Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Tisztelt Dr. Szilvásy György
Tisztelt Dr. Szilvásy György
2006. December 10.

Tisztelt Dr. Szilvásy György

Miniszterelnöki Hivatalt Vezetõ Miniszter Úr!


Megtisztelõ válaszlevelét örömmel vettem kézhez, hiszen két hónap után már nem számítottam reakcióra. Önt, mint válaszadó személyét természetesen elfogadom, habár levelemet a Miniszterelnök Úrnak címeztem. Örömömet némiképp árnyékolja az a tény, hogy levelének némely elemét nyilvánvalóan másképpen értelmezzük. A Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete szempontjából van egy követelmény, melyet önmagára nézve kötelezõnek tart: az Alkotmány, a Törvények, a nemzetközi szabályozók, mint például az EU direktívák és a gyakorlat teljes összhangja.

Nézzük tehát tételesen:

 

Ön azt állítja, hogy a Kormány „kiemelt figyelmet fordít a tûzvédelemre és annak fejlesztésére, valamint a tûzoltók anyagi, erkölcsi megbecsülésére”. Sajnos a figyelem kevés, ha nem követi cselekvés. Nem is követheti, hiszen levelében késõbb már „indokolatlan bérfeszültségrõl” ír a közszférában. Ezzel tulajdonképpen konzerválni kívánja a jelenlegi helyzetet és a szép szavak csak szavak maradnak.

A valóságos helyzet az, hogy most is létezik a bérfeszültség, mivel a vonulós tûzoltók azonos illetményfeltételekkel jóval több munkaidõt teljesítenek, mint a többi hivatásos.

Ezt egyébként alátámasztja az OBH 5389/2005. sz. ügyben végzett ombudsmani vizsgálat eredménye.
 
„A belügyminisztertõl kapott tájékoztatás szerint a munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelvet (a továbbiakban: Irányelv) a Magyar Köztársaság az Európai Unióhoz történõ „csatlakozás idõpontjára jogrendjébe alapjaiban beillesztette.”
(…)
Intézkedéseim:
Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az igazságügyi és rendészeti miniszternek, valamint az önkormány-zati és területfejlesztési miniszternek – a munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelv rendelkezéseire is figyelemmel – a Hszt. olyan módosításának együttes kezdeményezését, hogy a részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban az alapilletmény 1 szolgálatban töltött órára vetítve megegyezzen a hivatali munkarendben szolgálatot teljesítõk alapilletményével.
Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet módosításával (szolgálati létszám emelésével) biztosítsa, hogy a részben, vagy egészben készenléti jellegû beosztásban szolgálatot teljesítõ tûzoltók számára a pihenõidõ és a szabadságok ténylegesen kiadásra kerülhessenek.
Az Obtv. 20. §-a alapján ajánlom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy amennyi-ben annak Jat-ban foglalt feltételei fennállnak, a felügyelete alatt álló szervek (OKF) az állami irányí-tás egyéb jogi eszközének kibocsátásával – és ne fõosztályvezetõ által kiadott Segédlet kiadásával – segítsék elõ az irányításuk, vagy felügyeletük alatt álló szervek állományának jogszerû vezetését.
Az Obtv. 20. §-a alapján ajánlom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a váltásos munkarendben szolgálatot teljesítõ tûzol-tók illetménye ne a Segédlet, hanem a hatályos jogszabályok alapján kerüljön számfejtésre, továbbá a korábban számfejtett illetményekkel összefüggésben is végezzék el szükséges korrekciót.

Budapest, 2006. október 18.

Takács Albert sk.


Jól látható tehát, hogy a törvények és a gyakorlat nincs teljes összhangban. Szakszervezetünk jogköve-tõ, ezért ezt várjuk el a hatalomtól is.

