AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerzõdésre, és különösen annak 118a. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
az Európai Parlamenttel együttmûködve,
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
mivel a Szerzõdés 118a. cikke elõírja, hogy a Tanács irányelvek útján, különösen a munkakörnyezet tekintetében, minimumkövetelményeket fogadjon el a munkavállalók biztonságának és egészségének magasabb szintû védelme kialakításának ösztönzésére;
mivel az említett cikk alapján az irányelvek nem vezethetnek be olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi megszorításokat, amelyek hátráltatnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlõdését;
mivel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönzõ intézkedések bevezetésérõl szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit kell teljes mértékben alkalmazni az ezen irányelv hatálya alá tartozó területekre, tekintettel az abban foglalt szigorúbb és/vagy konkrétabb rendelkezésekre;
mivel a 11 tagállam állam- és kormányfõje által, a strasbourgi Európai Tanács 1989. december 9-i ülésén elfogadott, a munkavállalók alapvetõ szociális jogairól szóló közösségi charta 7. pontjának elsõ bekezdése, továbbá 8. és 19. pontjának elsõ bekezdése megállapítja, hogy:

"7. A belsõ piac létrehozásának a munkavállalók élet- és munkafeltételeinek javulásához kell vezetnie az Európai Közösségben. Ez a folyamat a feltételek közelítésének eredménye, azok folyamatos javítása mellett, különösen a munkaidõ idõtartamát és megszervezését, valamint a határozatlan idõre szóló szerzõdésen kívüli olyan foglalkoztatási formákat illetõen, mint a határozott idejû munkaszerzõdések, a részmunkaidõs munkavégzés, a munkaerõ-kölcsönzés és az idénymunka.
8. Az Európai Közösségben minden munkavállalónak joga van a heti pihenõidõre és az éves fizetett szabadságra, amelynek idõtartamát progresszíven kell harmonizálni a nemzeti gyakorlatoknak megfelelõen.
19. Minden munkavállalót megfelelõ egészségügyi és biztonsági feltételek illetnek meg munkakörnyezetében. Megfelelõ intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy ezen a területen a feltételek további harmonizációja valósuljon meg a már elért eredmények fenntartásával egyidejûleg. ";
mivel a munkavállalók munkahelyi biztonságának, higiéniájának és egészségének javítása olyan cél, amely nem rendelhetõ alá pusztán gazdasági megfontolásoknak;
mivel ez az irányelv gyakorlati hozzájárulás a belsõ piac szociális dimenziójának a megteremtéséhez;
mivel a munkaidõ megszervezésével kapcsolatos minimumkövetelmények megállapítása javítja a munkavállalók munkafeltételeit a Közösségben;
mivel a közösségi munkavállalók biztonságának és egészségének biztosítása érdekében a munkavállalók számára minimális napi, heti és éves pihenõidõt, valamint megfelelõ szüneteket kell biztosítani; mivel ebben az összefüggésben meg kell szabni a heti munkaidõ maximumát is;
mivel a munkaidõ megszervezése tekintetében figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elveit, az éjszakai munkával kapcsolatos elveket is beleértve;
mivel a heti pihenõidõ tekintetében kellõ figyelmet kell fordítani a kulturális, etnikai, vallási és egyéb tényezõk sokféleségére a tagállamokban; mivel különösen az egyes tagállamok dönthetik el, hogy a vasárnap beletartozik-e a heti pihenõidõbe, és ha igen, milyen mértékben;
mivel kutatások kimutatták, hogy az emberi szervezet éjszaka érzékenyebben reagál a környezeti ártalmakra és a munkaszervezés bizonyos megterhelõ formáira és, hogy a hosszú ideig tartó éjszakai munka hátrányos lehet a munkavállalók egészségére, és veszélyeztetheti a munkahelyi biztonságot;
mivel korlátozni kell az éjszakai munka idõtartamát, beleértve a túlmunkát is, és az éjszakai munkavállalókat rendszeresen alkalmazó munkáltatók számára elõ kell írni, hogy ezt az információt kérésre az illetékes hatóságok tudomására hozzák;
mivel fontos, hogy az éjszakai munkavállalók ingyenes egészségügyi vizsgálatban részesüljenek munkába állásuk elõtt és azt követõen rendszeresen, továbbá ha lehetséges, megfelelõ nappali munkára helyezzék át õket, ha egészségügyi problémákkal küzdenek;
mivel az éjszakai és a váltott mûszakban dolgozó munkavállalók helyzete megköveteli, hogy a biztonsági és egészségügyi védelem szintjét a munka jellegéhez igazítsák, valamint azt, hogy a védelmi és megelõzési szolgálatok, valamint erõforrások megszervezése és mûködése megfelelõ legyen;
mivel meghatározott munkafeltételek hátrányos hatást gyakorolhatnak a munkavállalók biztonságára és egészségére; mivel egy bizonyos minta szerinti munkaszervezés esetében figyelembe kell venni azt az általános elvet, hogy a munkát az emberhez igazítsák;
mivel az érintett munka sajátos jellege miatt bizonyos ágazatokban vagy olyan tevékenységek esetében, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, külön intézkedéseket kell hozni a munkaidõ megszervezése tekintetében;
mivel a vállalkozáson belüli munkaidõ megszervezésével kapcsolatosan felmerülõ kérdés tekintetében kívánatosnak látszik rugalmasságot engedélyezni az irányelv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazása során, a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére irányuló elvek betartásának biztosítása közben;
mivel szükséges biztosítani, hogy esetenként a tagállamok vagy a szociális partnerek ezen irányelv bizonyos rendelkezéseitõl eltérjenek; mivel általános szabályként eltérés esetében az érintett munkavállalóknak egyenértékû kompenzáló pihenõidõt kell biztosítani,

