szerzõdésekben vagy a
szociális partnerek közötti megállapodásokban, vagy ezek hiányában
nemzeti jogszabályokban állapítják meg.
5. cikk
Heti pihenõidõ
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására,
hogy minden munkavállalót hétnaponként 24 órás minimális, megszakítás
nélküli pihenõidõ, továbbá a 3. cikkben említett 11 órás napi pihenõidõ
illessen meg.
Az elsõ albekezdésben említett minimális pihenõidõ elvben a vasárnapot is magában foglalja.
Ha azt objektív, mûszaki vagy munkaszervezési feltételek indokolják, a minimális 24 órás pihenõidõ alkalmazható.
6. cikk
Maximális heti munkaidõ
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására,
hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével
összhangban:
1. a heti munkaidõ idõtartamát törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
rendelkezések, kollektív szerzõdések vagy a szociális partenerek által
megkötött megállapodások útján korlátozzák;
2. hétnapos idõtartamokban az átlagos munkaidõ, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát.
7. cikk
Rendes szabadság
(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak
biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét rendes
szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által
megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság
biztosítása feltételeinek megfelelõen.
(2) A rendes szabadság minimális idõtartama nem helyettesíthetõ annak
fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszûnésének esetét
kivéve.
III. SZAKASZ
ÉJSZAKAI MUNKA - VÁLTOTT MÛSZAKBAN VÉGZETT MUNKA - MUNKAVÉGZÉSI MINTÁK
8. cikk
Az éjszakai munka idõtartama
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:
1. az éjszakai munkavállalók esetében a rendes munkaórák száma átlagosan ne haladja meg a nyolc órát 24 órás idõszakonként;
2. azok az éjszakai munkavállalók, akiknek munkája különös veszéllyel
vagy erõs fizikai vagy szellemi megterheléssel jár, ne dolgozzanak
többet nyolc óránál olyan 24 órás idõtartamban, amely során éjszakai
munkát végeznek.
A fentiek alkalmazásában a különös veszéllyel vagy erõs fizikai vagy
szellemi megterheléssel járó munkát nemzeti jogszabály és/vagy
gyakorlat, kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által
kötött megállapodások útján állapítják meg, az éjszakai munka hatásait
és veszélyeit figyelembe véve.
9. cikk
Éjszakai munkavállalók egészségügyi vizsgálata és nappali munkára történõ áthelyezése
(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:
a) az éjszakai munkavállalók munkába lépésüket megelõzõen és azt
követõen rendszeresen ingyenes egészségügyi vizsgálaton vegyenek részt;
b) azokat az éjszakai munkavállalókat, akik az éjszakai munkavégzésbõl
eredõ egészségügyi problémákkal küzdenek, ha lehetséges, számukra
alkalmas nappali munkára helyezzék át.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett ingyenes egészségügyi
vizsgálatot az orvosi titoktartás szabályainak megfelelõen kell
lefolytatni.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett ingyenes egészségügyi
vizsgálat a nemzeti egészségügyi rendszeren belül is elvégezhetõ.
10. cikk
Az éjszakai munkavégzés biztosítékai
A tagállamok az éjszakai munkavállalók egyes kategóriáinak
munkavégzéséhez bizonyos biztosítékokat fûzhetnek a nemzeti
jogszabályok és/vagy gyakorlat feltételei alapján olyan munkavállalók
esetében, akiknek biztonságát vagy egészségét az éjszakai munkavégzés
veszélyeztetheti.
11. cikk
Éjszakai munkavállalók rendszeres alkalmazásáról szóló értesítés
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására,
hogy az éjszakai munkavállalókat rendszeresen foglalkoztató munkáltató
ezt az információt kérésre az illetékes hatóságok tudomására hozza.
12. cikk
Biztonság- és egészségvédelem
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:
1. az éjszakai munkavállalók és a váltott mûszakban dolgozó
munkavállalók munkájuk jellegének megfelelõ biztonság- és
egészségvédelemben részesüljenek;
2. az éjszakai munkavállalók és a váltott mûszakban dolgozó
munkavállalók biztonság- és egészségvédelmének tekintetében a megfelelõ
védelmi és megelõzési szolgáltatások vagy eszközök a más munkavállalók
számára biztosítottakkal megegyezõek, és mindenkor rendelkezésre állnak.
