Kezdölap arrow FTSZ arrow Portré arrow Reagálás a „Tervezet”-re
Reagálás a „Tervezet”-re
2006. September 30.

Megjelent a „Tervezet”


Reagálás

A megjelent tervezetet elolvastam, továbbá átfutottam a megjelent magyarázaton is. A tûzoltószakma általánosnak tûnõ felháborodásán túl, nem feledve a jogos, szakmai érveket, van némi hozzáfûzni valóm.

Elsõsorban a kedélyeket szeretném csillapítani, mert bár jogosak a kifogások, nem szabad elfelejteni, hogy ez csak tervezet, és, legalábbis az ígéretek szintjén, egyeztetni kívánják. Tehát, ha úgy tetszik, vitaanyag. Akkor vitázzunk!

 


„BL: Egyelõre elsõ lépésben az anyagot olyan állapotba hozzuk, hogy az OKF-en belül egy szakmai konszenzus jöjjön létre, majd reményeim szerint még ebben a hónapban sor kerül egy érdekegyeztetésre a szakmai és a munkavállalói érdekképviseletek részvételével. Nincs semmilyen politikai vagy szakmai kényszer arra nézve, hogy ezt az elképzelést át kellene verni mindenáron a szakszervezeteken. Itt, ha valami kényszer van, az az, hogy olcsóbban mûködtessük a tûzoltóságot, ezért olyan utakat is keresünk, ami nem biztos, hogy elsõ hallásra (olvasásra) mindenkinek tetszik.”

Szakmai egyeztetés: számomra ez olyan szakemberek részvételét jelenti, akik a valós tûzoltásban is gyakorlattal rendelkeznek. Kétségtelen: az OKF-en komoly szakemberek tevékenykednek, de ez az ügy nem a polgári védelem szakmai gyakorlatát feltételezi és nem is megelõzõs ismereteket, bár azok is fontosak az ország tûzvédelme, biztonsága szempontjából. Tehát a „konszenzusra” nem az OKF-en belül van szükség.

Észrevételeim:

Az országnak nem olcsóbb, hanem hatékonyabb tûzoltóságra van szüksége. Az olcsóság és a kiérkezési idõ csökkentése egymásnak ellentmondó fogalmak. Nem csak az OKF és a régiók létrehozása uniós elvárás, hanem a polgárok lehetõleg azonos szintû védelme is. Mivel gépjármûveink sebessége nem növelhetõ a fizika ismert törvényein belül, ezért több tûzoltóság kell. Több tûzoltóság= több pénz.


Az önkéntesekrõl

„Magyarországon több ezren önkéntes tûzoltóként, megfelelõ képesítéssel jelenleg is „alkalmanként” tûzoltók és feladataikat kiválóan látják el.

Elsõsorban le kell szögezni: az önkéntesek áldozatvállalása rendkívül fontos és tiszteletre méltó. Ha nem lennének, az egész ország tûzvédelme sérülne. Rendkívül sajnálatos, hogy õket nem ismerik el úgy, ahogy valójában kellene!

Kiválóságuk és teljesítményük tudatában, nélkülözhetetlenségük mellett, az ismeretek nem azonosak. Az önkéntesek és a HÖT-ök felszerelése annyira eltér egymástól, hogy ezt nehéz lenne áthidalni. A jelenleg érvényben lévõ szabályok szerint a fecskendõket (szivattyúkat) csak olyan személy kezelheti, akinek érvényes típus-vizsgája van. Tehát ez esetben a gépjármûvezetõk nem helyettesíthetõk.

A tûzoltás-vezetési joggal rendelkezõ szolgálat-parancsnok és helyettese is nehezen pótolhatónak tûnik. (Fõleg, ha figyelembe vesszük a mûegyetemi tûznél végzett vizsgálat OKF-es jelentését!)