Az irányelv célja és hatálya
(1) Ez az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg a munkaidõ megszervezésére tekintettel.
(2) Ezt az irányelvet kell alkalmazni:
a) a napi és a heti pihenõidõ és az éves szabadság minimális idõtartama, a szünetek és a maximális heti munkaidõ esetében; és
b) az éjszakai munka, a váltott mûszakban végzett munka és a munkaritmus bizonyos szempontjainak esetében.
(3) Ezen irányelv 17. cikkének sérelme nélkül ezt az irányelvet kell alkalmazni a 89/391/EGK irányelv 2. cikkének értelmében valamennyi köz- és magántevékenységi ágazatban a légi, a vasúti, a közúti, a tengeri, a folyami és tavi szállítás, a tengeri halászat, a tengeren végzett egyéb munkavégzés, valamint az orvosok gyakornoki tevékenységének kivételével.
(4) A 89/391/EGK irányelv rendelkezéseit kell teljes mértékben alkalmazni a (2) bekezdésben említett esetekben, az ezen irányelv szigorúbb és/vagy konkrétabb rendelkezéseinek sérelme nélkül.

Meghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
1. munkaidõ: az az idõtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen;
2. pihenõidõ: az az idõtartam, amely nem minõsül munkaidõnek;
3. éjszakai idõ: a hét óránál nem rövidebb idõtartam a nemzeti jogszabályokban meghatározottak szerint, és amelynek minden esetben magában kell foglalnia az éjfél és a reggel 5 óra közötti idõtartamot;
4. éjszakai munkát végzõ munkavállaló:
a) egyrészrõl az a munkavállaló, aki az éjszakai idõ alatt napi munkaidejébõl legalább három órában rendszeresen munkát végez; és
b) másrészrõl az a munkavállaló, aki éves munkaidejének bizonyos hányadában éjszakai idõ alatt végez munkát, az érintett tagállamnak a következõk alapján történõ meghatározása értelmében:
i. nemzeti jogszabályok útján, a szociális partnerekkel történt konzultációt követõen; vagy
ii. kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek között, nemzeti vagy regionális szinten megkötött megállapodások útján;
5. váltott mûszakban végzett munka: folyamatos vagy megszakításokkal mûködõ üzemelés olyan munkaszervezési módszere, amelyben a munkavállalók egymást váltják egy bizonyos idõbeosztás szerint ugyanazon a munkahelyen, és amely azzal jár, hogy a munkavállalóknak különbözõ idõben kell munkát végezniük adott napi vagy heti idõtartam során;
6. váltott mûszakban dolgozó munkavállaló: váltott mûszakban munkát végzõ munkavállaló.

