A Magyar Köztársaság Elnöke, Dr. Sólyom László Úr részére.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
A nevem Ördög László és a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezetének (továbbiakban: FTSZ) választott tisztségviselõje vagyok. Azért fordulok Önhöz, mert Ön a legfõbb közjogi méltóság és nem utolsó sorban elismert Alkotmányjogász. Az ügy, amely erre a lépésre kényszerített, fontos: a Köztársaság polgárainak védelme, a törvények és az Alkotmány rendelkezéseinek betartása. A Törvényalkotás rendjében Ön egy megkerülhetetlen tényezõ, hiszen Önnek kell aláírni a Parlament által elfogadott Törvényjavaslatokat, illetve ha úgy véli, visszaküldheti az Országgyûlésnek megfontolásra, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
Mondanivalóm alapja két dokumentum.
Az említett dokumentumok:
1) OBH 3182/2003. számú ügy
A jelentés teljes szövegét az 1-es számú melléklet tartalmazza.
2) OBH 5389/2005. számú ügy
A jelentés teljes szövegét az 2-es számú melléklet tartalmazza.
Az említett dokumentumok szerint a mindenkori Kormány megsértette a 88/2003 számú uniós direktívát. Ebbõl következõen megsértette az Alkotmány ide vonatkozó, jogharmonizációs elõírásait, továbbá az Alkotmány hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó paragrafusát, melyet az OBH 3182/2003. számú ügyben is jelentettek. Természetesen a jelentések elolvasása során kiderül, hogy egyéb jogszabályok, törvények is sérültek, de ezekre és a várható következményekre az alábbiakban térek ki:
Véleményünk szerint a folyamatos mulasztások sorába tartozik az 1996. évi XXXI. TÛZVÉDELMI Törvény 41. § (1) [32], 46. §(5) a) rendelkezéseinek részben figyelmen kívül hagyása, továbbá vitás a T/985/1. számon beadott Törvénymódosítás szándéka is. Az említett Törvény a központi költségvetés számára feladatként határozza meg a Hivatásos Önkormányzati Tûzoltóságok fenntartását, üzemeltetését, s ezt kívánják módosítani. Meglátásunk szerint a javaslat az állami kötelezettségvállalást kívánja csökkenteni, az önkormányzatok terheit növelni.
A javaslat új, a gyakorlat nem. 1998-ban Budapesten, a Zsirai Miklós utcában történt tragikus tûzeset nyomán is született egy ombudsmani jelentés, amelyben javasolták egy új laktanya építését a terület védelmére.
Az új egység 2006-ban kezdte meg a mûködését, de a felépítését az Állam helyett a Fõvárosi Önkormányzat finanszírozta, cca 420 millió forinttal. Természetesen a szükséges szerek, felszerelések beszerzéséhez a szükséges önrészt is fizetni kellett. Azonban a létesítés költségeihez az Államszervezet csak szavakkal járult hozzá, bár a nyilvánosságot az átadás során felhasználta. A mûködtetéshez szükséges létszámot csak hosszas vita után engedélyezték.
Ezekbõl a tényekbõl két kérdés azonnal adódik:
1) A jogkövetõ magatartás az Ország egészére nézve követelmény?
2) Miért tartják fenn az Állampolgári jogok biztosának intézményét, ha jelentéseit nem veszik figyelembe?
2006. szeptember 07-én kelt nyílt levelemben a Miniszterelnök Úrnak jeleztem, hogy a választások óta eltelt idõben szünetelt az érdekegyeztetés, annak ellenére, hogy a szakszervezetek több alkalommal jelezték ezt a jogos, Alkotmányos igényüket. Igaz, hogy a levél megjelenése után az ÖTM. Minisztere a sajtónak azt nyilatkozta, hogy e kérdésben „kezdeményezõk” lesznek és megbízta Újhelyi Államtitkár Urat, hogy ez ügyben járjon el.
Az FTSZ természetesen elfogadja, hogy a Kormányszerkezet átalakítása idõbe telt. Az is igaz, hogy Újhelyi Államtitkár Úr agilitása és munkabírása nyomán megkezdték mûködésüket a szükséges szervek, elkezdõdött az érdekegyeztetés.
Azonban a Kormányzati szándékok (pl.nyugdíjreform) „megszellõztetése” miatt ugyanaz történik, mint kettõ évvel ezelõtt: olyan tûzoltók távoznak idõ elõtt nyugdíjba, akik még több évig szolgálhatták volna a Köztársaságot, taníthatták volna a pályakezdõket.