13. cikk
A munka ütemezése
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására,
hogy egy bizonyos minta szerint a munkát megszervezni kívánó munkáltató
vegye figyelembe azt az általános elvet, hogy a munkát az azt végzõ
emberhez kell igazítani, különösen a monoton munka és az elõre
megállapított munkaütemben való munkavégzés elkerülése érdekében, a
tevékenység milyenségét, valamint a biztonsági és egészségvédelmi
követelményeket, különösen a munkaközi szüneteket illetõen.
IV. SZAKASZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
14. cikk
Konkrétabb közösségi rendelkezések
Ennek az irányelvnek a rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha egyéb
közösségi eszközök konkrétabb követelményeket tartalmaznak bizonyos
foglalkozásokkal vagy szakmai tevékenységekkel kapcsolatosan.
15. cikk
Elõnyösebb rendelkezések
Ez az irányelv nem sérti a tagállamoknak azt a jogát, hogy olyan
törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak
vagy vezessenek be, amelyek a munkavállalók biztonságának és
egészségének védelme szempontjából elõnyösebbek vagy, hogy
megkönnyítsék vagy engedélyezzék olyan kollektív szerzõdések vagy a
szociális partnerek által kötött olyan megállapodások alkalmazását,
amelyek a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme
szempontjából elõnyösebbek.
16. cikk
Hivatkozási idõszakok
A tagállamok a következõ cikkek alkalmazásában hivatkozási idõszakot állapíthatnak meg:
1. az 5. cikk alkalmazásában (heti pihenõidõ) a hivatkozási idõszak nem haladhatja meg a 14 napot;
2. a 6. cikk alkalmazásában (maximális heti munkaidõ) a hivatkozási idõszak nem haladhatja meg a négy hónapot.
A 7. cikkel összhangban biztosított rendes szabadság és a
betegszabadság idõtartamát nem lehet figyelembe venni az
átlagszámításnál, vagy annak szempontjából semleges;
3. a 8. cikk alkalmazásában (az éjszakai munka idõtartama) a
hivatkozási idõszakot a szociális partnerekkel folytatott konzultációt
követõen vagy kollektív szerzõdés vagy a szociális partnerek közötti
nemzeti vagy regionális szinten kötött megállapodások útján kell
meghatározni.
Ha az 5. cikk által elõírt minimálisan 24 órás heti pihenõidõ ebbe a
hivatkozási idõszakba esik, akkor azt az átlagszámításnál nem lehet
figyelembe venni.
17. cikk
Eltérések
(1) A munkavállalók biztonság- és egészségvédelmérõl szóló általános
elvekre tekintettel a tagállamok eltérhetnek a 3. , 4. , 5. , 6. , 8.
vagy 16. cikktõl, ha az érintett tevékenység sajátos jellege miatt a
munkaidõ idõtartamát nem mérik és/vagy nem határozzák meg elõre, vagy
azt a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni, és különösen a
következõk esetében:
a) ügyvezetõk vagy más önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkezõ személyek;
b) családtag munkavállalók; vagy
c) templomokban és vallási közösségekben vallási ceremóniákon közremûködõ munkavállalók.