„BL: Ma Magyarországon az alkalmi munkavállalás, mint atipikus foglalkoztatási forma rendkívül gazdaságos a munkáltatónak, és munkavállalónak egyaránt. Egy hivatásos tûzoltó havi fizetése ma átlagosan 200 ezer forintjába kerül az államnak. Ezért a pénzért egy tûzoltó kb. 10 szolgálatot ad. Ebbõl könnyen kiszámolható, hogy egy 24 órás szolgálat 20 000 Ft. Ugyan ez a 24 óra, ha alkalmi munkavállaló látná el a szolgálatot, csak 12 ezer forint körül lenne. Még az egyszeri felszerelés kiadásaival együtt is jobban megérné ez a tûzoltóságoknak hosszabb távon és gondolni kell arra is, hogy az adott térség foglalkoztatási lehetõségei is javulnának.”

Az alkalmi munkavállalókról

Elsõsorban le kell szögezni: az Államnak nem kerül ennyibe egy tûzoltó, mert adó és egyéb közterhek formájában vissza is vesz belõle, tulajdonképpen egyik zsebébõl a másikba teszi az összeg egy részét, így ez nem elkölthetõ. 

Az alkalmi munkavállalókat is fel kell szerelni, kiképezni. Ez nem kis összeget tesz ki és még munkabér is jár. Vagyis a takarékosság jegyében nagyon sokba kerül, még akkor is, ha csak alkalmanként lépnek szolgálatba. Az sem mellékes, hogy ha hadrafoghatóan akarják õket tartani, akkor „készenléti” pótlék jár. Egyébként, ha nem a hivatásos állományba tartoznak, akkor melyik szabály vonatkozik rájuk? Attól tartok: a Munka Törvénykönyve. Abban pedig nincs szó a saját élete, testi épsége kockáztatásáról. Esküt sem tett, továbbá a „parancs” fogalma ismeretlen számára. Az is érdekes, hogy munkára senkit nem lehet kényszeríteni. Ha tehát üzennek nekik és õk nem vonulnak be, akkor nincs mit tenni. Különben pedig, ha a munkát elvégezték, akkor ismét mehetnek munkanélküli segélyre?

Gyakorlati gondok

Nyilvánvaló, hogy a szolgálat-parancsnokok, helyettesek, különleges szerkezelõk nehezet pótolhatók ebben a formában, ha komolyan gondoljuk a képzettséggel összefüggõ követelményeket. Tehát a helyzet az, hogy az alkalmi munkavállalók, illetve az önkéntesek a beosztotti állományt tudnák pótolni. Ez az elképzelt helyzet azt a gondot veti fel, hogy a hivatásos állomány munkaideje az állományon belül jelentõsen eltér. Ez pedig felveti a jogegyenlõség kérdését. (Alkotmányos aggályok) Szerintem azon sem árt elgondolkodni: három típusú munkavállaló teljesítene szolgálatot ugyanazon a szeren. Az egyik a hivatásos, jogai és illetménye tudatában. A másik az alkalmi munkás, aki csak most kell, holnap már mehet is Isten hírével. A harmadik az önkéntes, aki ráadásul mindezt ingyen végzi!

Gondoljunk bele a parancsnok helyzetébe: a hivatásost egyszerûen irányítja. Az önkéntesnél meg az a helyzet, hogy neki keresõ munkát kell végezni, hiszen õ ezt a hivatást ingyen gyakorolja és az öntudatért nem vásárolhat a boltban. Tehát elképzelhetõ, hogy fáradt, vagy nem ér rá! Az alkalmi munkavállaló meg nem akarja az életét kockáztatni, hiszen erre joga van! Miféle esküt kérnének számon? Az is lehet, hogy alkalmi melós volta miatt be sem jön, mert nincs kedve.

Így hogyan lehet egy szolgálatot felelõsségteljesen összeállítani?

Egyébként eszembe jut még egy érdekes dolog: sok bajtársam van, aki a hivatásos szolgálatot letéve, pihenés, pénzkereset helyett, a lakóhelyén önkéntes tûzoltóként szolgál. Tegyük fel, hogy ki akarják adni a megérdemelt, az unió szerint járó szabadidejét. Arra készül, hogy most már a családjával éljen egy kicsit és erre mi történhet? Behívják, hogy maga helyett lássa el a szolgálatot, csak most már ingyen! Különben, ha onnan elvonják, akkor nem csökken a terület védelme?

