Tisztelt Fõcsoportfõnök Asszony!
(Dr. Sasvári Anna Asszony Fõcsoportfõnök BM Jogi Fõcsoportfõnökség részére)
A Belügyminisztérium Szervezeti és Mûködési
Szabályzata 69. §-ának (2) bekezdése szerint mellékelten megküldött a
Magyar Köztársaság Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiájáról szóló
kormány-elõterjesztés tervezetét áttanulmányoztuk és az alábbi
javaslatokat tesszük.
A tervezet azon részészével, miszerint a katasztrófavédelmet a
megelõzés tekintetében a jogalkotás szintjén ágazati feladatként
kell kezelni, továbbá a bekövetkezett katasztrófák következményeinek
kezelését kormányzati szinten kell koordinálni, egyet lehet érteni.
A tervezet további megállapításai és az azokat alátámasztani hivatott
érvek azonban arra irányulnak, hogy igazolják egy folyamatosan mûködõ,
a magyar közigazgatási rendszer felett álló, gigantikus méretû
katasztrófavédelmi szervezet mûködtetését.
Ez az elképzelés egyrészrõl ellentétes a demokratikus jogállamiság
követelményeivel, másrészrõl gazdasági szempontból aránytalanul nagy
költségvetési ráfordítást igényel.
Érdemesnek tartanám megvizsgálni azt a német és osztrák gyakorlatot,
ahol a katasztrófavédelem nem egy gigászi szervezetet jelent, hanem egy
feladatot, amelyet a helyi védelmi bizottságok látnak el, döntõen a
helyi tûzoltóságok erõ- és eszközállományára támaszkodva. Szükség
esetén ez országos együttmûködést jelent, maghatározott elvek alapján.
A katasztrófavédelem, mint intézmény csak minimális szinten jelenik
meg, mint jogszabály elõkészítõ, néhány fõs szervezeti egység.
A veszélyeztetõ tényezõként meghatározott, elõre tervezhetõ
védekezéssel kezelhetõ helyzetekben (pl. az ipari, vagy a veszélyes
anyagok szállításával kapcsolatos közúti balesetek stb.) a megfelelõ
jogszabályok alapján, a hatékonyan mûködõ közigazgatási és
önkormányzati rendszer (pl. környezetvédelmi, építési, tûzvédelmi
hatóságok és szakhatóságok, ÁNTSZ stb.), valamint a különbözõ
veszélyhelyzetek elhárítására létrehozott operatív tevékenységet ellátó
szervezetek ( pl. hivatásos önkormányzati tûzoltóságok, mentõszolgálat,
rendõrség stb.) jelenleg is alkalmasak és képesek úgy a katasztrófa
helyzetek kialakulásának megelõzésére, mint a bekövetkezett események
kezelésére.
Az elõzetesen nem tervezhetõ, illetve elõre nem befolyásolható
események hatására esetlegesen bekövetkezõ katasztrófa helyzetek (pl
földrengés, szélvihar stb.) esetén a mentési, illetve helyre
állítási munkák alapvetõen kormányzati szintû koordinációs feladatokat
jelentenek, amelyek végrehajtásához rendelkezésre jelenleg is állnak a
megfelelõ jogszabályok és szervezetek.
Ágazati szinten kell biztosítani az adott vészhelyzet megoldásához, a
kormányzati szintû koordinációhoz és döntés elõkészítéshez szükséges
releváns információkat. Vagyis nem egy külön szervezet kezel és gyûjt
folyamatosan nagymennyiségû információt különbõzõ ágazatokhoz tartozó
szervezetektõl — amelynek a kezelése párhuzamosságot, személyi és
technikai szempontból gazdaságtalan mûködést eredményez — hanem a
szakmai szervezetek tevékenységének folyamatában keletkezõ
rendszerezett és a döntéshozatal szempontjából célirányosan megszûrt
információk kerülnek az ágazat vezetõjétõl a kormányzati szintû döntést
hozó testület elé.
Két alapvetõ problémával találkozhatunk az elõterjesztésben, egyrészt a
tûzoltóságot, mint a katasztrófavédelem szervét kezeli, másrészt
keveredik az anyagban a Magyar Köztársaságot veszélyeztetõ tényezõk
tartalma, valamint Magyarország Katasztrófa- Veszélyeztetettsége.(pld.
terrorizmus, migráció).