Még abban az esetben is, ha az említett módosításokat nem hajtják végre, a baj már megtörtént. Az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalat egy része elveszett. Ez nemcsak elvi síkon, hanem anyagilag is pazarlás, hiszen helyükre új tûzoltókat kell kiképezni s ez nem olcsó dolog.
Elsõ pillantásra úgy tûnhet: ez nem is rossz, sok fiatal tûzoltó kezdi meg a pályát. Az idõk folyamán, s a képzés során elsajátítják a tapasztalatot. Azonban ez tévedés: a tapasztalat vérrel és fájdalommal megszerzett dolog, a személyes példamutatás az egyik legfontosabb tényezõje.
De vajon lesz-e elegendõ fiatal tûzoltó? A fokozott igénybevétel fokozott elhasználódást jelent, ezt eddig csupán a nyugdíjjal összefüggõ korkedvezmény kompenzálta. Most már ez sem lesz. A Tûzoltóság immáron nem nyugdíjas állás.
A tûzoltókkal szemben támasztott elvárások magasak: fizikai, szellemi követelmények, egyes Alkotmányos jogok korlátozása, iskolai végzettség és nem utolsó sorban életének kockáztatása.
Azonban az a pályakezdõ, aki ezt teljesíti, vállalja, találkozik a valós élettel. Ez az élet pedig arról szól, hogy Alkotmányos jogait csorbítják, egészségtelen környezetben él, élete veszélyben van, érdekeit semmibe veszik, jogbizonytalanság a része és ha már elhasználta a szolgálat, mehet az utcára.
Az a személy, aki ezeket a követelményeket teljesíti, szolgálatba áll, egy dologban bizonyosan elbukott: a szellemi képességek dolgában.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Arra kérjük, hogy tekintélyét, tudását, jogait felhasználva vizsgálja meg az általunk említett Törvények alkalmazását, a Kormány munkáját.
Az 1996. évi XXXI. TÛZVÉDELMI törvény rendelkezéseinek maradéktalan betartását.
Az 1987. évi XI. törvény, a törvényalkotás rendjét szabályozó jogszabály betartását.
A Költségvetési Törvény tûzoltóságokra, a tûzoltók jogaira, bérezésére vonatkozó törvényjavaslatokat.
Az 1996. évi XLIII. Törvény módosításának törvényi feltételeit.
Az uniós jogharmonizáció állapotát, törvényességét, idõtartamát.
A szerzett jogok társadalmi párbeszéd nélküli csorbítását.
Az Alkotmány 36 § betartását.
A 88/2003 számú uniós direktíva végrehajtását.
Az Ország tûzbiztonsági helyzetét.
Ha pedig Törvénybe, Alkotmányba, esetleg uniós jogba ütközõ cselekményt, történést, szándékot észlel, kérjük, tegye meg a szükséges, Ön által megtehetõ jogi lépéseket.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
A tûzoltók helyzete, a tûzoltóságok állapota, a tûzoltóautók, felszerelések használhatósága az Ország, a társadalom egészének érdeke. Komoly közbiztonsági tényezõ, melyre minden nap szükség van. Ha jogainkat csorbítják, de a kötelességeket fenntartják, jogbizonytalanság a részünk, felmerül a kérdés: ki vállalja ezt a hivatást? S ha vállalja, mivel?
Arra kérjük, hogy évtizedek óta lenézett, mellõzött hivatásunkat, bennünket védjen meg a csupán pénzügyekkel törõdõ szándékokkal szemben. Ha ehhez kevés lenne az Alkotmány, a hatályos törvények ereje, kérem, gondolja át: gyermekeinket a tûztõl ki védi meg? A takarékosság, a jogszabályok mellõzése semmiképpen.
Megtisztelõ figyelmét õszintén köszönöm, s várom válaszát.
További felelõsségteljes munkájához erõt, egészséget kívánok!
Egyben kérem, engedje meg, hogy megtisztelõ válaszát nyilvánosságra hozzam.
Tisztelettel:
Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete.
Ördög László,
vezetõségi tag
Ezt a levelet eljuttattuk a Magyar Országgyûlés Házelnökének, a Parlamenti pártok frakció vezetõi részére, továbbá az MTI-nek. |
FTSZ 