„BL: Remélem az évtized végéig a tûzoltók munkaideje annyira lecsökken, hogy már csak minden 4. napon lesznek szolgálatban, akár õk maguk is vállalhatnának így egy-egy szolgálatot szabadidejükben, ha kedvük tartja, bár a legjobb az lenne, ha a szabadidejükben nem kellene munkát vállalni.”

Elképesztõnek tartom a felvetést: úgy csökken a munkaidõm, hogy saját magam helyett teljesítek szolgálatot? De hiszen most is az a helyzet, hogy az uniós direktíva ellenére 52 órás szolgálattal annyit keresek, mint 40 órával! Ezt ellenszolgáltatás nélkül végzett „ingyenmunkának” nevezik! Erre milyen típusú megoldást találnak? Ugyanazt, csak más néven!

De legyünk realisták: ebben az ügyben nem az OKF a hibás, a kialakult helyzet másnak köszönhetõ. Az OKF szerepe itt csupán a kármentés és talán a munkabéke fenntartása.

Okok, felelõsök

Alkotmány 2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján – az Európai Uniót, illetõleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzõdésekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes, Alkotmányból eredõ hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.

2001-ben változott a Munka Törvénykönyve, mert az Állam meg akart felelni az uniós direktíváknak. 2004-ben csatlakoztunk, de sajnos a HSZT nem követte teljes mértékben a direktívát. Ez nem igazán az OKF felelõssége. Ki jogosult a törvények módosítására? De nézzük a törvényt:

HSZT 84. § (1) A szolgálatteljesítési idõ heti 40 óra.
(2) A részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ állapítható meg. Ettõl eltérni csak a háromváltásos rendszer alkalmazása esetén lehet.


Ha a dolgot teljes egészében vizsgáljuk, akkor arra a következetésre jutunk: az Állam nem teljesítette a vállalt uniós jogharmonizációt. Pedig ezt még az Alkotmányban is vállalta. Ráadásul a hivatásos állomány körében joghátránnyal járó megkülönböztetést is elkövetett a végrehajtó állomány kárára. Mert az a hivatásos, aki az úgynevezett 8 órás munkarendben dolgozik, 40 órát teljesít, míg az, aki a mentõ-tûzvédelem területén, a törvény szerint jelenleg minimum 52 órát!

Alkotmány 7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsõ jog összhangját.

Ez tehát nem az OKF kompetenciája. De akkor kié? Nos, a törvényhozás hatásköre. Viszont ennek eddig nem feleltek meg! Az uniós direktíván túl, a hivatásos állomány körében, erõs megkülönböztetés található. „Ettõl eltérni csak a háromváltásos rendszer alkalmazása esetén lehet.” Áll a törvényben.  Mi a megkülönböztetés, ha nem ez?

Tárgyilagosan szemlélve a dolgot: a jelenlegi helyzet és következményei nem most keletkeztek! A szakszervezetek sok éve már jelezték a problémát. Ha az érdekképviseletekkel a mindenkori Kormány az Alkotmánynak megfelelõen tárgyalt volna, a jelenlegi áldatlan állapot nem következik be! Miért?

Alkotmány 35. § (1) A Kormány
b) biztosítja a törvények végrehajtását;
36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttmûködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.


Az együttmûködés nem a tervek, meghozott döntések, illetve iratok ismertetését jelenti. Azok diktátumok, melyek nem felelnek meg a törvényi elõírásoknak, mint ahogy az Alkotmány alkalmazása sem. A már megkötött uniós megállapodások, elfogadott direktívák, a minõsített többséggel elfogadott Alkotmány betartása nem lehet tárgyalás kérdése! Azokat nem lehet elvonni, arról alkudni, tárgyalni, vitatni! Talán be kellene tartani… Mert ha nem, akkor nem létezik Alkotmányos jogrend és talán nem létezhet az Unió sem. De sajnos akkor nem léteznek a kötelességek sem.
Megbüntethetik a munkaidõs irányelvet megsértõ EU-tagállamokat

Újból bíróság elé citálná a munkaidõs irányelvet a készenléti idõ szabályozása terén megsértõ tagállamokat az Európai Bizottság munkaügyi kérdésekben illetékes tagja. Ha néhány hónapon belül nem sikerül tetõ alá hozniuk a direktíva évek óta húzódó módosítását, Vladimír ©pidla elindítja a második, immár pénzbírság kiszabását célzó eljárásokat – számol be a Világgazdaság.