Részletes megjegyzések
4.oldal
„A kihívások számbavétele alapján az alábbi stratégiai célok fogalmazhatóak meg:
……………
az állami és civil szervezetekkel korrekt, kölcsönös érdekeken nyugvó
hatékony együttmûködés a feladatok végrehajtásának szélesebb társadalmi
alapokra helyezése érdekében;”
Sajnálatos és érthetetlen módon (nyílván véletlenül) maradt ki ebbõl a
stratégiai célból az önkormányzati szervekkel – így a hivatásos és
önkéntes tûzoltóságokkal is – a korrekt együttmûködési szándék.
„A Magyar Köztársaság Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiájának
elkészítésével egyidõben elõkészítésre és elfogadásra került a
katasztrófavédelem 10 éves fejlesztési terve. A terv tartalmazza az
önkormányzati hivatásos tûzoltóságok mentõ tûzvédelmi tevékenységének
korszerûsítési lépéseit, az önkéntes tûzoltóságok fejlesztésével a
diszlokáció fejlesztését, és az ágazatot érintõ jogszabály alkotási és
módosítási javaslatokat.”
Az önkormányzati hivatásos tûzoltóságok korszerûsítése, az önkéntes
tûzoltóságok fejlesztése, a diszlokáció felülvizsgálata mind, mind
kiemelten fontos feladat a tûzvédelemben, de nem a
katasztrófavédelemben. annál is inkább, mivel éppen a tûzoltóságok nem
minõsülnek - a katasztrófák elleni védekezés irányításáról,
szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek
elleni védekezésrõl szóló 1999. évi LXXIV. törvény alapján - a
katasztrófavédelem szervének.
Az elõterjesztés kapcsolódik a kormányprogramban megjelölt feladathoz:
„Tûz- és katasztrófavédelmi programot indítunk, amelynek célja, hogy a
megfelelõ berendezésekkel felszerelt tûz- és katasztrófavédelmi
egységek az ország bármely pontjára 15 – 20 perc alatt eljussanak.”
Nem tartom szerencsésnek ebben a megfogalmazásban a „tûz- és
katasztrófavédelmi egységek” kifejezés alkalmazását, hiszen nem
egyértelmû a gondolat alanya.
10.oldal
„Ennek érdekében tovább kell fejleszteni azokat a különféle eseményeket
észlelõ, folyamatokat követõ, az események közötti összefüggéseket
elemzõ monitoring és döntéstámogató, bevetés-irányító rendszereket,
amelyek az adott vezetési szintnek valósághû képet adnak a helyzetrõl,
a mentésben és védekezésben résztvevõ erõkrõl és eszközökrõl, a
rendelkezésre álló tartalékokról”
Az informatika jelenléte elengedhetetlen a társadalom szinte minden
szegmensében. Így természetesen a katsztrófavédelem sem nélkülözheti az
informatikai rendszerek alkalmazási elõnyeit, (pld. a különbözõ
monitoring rendszerek, bizonyos elõrejelzési, akár terjedési modellek,
bizonyos adatbázisok stb.). Ebbe a feladatkörbe nem illeszthetõ be a
bevetés-irányító rendszer, hiszen a bevetés irányításnak az alapja a
„modellképzés – feldolgozás”, ellenkezõ esetben csak „információgyûjés
– improvizativ kézi vezérlés” valósul meg. Véleményem szerint a
katasztrófahelyzetek, éppen a méretükbõl, jellegükbõl adódóan, - az
árvíz kivételével - nem modellezhetõek oly mértékben mely
alkalmas a bevetésirányítás megvalósítására. A rendszer másik
alappillére az „irányítandó” szervezet megléte, diszlokációja,
technikai ellátottsága stb. A katasztrófavédelem napi tevékenységében
közremûködõ néhány VFCS szolgálat nem igényel országos rendszert.
11.oldal
„A hivatásos katasztrófavédelmi szervezetnek meghatározó szerepe van a
katasztrófa-, tûz- és polgári védelmi megelõzési és védekezési
feladatok területén. Megelõzési feladatkörében hatósági,
tervezési és szervezési feladatokat végez, a védekezés során
feladatokat határoz meg a tûzoltóságok és a polgári védelmi szervezetek
részére……”
Ebben a megfogalmazásban téves képzetre ad okot a bekezdés, miszerint a
katasztrófavédelmi szervezet a tûzvédelmi feladatok ellátására
vonatkozóan feladatokat határozhatna meg, holott éppen a
katasztrófavédelmi törvény helyezte hatályon kívül a Tûzvédelmi
törvénybõl a 26§.d.-t, mely ezt lehetõvé tette volna.
19.oldal
„.2.2.GEOLÓGIAI JELLEGÛ VESZÉLYEZTETETTSÉG
Földrengés kockázata hazánkban alacsony, de elõrejelzése a világban mindenhol, így hazánkban is megoldatlan.”