Ön azt írja: „A Kormány minden intézkedéséhez igényli a társadalom véleményét” Véleményem szerint ez nem dicséretes, hanem természetes, tekintettel az Alkotmány 36§ rendelkezésére. Természete-sen elfogadjuk, hogy a Kormány átalakítása idõbe telt, de az érdekegyeztetés hónapokig szünetelt, annak ellenére, hogy a szakszervezetek több alkalommal jelezték ezt az igényüket! Legutóbb a T/985 számon a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságokról szóló 1996. évi XXXI. Törvény módosítás esetében nem igényelték a társadalom véleményét. Való igaz, hogy az azóta eltelt idõben elkezdõdött az ágazati érdekegyeztetés, de úgy tûnik, hogy ennek eléréséhez a sajtó nyilvánosságára volt szükség. Nem vitatjuk a Kormány jó szándékait, de a szándéknyilatkozat nem jelent egyet a tettekkel.

Ön így fogalmaz: „A tûzoltóságok és a tûzoltók finanszírozásával a Kormány sem teljesen elégedett, de az ország lehetõségeihez, a gazdaság teherbíró képességéhez viszonyítva nem támaszthatom alá az Ön által leírtakat.”

Az alábbi idézettel szeretnék segíteni Önnek:

1996. évi XXXI. TÛZVÉDELMI törvény

A tûzoltóság anyagi, pénzügyi ellátása


41. § (1) [32]

(2) [33]A hivatásos önkormányzati tûzoltóság mûködésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként, a létesítés, a fejlesztés és a felújítás költségeit pályázati formában a Belügyminisztérium útján biztosítja.

46. §(5) A tûzoltóság vonatkozásában központi gazdálkodás körébe tartoznak:

a) a tûzoltóságok beruházására, fejlesztésére szolgáló központi költségvetési elõirányzat;


Biztosan állítom: sok törvényt olvastam el, de egy kitétellel nem találkoztam: csak akkor kell betartani a jogszabályt, ha van rá pénz! Ha ugyanis így lenne, feleslegessé válhat több törvény, sõt, maga az Alkotmány is.

Nyilvánvaló, hogy nem a törvény alkalmazásában, hanem a támogatás mértékében található a baj gyökere. Ha ugyanis az épületeink felújításához, a felszereléseink mûködtetéséhez, a tûzoltóautók üzemanyaggal való feltöltéséhez külsõ forrásokat kell igénybe venni, akkor ott nagy baj van! Mi lesz akkor, ha nem sikerül a kéregetés? Maga a mûködés kerülhet veszélybe, ez pedig beláthatatlan következmé-nyekkel járhat. Mi lehet ennek az oka? A hivatásos önkormányzati tûzoltóság mûködésének és fenntartásának költségeit a központi költségvetés az illetékes önkormányzat útján normatív hozzájárulásként… biztosítja. Talán helytelenül mérik fel a valós igényeket, vagy nem veszik figyelembe az Önkormányzati Tûzoltóságok jelentéseit. Véleményünk szerint figyelembe kellene venni a végrehajtott vonulások számát is, hiszen több vonulás = több költség.

Foglalkozzunk Békásmegyerrel: Ön így fogalmaz: „Békásmegyert nem tekinthettük fehér foltnak. Nem tudok arról sem, hogy állami feladat lenne Békásmegyeren tûzõrség létesítése. Kizárólag a Fõváros saját tervében szerepelt a tûzõrség megalakítása. Erre való tekintettel természetes, hogy a laktanyaépítés költségei a Fõvárost terhelték.”

Ez talán mégsem természetes. Az 1998. augusztus 16-án a III. kerületi Zsirai Miklós utcában bekövetkezett tûzeset kapcsán az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosa vizsgálati anyagában megállapította, hogy a fõváros dinamikus fejlõdését nem minden esetben követte a tûzoltóság mûködési feltételrendszerének fejlesztése. A meglévõ tûzoltó laktanyaépületek diszlokációja már nem felel meg az elvárásoknak, elsõsorban a peremkerületek védettsége nem kielégítõ.