Napi pihenõidõ
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót 24 órás idõtartamonként 11 összefüggõ órából álló minimális napi pihenõidõ illessen meg.

Szünetek
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy, ha a munkanap hat óránál hosszabb, minden munkavállalót pihenõ szünet illessen meg, amelynek részleteit, beleértve az idõtartamot és a szünet biztosításának feltételeit is, kollektív szerzõdésekben vagy a szociális partnerek közötti megállapodásokban, vagy ezek hiányában nemzeti jogszabályokban állapítják meg.

Heti pihenõidõ
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót hétnaponként 24 órás minimális, megszakítás nélküli pihenõidõ, továbbá a 3. cikkben említett 11 órás napi pihenõidõ illessen meg.
Az elsõ albekezdésben említett minimális pihenõidõ elvben a vasárnapot is magában foglalja.
Ha azt objektív, mûszaki vagy munkaszervezési feltételek indokolják, a minimális 24 órás pihenõidõ alkalmazható.

Maximális heti munkaidõ
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével összhangban:
1. a heti munkaidõ idõtartamát törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések, kollektív szerzõdések vagy a szociális partenerek által megkötött megállapodások útján korlátozzák;
2. hétnapos idõtartamokban az átlagos munkaidõ, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát.

Rendes szabadság
(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét rendes szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelõen.
(2) A rendes szabadság minimális idõtartama nem helyettesíthetõ annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszûnésének esetét kivéve.
III. SZAKASZ
ÉJSZAKAI MUNKA - VÁLTOTT MÛSZAKBAN VÉGZETT MUNKA - MUNKAVÉGZÉSI MINTÁK

Az éjszakai munka idõtartama
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:
1. az éjszakai munkavállalók esetében a rendes munkaórák száma átlagosan ne haladja meg a nyolc órát 24 órás idõszakonként;
2. azok az éjszakai munkavállalók, akiknek munkája különös veszéllyel vagy erõs fizikai vagy szellemi megterheléssel jár, ne dolgozzanak többet nyolc óránál olyan 24 órás idõtartamban, amely során éjszakai munkát végeznek.
A fentiek alkalmazásában a különös veszéllyel vagy erõs fizikai vagy szellemi megterheléssel járó munkát nemzeti jogszabály és/vagy gyakorlat, kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által kötött megállapodások útján állapítják meg, az éjszakai munka hatásait és veszélyeit figyelembe véve.

Éjszakai munkavállalók egészségügyi vizsgálata és nappali munkára történõ áthelyezése
(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:
a) az éjszakai munkavállalók munkába lépésüket megelõzõen és azt követõen rendszeresen ingyenes egészségügyi vizsgálaton vegyenek részt;
b) azokat az éjszakai munkavállalókat, akik az éjszakai munkavégzésbõl eredõ egészségügyi problémákkal küzdenek, ha lehetséges, számukra alkalmas nappali munkára helyezzék át.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett ingyenes egészségügyi vizsgálatot az orvosi titoktartás szabályainak megfelelõen kell lefolytatni.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett ingyenes egészségügyi vizsgálat a nemzeti egészségügyi rendszeren belül is elvégezhetõ.

Az éjszakai munkavégzés biztosítékai
A tagállamok az éjszakai munkavállalók egyes kategóriáinak munkavégzéséhez bizonyos biztosítékokat fûzhetnek a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat feltételei alapján olyan munkavállalók esetében, akiknek biztonságát vagy egészségét az éjszakai munkavégzés veszélyeztetheti.