(2) Eltérések fogadhatók el törvényi, rendeleti vagy közigazgatási
rendelkezésekkel, vagy kollektív szerzõdésekkel vagy a szociális
partenerek által kötött megállapodásokkal, feltéve, hogy az érintett
munkavállalók számára egyenértékû kompenzáló pihenõidõt biztosítanak,
vagy kivételes esetekben, ha kompenzáló pihenõidõ biztosítása objektív
okok miatt nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelõ
védelemben részesítik:
2. 1. a 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl:
a) olyan tevékenységek esetében, amelyekre az jellemzõ, hogy a
munkavállaló munkahelye és lakóhelye távol van egymástól vagy a
munkavállaló különbözõ munkahelyei vannak távol egymástól;
b) az olyan biztonsági és felügyeleti tevékenységek esetében, amelyek
állandó jelenlétet igényelnek a vagyon- és személyvédelem érdekében,
különösen a biztonsági õrök, gondnokok vagy biztonsági cégek esetében;
c) olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség, különösen a következõk esetében:
i. a kórházak vagy hasonló létesítmények, bentlakásos intézmények és
börtönök által nyújtott felvétellel, kezeléssel és/vagy gondozással
kapcsolatos szolgáltatások;
ii. kikötõi vagy reptéri munkavállalók;
iii. sajtó, rádió, televízió, filmgyártás, postai és távközlési szolgáltatások, mentõ, tûzoltó és polgári védelmi szolgálatok;
iv. gáz-, víz- és villamosenergia termelés, szállítás és elosztás, továbbá háztartási hulladékgyûjtõ és hulladékégetõ üzemek;
v. olyan iparágak, ahol a munkát mûszaki okok miatt nem lehet megszakítani;
vi. kutatási és fejlesztési tevékenységek;
vii. mezõgazdaság;
d) ahol a tevékenység elõreláthatóan hullámzó jellegû, különösen a következõ területeken:
i. mezõgazdaság;
ii. idegenforgalom;
iii. postai szolgáltatások;
2. 2. a 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl:
a) a 89/391/EGK irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében leírt körülmények esetén
b) baleset vagy baleset bekövetkezésének veszélye esetén;
2. 3. a 3. és 5. cikktõl:
a) a váltott mûszakban végzett tevékenységek esetében akkor, amikor a
munkavállaló mûszakot vált, és az egyik mûszak vége és a másik mûszak
kezdete között nem tudja igénybe venni a napi és/vagy a heti pihenõidõt;
b) osztott napi munkaidõben végzett tevékenységek esetében, különösen a takarítószemélyzet munkáját illetõen.
(3) A 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl kollektív szerzõdések vagy a
szociális partnerek által nemzeti vagy regionális szinten kötött
megállapodások alapján, vagy az általuk megállapított szabályoknak
megfelelõen kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által
kötött alacsonyabb szintû megállapodások alapján lehet eltérni.
Azok a tagállamok, ahol törvényben elõírt rendszer nem biztosítja
kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek között nemzeti vagy
regionális szintû megállapodások megkötését, vagy azok a tagállamok,
amelyekben meghatározott jogi keretek vannak és ennek határain belül, a
nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen
engedélyezhetik a 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl való eltérést
kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek között a megfelelõ
kollektív szinten kötött megállapodások alapján.
Az elsõ és a második albekezdésben biztosított eltérési lehetõségek
azzal a feltétellel engedélyezhetõek, hogy az érintett munkavállalók
számára egyenértékû kompenzáló pihenõidõt biztosítanak, vagy kivételes
esetekben, amikor objektív okok miatt kompenzáló pihenõidõ biztosítása
nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelõ védelemben
részesítik.
A tagállamok szabályokat állapíthatnak meg a következõkre nézve:
-e bekezdésnek a szociális partnerek általi alkalmazása, és
-e bekezdés értelmében kötött kollektív szerzõdések vagy megállapodások
rendelkezéseinek más munkavállalókra történõ kiterjesztése a nemzeti
jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen.
(4) E cikk (2) bekezdésének 2. 1. és 2. 2. pontjában és a (3)
bekezdésében elõírt, a 16. cikk 2. pontjától való eltérés lehetõsége
nem eredményezheti, hogy a hivatkozási idõszak a hat hónapot meghaladja.
A tagállamoknak azonban lehetõségük van arra, hogy a munkavállalók
biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános elvek betartása
mellett objektív vagy mûszaki okok vagy a munka megszervezésével
kapcsolatos okok miatt lehetõvé tegyék, hogy kollektív szerzõdések vagy
a szociális partnerek által kötött megállapodások a hivatkozási
idõszakot legfeljebb 12 hónapban rögzítsék.
A 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett idõponttól számított
hét év lejárta elõtt a Tanács a Bizottságnak egy értékelõ jelentéssel
együtt benyújtott javaslata alapján újból vizsgálat alá veti e bekezdés
rendelkezéseit, és a teendõket illetõen határoz.