Tekintve, hogy az Államszervezetet a különbözõ címen befolyt adókból tartják fenn, az Állam alapvetõ feladata az állampolgárok védelme. Ebbe a védelembe a tûzvédelem is beletartozik. Békásmegyeren is állampolgárok, adófizetõk élnek, a védelemre ugyanolyan joguk van, mint bárki másnak. Való igaz, hogy az Állam 45 tûzoltó illetményének finanszírozásával hozzájárult a terület tûzvédelméhez, de a létesítést csupán szavakkal támogatta. A Fõváros közel fél milliárdos összeget költött erre a létesítményre. A Tûzvédelmi Törvény és az Állampolgári Jogok Biztosa által végzett vizsgálat összességében számomra egyértelmûen bizonyítja, hogy ez részben állami feladat lett volna.


Tisztelt Dr. Szilvásy György, Miniszterelnöki Hivatalt Vezetõ Miniszter Úr!


A már idézett Tü. Tv. 41.§. (2) bekezdése egyértelmûen fogalmaz, létesítésre (laktanyaépítésére) a Belügyminiszter (ÖTM) pályázat útján biztosítja a költséget, pályázat kiírására 1999-ben került utoljára sor, tehát az Ön által említett laktanya építések nem a törvényben megfogalmazott pályázat eredményei, bár kétségtelen, hogy az Ország tûzbiztonságát közvetlenül szolgálják.

Ön azt írja „Utalnom kell azonban arra is, hogy a tûzoltók munkáltatója a helyi önkormányzat, emiatt a Kormány csak közvetett szerepet vállalhat a munkavállalók és a munkáltatók közötti tárgyalásokon”

Érdekes az Ön megállapítása: tehát ebben az esetben csak közvetett szerepet vállalhat a Kormány, míg az önkormányzat intézményét a tûzoltóságokat érintõ egyéb ügyekben a Minisztérium (ÖTM) fõigazgatóságát operatív irányítási és utasítási jogkörrel felruházza.

Nézzük a pótlékrendszert: Ön azt írja, hogy ez csupán vitaalap lehet, mert „ilyen tartalmú véglegesen kidolgozott törvénytervezet még nem készült el.”

Tehát készül. Úgy vélem, egy kidolgozott törvénytervezet már csaknem végleges forma, így nehezen tudom értelmezni a levelének elején említett „A Kormány minden intézkedéséhez igényli a társadalom véleményét” kitételt. Az elmúlt évek gyakorlata alapján ez csupán egyfajta iratismertetés, holott az Alkotmány nem tájékoztatást, véleményezést, hanem együttmûködést ír elõ. Lehet persze vitatkozni, hogy mit jelent az együttmûködés, de talán támpontot nyújthat az értelmezõ kéziszótár. Például a nyelvpótlék ügyében, az Ön által megfogalmazott levélbõl nyilvánvaló, hogy eltörlése befejezett tényként kezelendõ.

Teljes mértékben értem a Kormány eltökéltségét a pótlékrendszer tisztázása ügyében, ez valóban komoly feladat. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a tûzoltókkal szemben támasztott követelmények európai szintûek, miközben a javadalmazás nem követi a kívánt utat. S mi több, még az uniós direktívákat sem, holott ezt Magyarország vállalta. Annyira rossz helyzetben van az Ország, hogy ezt körülbelül 6500 vonulós tûzoltón kell behajtani? Hiszen mi vagyunk az utolsók, akinek a 40 órás munkahéthez való jogát nem ismerik el!
 
A 40 órás munkahét tekintetében egyértelmûen sérültek a tûzoltók jogai a többi állampolgárhoz képest, hiszen az uniós jog értelmezésében a heti 40 óra felett teljesített munkaidõt túlóraként kell elszámolni. Mivel ez nem így történik, az Állam, a Kormány a tûzoltók vonatkozásában egyfajta „ingyenmunkára” kötelezi azokat. Tekintve, hogy a „robot” a feudális rendszer gyakorlata volt, a mai, demokratikus jogállamban ez nehezen elfogadható.