Éjszakai munkavállalók rendszeres alkalmazásáról szóló értesítés
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az éjszakai munkavállalókat rendszeresen foglalkoztató munkáltató ezt az információt kérésre az illetékes hatóságok tudomására hozza.

Biztonság- és egészségvédelem
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:
1. az éjszakai munkavállalók és a váltott mûszakban dolgozó munkavállalók munkájuk jellegének megfelelõ biztonság- és egészségvédelemben részesüljenek;
2. az éjszakai munkavállalók és a váltott mûszakban dolgozó munkavállalók biztonság- és egészségvédelmének tekintetében a megfelelõ védelmi és megelõzési szolgáltatások vagy eszközök a más munkavállalók számára biztosítottakkal megegyezõek, és mindenkor rendelkezésre állnak.

A munka ütemezése
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy egy bizonyos minta szerint a munkát megszervezni kívánó munkáltató vegye figyelembe azt az általános elvet, hogy a munkát az azt végzõ emberhez kell igazítani, különösen a monoton munka és az elõre megállapított munkaütemben való munkavégzés elkerülése érdekében, a tevékenység milyenségét, valamint a biztonsági és egészségvédelmi követelményeket, különösen a munkaközi szüneteket illetõen.

Konkrétabb közösségi rendelkezések
Ennek az irányelvnek a rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha egyéb közösségi eszközök konkrétabb követelményeket tartalmaznak bizonyos foglalkozásokkal vagy szakmai tevékenységekkel kapcsolatosan.

Elõnyösebb rendelkezések
Ez az irányelv nem sérti a tagállamoknak azt a jogát, hogy olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be, amelyek a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme szempontjából elõnyösebbek vagy, hogy megkönnyítsék vagy engedélyezzék olyan kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által kötött olyan megállapodások alkalmazását, amelyek a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme szempontjából elõnyösebbek.

Hivatkozási idõszakok
A tagállamok a következõ cikkek alkalmazásában hivatkozási idõszakot állapíthatnak meg:
1. az 5. cikk alkalmazásában (heti pihenõidõ) a hivatkozási idõszak nem haladhatja meg a 14 napot;
2. a 6. cikk alkalmazásában (maximális heti munkaidõ) a hivatkozási idõszak nem haladhatja meg a négy hónapot.
A 7. cikkel összhangban biztosított rendes szabadság és a betegszabadság idõtartamát nem lehet figyelembe venni az átlagszámításnál, vagy annak szempontjából semleges;
3. a 8. cikk alkalmazásában (az éjszakai munka idõtartama) a hivatkozási idõszakot a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követõen vagy kollektív szerzõdés vagy a szociális partnerek közötti nemzeti vagy regionális szinten kötött megállapodások útján kell meghatározni.
Ha az 5. cikk által elõírt minimálisan 24 órás heti pihenõidõ ebbe a hivatkozási idõszakba esik, akkor azt az átlagszámításnál nem lehet figyelembe venni.