Spidla annak kapcsán fenyegette meg gyakorlatilag az összes tagországot, hogy õt magát az EU ombudsmanja helyezte nyomás alá ebben az ügyben. Nikiforosz Diamandurosz európai ombudsman ugyanis szerdán felszólította a bizottságot, hogy amilyen gyorsan csak lehet, foglalkozzon azzal a panasszal, amelyet egy német orvos terjesztett be a rendelettel kapcsolatban.


A doktor szerint Németország megsértette az irányelvet, ezért még 2001 novemberében arra kérte az EU végrehajtó testületét, indítson szabálysértési eljárást a tagállam ellen. Azzal érvelt, hogy hazája fõként a kórházban dolgozó orvosok, és legfõképpen a készenlétben töltött idõ kapcsán nem tett eleget az uniós jogszabályban foglaltaknak.

A direktíva 48 órában határozza meg a maximális heti munkaidõt, s ebbe a készenléti idõ is beleszámít. Az orvosoknál, ápolóknál, tûzoltóknál és hasonló – sok készenléti idõvel járó – szakmákban a tagállamok azonban – szinte kivétel nélkül – nem hajlandók a készenléti idõt munkaidõként elismerni, mert ez csak fokozná az orvos- és ápolóhiányt, ráadásul irdatlan többletköltségekbe verné a társadalombiztosítást.

Brüsszel két éve javasolta a direktíva módosítását, ez azonban elakadt a tagállamok közötti nézeteltéréseken. A biztos most azt szorgalmazza, hogy a tagállamok még a finn elnökség alatt állapodjanak meg. Spidla szerint ha nem egyeznek meg a jövõ hónapban, akkor nem lesz más választása, mint hogy a bíróság elé vigye a tagállamokat – írja a Világgazdaság.

Összefoglalva:

 Nem az OKF-et kell a frontvonalba küldeni, hanem a vállalt, immár kötelezõ feltételeket teljesíteni a Törvényhozás, illetve a mindenkori Kormány oldaláról.

Ameddig a szükséges létszámot kiképezik, addig bizony fizetni kell a 40 óra felett teljesített túlórákat az uniós direktívának és nem utolsó sorban a Legfelsõbb Bíróság orvosokkal kapcsolatos állásfoglalásának megfelelõen.

A Legfelsõbb Bíróság döntésének indokolásában az áll: a felperes közvetlenül hivatkozhatott a közösségi irányelvre, mert az pontos rendelkezést tartalmaz a munkaidõ meghatározásáról, alkalmazásának gyakorlata pedig kialakul.

Ha a gazdaságosságot valóban komolyan gondoljuk, akkor bizony fizetni kell, mert a kamatok, természetük folytán emelkednek, ez pedig még magasabb költséget jelent.

Az OKF részére meg kívánom jegyezni: a tûzoltás nem statisztikai adatok összessége. A számok mögött emberek vannak, megmentésre várók és áldozatot vállalók egyaránt. Mérhetetlen szenvedés, amivel nap, mint nap szembesülünk. Ezt a szenvedést csökkenteni kell és ez nem lehet pénzkérdés! Lehet statisztikákat készíteni, szabályokat megfogalmazni, de az adatok mögött áll valami, valaki, akit nem szabad szem elõl téveszteni: maga az ember.

A politika (költségvetés), a szakmai felügyelet és maga a szakma viszonya egyfajta háromlábú építménynek tûnik, legalábbis elsõ látásra. Holott a helyes felállás: a szakma, a szakmai felügyelet együttmûködése a tûzoltóságok humán és dologi fejlesztése terén, nem költségvetési szempontokat védve, hanem az állampolgárokat, végsõ soron magát a biztonságot.

A politikai kurzusok, a költségvetés helyzete, a személyek változnak, de a feladat nem: az ország védelme. Ennek a szép feladatnak kell megfelelni együtt, összefogva, mert ez a dolgunk, hivatásunk!

Ördög László
FTSZ
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 12:38
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75