1991. Tûzvédelem havilap

 

1956. november 7-e szomorú emlékû nap a fõvárosi tûzoltóság történetében: hat tûzoltóját vesztette el egyetlen napon! A békebeli legnagyobb tûz-katasztrófák is követeltek tûzoltóéleteket, de ennél nagyobb veszteség 24 órán belül csak a második világháború idején, 1944. december 29-én érte a testületet, amikor hét tûzoltó életét oltotta ki a VIII. alosztály udvarára becsapódott orosz tûzõrségi lövedék.

 

 

E gyászos emlékû esemény után alig telt el 12 év, amikor a megszálló szovjet hadsereg alakulatai õrizetbe vették a budapesti tûzoltó-osztályparancsokság személyzetét, illetve négyen ez elõl a tûzoltólaktanyával szomszédos SZTK épületbe menekültek. Õk tudták ugyanis, hogy a mûhelyépület mögötti kis udvar kerítésén át az SZTK Fiumei úti épületébe jutnak.

Az események tragikus gyorsasággal zajlottak le. Hidas Gyula fõtörzsõrmester, Tóth II. Ferenc törzsõrmester, Éliás Rezsõ törzsõrmester, Csernus Tibor szakaszvezetõ életét az SZTK épületében sorozatlövésekkel kioltották. Ugyanez történt Hartmann József fõhadnaggyal is, akit az õrizetbe vett és a Kerepesi temetõ felé kísért csapatból azzal a nyilvánvaló szándékkal emeltek ki, hogy az SZTK toronyépületében együttes vizsgálatot tartsanak. E vizsgálat megtartása után a lépcsõn lefelé jövet Hartmann fõhadnagyot a hátamögül leadott géppisztolysorozattal (7 lövés érte) agyonlõtték.

A tûzoltóegységek között a döbbenetes hír gyorsan terjedt, de a tragikus események ezzel még nem értek véget. Ugyanezen a napon még egy tûzoltó, Virág István õrmester életét is golyó oltotta ki a Nemzeti Színházban. A nézõtérrõl zajt hallott, megindult a zaj irányába, s mivel mozgást észlelt, odavilágított. A sötétbõl rákiáltottak és lelõtték.
Emlékezzünk ezentúl az ártatlan áldozatokra, akik szolgálati helyükön a legnehezebb napokban is helytálltak, és életükkel fizettek tûzoltó voltukért.

Hartmann József tûzoltó fõhadnagy Tolnamözsön született 1927-ben. Technikusként került 1948-ban az elsõ tiszti iskolára. A budapesti tûzoltóság mûszaki alosztálya vezetõjeként teljesített szolgálatot. Feleséget és egy 6 hónapos kisgyermeket hagyott hátra.

Hidas Gyula fõtörzsõrmester a fõvárosi tûzoltóságon 27 évesen, 1932-ben kezdte meg a szolgálatot. 1939. július 1-jétõl a 9. fizikai fokba segédcsõvezetõnek nevezték ki. A keménykötésû, erõs fizikumú tûzoltó (birkozóbajnok volt, és a búvárúszásban is jeleskedett) a kovácsmûhelyben dolgozott, és mint sugárvezetõ a legnehezebb körülmények között is helytállt.

Tóth II. Ferenc törzsõrmester Budapesten született, 24 éves volt, amikor 1935-ben tûzoltónak állt. 1937. július 1-jén a 10. fizetési fokba I. osztályú tûzoltónak léptették elõ. Hálózati villanyszerelõként dolgozott. Feleséget hagyott hátra.

Éliás Rezsõ törzsõrmester Pusztasomorján született 1917-ben és 1943-tól teljesített tûzoltói szolgálatot. Több alkalommal részesült kiváló szolgálatáért jutalomban, s a tûzrendészeti éremmel is kitüntették. Feleséget és 8 éves leánygyermeket hagyott hátra.

Csernus Tibor szakaszvezetõ Kecskeméten született 1930-ban, és 20 évesen, 1950-ben kezdte meg a tûzoltó szolgálatot. Nõtlen fiatalemberként érte a halál.

Virág István õrmester Pápán látta meg a napvilágot 1904-ben, s 1948-ban lépett a tûzoltók soraiba. Feleségével, aki maga is dolgozott, felneveltek egy fiút, aki apja halálakor már kitöltötte a katonaidejét, és megnõsült. Virág István 52 éves korában érte a halálos lövés.

Minárovics János