A tûzoltóságok szerintünk törvénybe ütközõ alulfinanszírozása a létesítmények, laktanyák leromlásával jár, ez egyértelmûen az Önkormányzatok tulajdonának, érdekeinek és a hatályos jognak a semmibevétele. A romló állagú épületekben szolgálatot teljesítõ tûzoltók egészséghez való Alkotmányos jogai rendre sérülnek (füstelszívás hiánya, dohos, vizes környezet, szétesõ ágyak, a sor végtelen), ennek oka: pénzhiány. A Fõvárosi Tûzoltóság tekintetében a Fõvárosi Önkormányzat egészíti ki a rendkívül hiányos költségvetést, annak érdekében, hogy a tûzoltók üzemanyagot tudjanak vásárolni, mert üzemanyag nélkül nem lehet vonulni, életet menteni. Az is figyelemre méltó, hogy a rendkívüli események (mint például az Augusztus 20-án bekövetkezett vihar), felszámolásának plusz költségei minden esetben a tûzoltóságokat, az önkormányzatokat terhelik.

Humán téren a helyzet még ennél is rosszabb: szerzett jogaink csorbításának hírére ismét megindult egy újabb nyugdíjazási hullám. A dolog természeténél fogva a tapasztalt, idõsebb kollégák távoznak a testülettõl. Õk azok, akik a fiatalokat tanították, a tapasztalatokat készen adva át. Az új nemzedéket már nem segíthetik, hiszen nem lesznek velük. A mi szakmánk nem csak a szabályokra, hanem a tapasztalatra is épül. Sajnos most ismét egy egész tûzoltó nemzedék tûnik el, minden tudásával együtt. Csak remélni lehet, hogy nem egy tragédia bizonyítja: a Kormány részérõl ez hibás döntés volt.

A tervezett nyugdíjreformmal kapcsolatban tény, hogy bizonyos elemeivel egyetértünk, mint például az úgynevezett visszafoglalkoztatás kérdése. Azonban a reformterv részleteinek bejelentése, annak módja, a tárgyalások mellõzése azt az érzést kelti, hogy a szakszervezetek nem léteznek. Tekintve, hogy nyugdíjrendszerünk tervezett megváltoztatása közvetlenül érinti tagjainkat, úgy véljük, hogy az Alkotmány 36§-át munkájuk során nem vették figyelembe.
 
Ami az Ön által említett bérnövekedést illeti, úgy vélem, hogy arra az esetre gondolt, mikor az elõzõ kormány által elvett veszélyességi pótlékot visszaadták. Egyébként a dolgok ilyetén interpretálása nem idegen a tûzoltók elõtt. Az elmúlt évtizedben ez gyakorlattá vált. Az 1996-ban megalkotott Szolgálati Törvény végrehajtása során már ismertté vált az indoklás: az Ország rossz helyzetben van, türelmet kérünk, a Törvényben megfogalmazott juttatásokat fokozatosan, évek alatt vezetik be. Tehát jár, csak nem jut. Mégis minden alkalommal, mikor közelítettünk az úgynevezett bérbeálláshoz, az évek során késve megkapott járandóságot fizetésemelésként jelentették be. Fizetésemelésnek minõsítették azt is, mikor Szakszervezetünk bíróság elõtt bizonyította, hogy jogos, törvényes járandóság a délutános és az éjszakai pótlék. Az is igaz, hogy „büntetésként” az akkori Kormány Belügyminisztere nyomban eltörölte a veszélyességi pótlékot, melyet a következõ Kormány, igaz több lépcsõben, de már Törvényben garantált.