Eltérések
(1) A munkavállalók biztonság- és egészségvédelmérõl szóló általános elvekre tekintettel a tagállamok eltérhetnek a 3. , 4. , 5. , 6. , 8. vagy 16. cikktõl, ha az érintett tevékenység sajátos jellege miatt a munkaidõ idõtartamát nem mérik és/vagy nem határozzák meg elõre, vagy azt a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni, és különösen a következõk esetében:
a) ügyvezetõk vagy más önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkezõ személyek;
b) családtag munkavállalók; vagy
c) templomokban és vallási közösségekben vallási ceremóniákon közremûködõ munkavállalók.
(2) Eltérések fogadhatók el törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekkel, vagy kollektív szerzõdésekkel vagy a szociális partenerek által kötött megállapodásokkal, feltéve, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékû kompenzáló pihenõidõt biztosítanak, vagy kivételes esetekben, ha kompenzáló pihenõidõ biztosítása objektív okok miatt nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelõ védelemben részesítik:
2. 1. a 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl:
a) olyan tevékenységek esetében, amelyekre az jellemzõ, hogy a munkavállaló munkahelye és lakóhelye távol van egymástól vagy a munkavállaló különbözõ munkahelyei vannak távol egymástól;
b) az olyan biztonsági és felügyeleti tevékenységek esetében, amelyek állandó jelenlétet igényelnek a vagyon- és személyvédelem érdekében, különösen a biztonsági õrök, gondnokok vagy biztonsági cégek esetében;
c) olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség, különösen a következõk esetében:
i. a kórházak vagy hasonló létesítmények, bentlakásos intézmények és börtönök által nyújtott felvétellel, kezeléssel és/vagy gondozással kapcsolatos szolgáltatások;
ii. kikötõi vagy reptéri munkavállalók;
iii. sajtó, rádió, televízió, filmgyártás, postai és távközlési szolgáltatások, mentõ, tûzoltó és polgári védelmi szolgálatok;
iv. gáz-, víz- és villamosenergia termelés, szállítás és elosztás, továbbá háztartási hulladékgyûjtõ és hulladékégetõ üzemek;
v. olyan iparágak, ahol a munkát mûszaki okok miatt nem lehet megszakítani;
vi. kutatási és fejlesztési tevékenységek;
vii. mezõgazdaság;
d) ahol a tevékenység elõreláthatóan hullámzó jellegû, különösen a következõ területeken:
i. mezõgazdaság;
ii. idegenforgalom;
iii. postai szolgáltatások;
2. 2. a 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl:
a) a 89/391/EGK irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében leírt körülmények esetén
b) baleset vagy baleset bekövetkezésének veszélye esetén;
2. 3. a 3. és 5. cikktõl:
a) a váltott mûszakban végzett tevékenységek esetében akkor, amikor a munkavállaló mûszakot vált, és az egyik mûszak vége és a másik mûszak kezdete között nem tudja igénybe venni a napi és/vagy a heti pihenõidõt;
b) osztott napi munkaidõben végzett tevékenységek esetében, különösen a takarítószemélyzet munkáját illetõen.
(3) A 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által nemzeti vagy regionális szinten kötött megállapodások alapján, vagy az általuk megállapított szabályoknak megfelelõen kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által kötött alacsonyabb szintû megállapodások alapján lehet eltérni.
Azok a tagállamok, ahol törvényben elõírt rendszer nem biztosítja kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek között nemzeti vagy regionális szintû megállapodások megkötését, vagy azok a tagállamok, amelyekben meghatározott jogi keretek vannak és ennek határain belül, a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen engedélyezhetik a 3. , 4. , 5. , 8. és 16. cikktõl való eltérést kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek között a megfelelõ kollektív szinten kötött megállapodások alapján.
Az elsõ és a második albekezdésben biztosított eltérési lehetõségek azzal a feltétellel engedélyezhetõek, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékû kompenzáló pihenõidõt biztosítanak, vagy kivételes esetekben, amikor objektív okok miatt kompenzáló pihenõidõ biztosítása nem lehetséges, akkor az érintett munkavállalókat megfelelõ védelemben részesítik.
A tagállamok szabályokat állapíthatnak meg a következõkre nézve:
-e bekezdésnek a szociális partnerek általi alkalmazása, és
-e bekezdés értelmében kötött kollektív szerzõdések vagy megállapodások rendelkezéseinek más munkavállalókra történõ kiterjesztése a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen.
(4) E cikk (2) bekezdésének 2. 1. és 2. 2. pontjában és a (3) bekezdésében elõírt, a 16. cikk 2. pontjától való eltérés lehetõsége nem eredményezheti, hogy a hivatkozási idõszak a hat hónapot meghaladja.
A tagállamoknak azonban lehetõségük van arra, hogy a munkavállalók biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános elvek betartása mellett objektív vagy mûszaki okok vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok miatt lehetõvé tegyék, hogy kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által kötött megállapodások a hivatkozási idõszakot legfeljebb 12 hónapban rögzítsék.
A 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett idõponttól számított hét év lejárta elõtt a Tanács a Bizottságnak egy értékelõ jelentéssel együtt benyújtott javaslata alapján újból vizsgálat alá veti e bekezdés rendelkezéseit, és a teendõket illetõen határoz.