18. cikk
Záró rendelkezések
(1) a) A tagállamok elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az
irányelvnek 1996. november 23-tól megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy
a szociális partnerek eddig az idõpontig megállapodás útján megtegyék a
szükséges intézkedéseket, valamint a tagállamok megteszik az ahhoz
szükséges lépéseket, hogy mindenkor biztosítani tudják az ebben az
irányelvben megállapított rendelkezések teljesítését.
b) i. A tagállamnak lehetõsége van arra, hogy ne alkalmazza a 6.
cikket, de csak a munkavállalók biztonság- és egészségvédelmérõl szóló
általános elvek tiszteletben tartása mellett, feltéve, hogy meghozza a
szükséges intézkedéseket a következõk biztosítása érdekében:
- a munkáltató nem írhatja elõ a munkavállaló számára, hogy egy
hétnapos idõszak alatt 48 óránál többet dolgozzon, amelyet átlagként
számítanak ki a 16. cikk (2) pontjában említett hivatkozási idõszakra
tekintettel, kivéve ha a munkavállaló elõzetesen beleegyezett az ilyen
munkavégzésbe,
-a munkavállalót munkáltatója nem hozhatja hátrányos helyzetbe azért,
mert a munkavállaló nem egyezik bele az ilyen munkavégzésbe,
-a munkáltató naprakész nyilvántartást vezet az ilyen munkát végzõ valamennyi munkavállalóról,
-a nyilvántartásokat az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják,
amelyek a munkavállalók biztonságával és/vagy egészségével kapcsolatos
okok alapján megtilthatják vagy korlátozhatják a maximális heti
munkaidõ túllépését,
-a munkáltató kérésre tájékoztatja az illetékes hatóságokat azokról az
esetekrõl, amikor a munkavállalók beleegyeztek abba, hogy hétnapos
idõtartam alatt 48 órát meghaladó munkát végezzenek, amelyet átlagként
számítanak ki a 16. cikk (2) pontjában említett hivatkozási idõszakra
nézve.
Az a) pontban említett idõponttól számított hét év lejárta elõtt a
Tanács a Bizottság értékelõ jelentéssel együtt benyújtott javaslata
alapján újból vizsgálat alá veti ezen alpontnak a rendelkezéseit és a
teendõket illetõen határoz.
ii. A tagállamoknak hasonlóképpen lehetõségük van arra, hogy a 7. cikk
alkalmazását illetõen legfeljebb hároméves átmeneti idõtartamot
vegyenek igénybe az a) pontban említett idõponttól számítva, feltéve,
hogy az ilyen átmeneti idõtartam alatt:
-minden munkavállaló háromhetes éves fizetett szabadságban részesül a
nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen
szabadságra való jogosultság és annak biztosítása feltételeit illetõen,
és
-a háromhetes éves fizetett szabadság nem helyettesíthetõ annak fejében
adott juttatással, a munkaviszony megszûnésének esetét kivéve.
c) A tagállamok errõl haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett
intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy
azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fûzni.
A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(3) A tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a változásokra
tekintettel a munkaidõ vonatkozásában eltérõ törvényi, rendeleti vagy
szerzõdéses rendelkezéseket hozzanak, amennyiben eleget tesznek az ezen
irányelvben elõírt minimumkövetelményeknek, azonban ennek az
irányelvnek a végrehajtására hivatkozva nem csökkenthetik a
munkavállalók számára biztosított általános védelem szintjét.
(4) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a
rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen
már elfogadtak vagy elfogadnak.
(5) A tagállamok ötévenként jelentést tesznek a Bizottságnak ezen
irányelv gyakorlati végrehajtásáról, a szociális partnerek álláspontját
is rögzítve.
A Bizottság a jelentésrõl tájékoztatja az Európai Parlamentet, a
Tanácsot, a Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a munkahelyi
biztonsági, higiéniai és egészségvédelmi tanácsadó bizottságot.
(6) A Bizottság ötévenként jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak ezen irányelv
végrehajtásáról, kellõ figyelemmel az (1) , (2) , (3) , (4) és (5)
bekezdésre.
19. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1993. november 23-án.
a Tanács részérõl
az elnök
M. SMET
|