Az egyszerû állampolgár számára nyilvánvaló: az inflációt nem a tûzoltók „termelték”, ezért az úgynevezett „béremelkedés” esetében az inflációs hatásokat csaknem követõ intézkedéseket helytelen „emelésként” értékelni. Természetesen tudom, hogy ez nominál értékben növekedés, de az is igaz, hogy ugyanilyen arányban növekednek az állami bevételek is, tehát arányaiban a „status quo” változatlan. Az úgynevezett „vásárlói kosár” változásai a tûzoltókat is érintik, miközben az általuk nyújtott szolgáltatás bizonyítottan európai, sõt, világszínvonalú.

Összefoglalva: a tûzoltóságok állapota, helyzete az ország biztonságának fontos eleme. Ez a pillér megrendült, hiszen tapasztalt tûzoltók távoznak a testülettõl, az utánpótlás esetleges, a finanszírozás nem teljesíti a törvényi követelményeket, a kötelességek fenntartása mellett a jogok csökkennek. A laktanyák állapota folyamatosan romlik, a szerek, felszerelések javítása pénz hiányában nem minden esetben biztosított. Az Unióhoz fel kell zárkózni, nem csupán pénzügyi, hanem biztonsági téren is. Sajnos ezer lakosra vetítve a Magyar Tûzoltók létszáma mélyen az Uniós átlag alatt van, a teljesített vonulási idõ is siralmas, hiszen az országban kevés a tûzoltó laktanya, tûzoltóautó és tûzoltó. A Magyar Állampolgárok védelme az Állam, a mindenkori Kormány feladata az általa mûködtetett szervezetek útján, természetesen biztosítva az anyagi feltételeket.

Három bajtársunk tragikus halálát illetõen számunkra a dolog egyszerû: valamennyi tûzoltó lelkébõl egy darab szakadt ki. Mi magunk is így járhatunk akár a mai napon.

Miniszterelnök Úr gyásztávirata mélyen érintett minden tûzoltót, hiszen életünkrõl, halálunkról, hivatásunkról, megbecsülésünkrõl is szólt. A késõbb kiszivárgott kormányzati szándékok sajnos semmissé tették a részvétel, a megbecsülés szavait. Ezt tettem szóvá, szembe állítva a szép szavakat a valósággal.

Úgy gondolom, ha valaki részvétét akarja kifejezni, ne mikrofonok, kamerák kereszttüzében, a nyilvánosságot felhasználva tegye, hanem kövesse a mi példánkat: csendben és méltósággal. Ezt talán megérdemlik azok, akik a köz érdekében meghozták a létezõ legnagyobb áldozatot.


Tisztelt Dr. Szilvásy György, Miniszterelnöki Hivatalt Vezetõ Miniszter Úr!

Csak egy Hazánk van, ezt megvédeni, segíteni minden állampolgár számára megtisztelõ, felemelõ kötelesség. A tûzoltók szerencsés helyzetben vannak: képesek segíteni az embereknek, bármilyen áldozatot hozva. Hivatástudatunknak ez az alapja.

Ha új tûzoltóautót kapunk, nem azért örülünk, mert a szõnyegen tologatva új élményekkel gazdagodva játszhatunk, hanem azért, mert az állampolgárokat egy újabb eszközzel hatékonyabban védhetjük meg. Az új felszerelés számunkra nem ajándék: munkaeszköz. Polgártársaink, Hazánk, gyermekeink megvédésének eszköze. 

Természetesen tolmácsolom Bajtársaim felé az Ön nagyrabecsülésének megható szavait, s Önnek köszönöm, hogy foglalkozott ügyünkkel. Mégis, úgy vélem, most nem a szép szavak ideje érkezett el, hanem a pozitív tetteké.

További felelõsségteljes munkájához jó erõt, egészséget kívánok, megtisztelõ figyelmét köszönöm.

Tisztelettel:
 
Ördög László,
vezetõségi tag
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges  
 
Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete

www.ftsz.hu


Levelünket megküldtük az MTI-nek és több hírközlõ szervnek.

 

Elõzmények:

Nyílt Levél 2006-09-06

Válaszra várva… 2006-10-17

MINISZTERELNÖKI HIVATALT válasza 2006-11-07
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 19:47
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75