Záró rendelkezések
(1) a) A tagállamok elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1996. november 23-tól megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy a szociális partnerek eddig az idõpontig megállapodás útján megtegyék a szükséges intézkedéseket, valamint a tagállamok megteszik az ahhoz szükséges lépéseket, hogy mindenkor biztosítani tudják az ebben az irányelvben megállapított rendelkezések teljesítését.
b) i. A tagállamnak lehetõsége van arra, hogy ne alkalmazza a 6. cikket, de csak a munkavállalók biztonság- és egészségvédelmérõl szóló általános elvek tiszteletben tartása mellett, feltéve, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket a következõk biztosítása érdekében:
- a munkáltató nem írhatja elõ a munkavállaló számára, hogy egy hétnapos idõszak alatt 48 óránál többet dolgozzon, amelyet átlagként számítanak ki a 16. cikk (2) pontjában említett hivatkozási idõszakra tekintettel, kivéve ha a munkavállaló elõzetesen beleegyezett az ilyen munkavégzésbe,
-a munkavállalót munkáltatója nem hozhatja hátrányos helyzetbe azért, mert a munkavállaló nem egyezik bele az ilyen munkavégzésbe,
-a munkáltató naprakész nyilvántartást vezet az ilyen munkát végzõ valamennyi munkavállalóról,
-a nyilvántartásokat az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják, amelyek a munkavállalók biztonságával és/vagy egészségével kapcsolatos okok alapján megtilthatják vagy korlátozhatják a maximális heti munkaidõ túllépését,
-a munkáltató kérésre tájékoztatja az illetékes hatóságokat azokról az esetekrõl, amikor a munkavállalók beleegyeztek abba, hogy hétnapos idõtartam alatt 48 órát meghaladó munkát végezzenek, amelyet átlagként számítanak ki a 16. cikk (2) pontjában említett hivatkozási idõszakra nézve.
Az a) pontban említett idõponttól számított hét év lejárta elõtt a Tanács a Bizottság értékelõ jelentéssel együtt benyújtott javaslata alapján újból vizsgálat alá veti ezen alpontnak a rendelkezéseit és a teendõket illetõen határoz.
ii. A tagállamoknak hasonlóképpen lehetõségük van arra, hogy a 7. cikk alkalmazását illetõen legfeljebb hároméves átmeneti idõtartamot vegyenek igénybe az a) pontban említett idõponttól számítva, feltéve, hogy az ilyen átmeneti idõtartam alatt:
-minden munkavállaló háromhetes éves fizetett szabadságban részesül a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és annak biztosítása feltételeit illetõen, és
-a háromhetes éves fizetett szabadság nem helyettesíthetõ annak fejében adott juttatással, a munkaviszony megszûnésének esetét kivéve.
c) A tagállamok errõl haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fûzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(3) A tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a változásokra tekintettel a munkaidõ vonatkozásában eltérõ törvényi, rendeleti vagy szerzõdéses rendelkezéseket hozzanak, amennyiben eleget tesznek az ezen irányelvben elõírt minimumkövetelményeknek, azonban ennek az irányelvnek a végrehajtására hivatkozva nem csökkenthetik a munkavállalók számára biztosított általános védelem szintjét.
(4) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen már elfogadtak vagy elfogadnak.
(5) A tagállamok ötévenként jelentést tesznek a Bizottságnak ezen irányelv gyakorlati végrehajtásáról, a szociális partnerek álláspontját is rögzítve.
A Bizottság a jelentésrõl tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a munkahelyi biztonsági, higiéniai és egészségvédelmi tanácsadó bizottságot.
(6) A Bizottság ötévenként jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról, kellõ figyelemmel az (1) , (2) , (3) , (4) és (5) bekezdésre.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1993. november 23-án.
a Tanács részérõl
az elnök
M. SMET