Véleményem szerint a fenti értékelés nem megfelelõen igényes a probléma
súlyához mérten. Nyilvánvalóan az elõterjesztést készítõ nem
rendelkezik megfelelõ ismerettel a témakört illetõen. A Magyar
Köztársaság Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégiájához szakmailag nem
méltó a fenti értékelés.
A továbbiakban lásd szintén:
„.3.2. TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK (NBC-NUKLEÁRIS,BIOLÓGIAI,VEGYI) ÉS AZOK
HORDOZÓ ESZKÖZEINEK ELLENÕRIZETLEN TERJEDÉSE (PROLIFERÁCIÓ)
Noha a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának hazánkban csekély a
valószínûsége, egy ilyen támadás esetén annak következményei igen
súlyosak lehetnek.”
21.oldal
„4.3.4. MIGRÁCIÓ
Az eddigi migrációs jelenségek kezelhetõk voltak, mivel a nagy tömegû
menekültáradat az elmúlt idõszakban nem Magyarországot választotta
elsõdleges céljául.”
Ennek a területnek az ebben az anyagban való szerepeltetése tipikusan a
szereptévesztés jele. A Migráció valóban jelen van és meglehetõsen
komolyan kell vele számolni, de véleményem szerint ez
biztonságpolitikai és nem katasztrófavédelmi kérdés.
24.oldal
„a biztosítók katasztrófavédelemre fordítható forrásai felhasználhatósági vizsgálatát és korrekcióját el kell végezni.”
A biztosítók forrásainak célja elsõsorban a megelõzés, gyors
felszámolás (mûszaki mentés) és a közvélemény által elfogadható
kárrendezésre célszerû fordítani. A fenti megfogalmazás ebbõl a
szempontból nézve nem egyértelmû, hiszen a katasztrófavédelem
értelmezhetõ mint rendszer, de értelmezhetõ mint szervezet is. A
finanszírozás szempontjából korántsem egyenlõ.
27.oldal
„el kell végezni a mûszaki mentõ bázisok teljes körû üzembeállítását, a
technikai, szervezési, alkalmazási kérdések vizsgálatát a területi
veszélyeztetettség szerint, meg kell kezdeni a tûzoltóságok
diszlokációjának átalakítását;”
A mûszaki mentõ bázisok felülvizsgálatát valóban el kell végezni, át
kell gondolni, hiszen azok kialakításának elgondolása a tûzoltóságok
mûszaki mentési feladatainak elõsegítését célozta meg. A jogszabályok
változása (2000.01.01.) következtében kerültek csak ezek a bázisok a
katasztrófavédelemhez. Természetesen ezek a bázisok semmiféle
célirányos katasztrófavédelmi feladatot nem látnak el.
Katasztrófahelyzetekben is a tûzoltóság speciális feladatainak
ellátását szolgálják.
A tervezet 27. oldalán szereplõ 7.5 pontot javasolom kiegészíteni:
7.5. Felesleges szabályozásoktól mentes tevékenység, amely a törvények,
jogszabályok, utasítások és belsõ vezetési, irányítási okmányok alapján
biztosítja a hatékonyságot. Ennek érdekében
végre kell hajtani a katasztrófavédelemmel összefüggõ jogszabályok
felülvizsgálatát, a vizsgálat alapján szükséges
jogszabály-módosításokat - különös figyelemmel a veszélyes
hulladékokkal, veszélyes anyagokkal kapcsolatos jogszabályokra -
kezdeményezni kell.
A veszélyes anyagok szállítása közben bekövetkezett káresetek
vonatkozásában egyértelmûen szabályozni kell a katasztrófaelhárításban
közremûködõ szervezetek hatáskörét, feladatkörét (közvetlen
veszélyelhárítás, a veszélyes anyag továbbterjedésének megakadályozása,
a veszélyes anyag összegyûjtése, elszállítása, mentesítés, stb. ), az
ezzel összefüggõ költségviselést, a szükséges eszközháttér
megteremtésének lehetõségeit. Ehhez minisztériumok közötti
együttmûködési megállapodás szükséges.
28.oldal
„folytatni kell a tûzvédelmi feladatok (tûzoltás, mûszaki mentés)
ellátására vonatkozóan a
tûzoltóságok diszlokációjának átalakítását, csökkenteni szükséges a
vonulási idõtartamokat;”
Rendkívül fontos feladatnak tartom a célkitûzést, de nem ebben az elõterjesztésben.
Budapest, 2005. május 31.
Tisztelettel: Nagy Gábor elnök
|