Kezdölap arrow Jogszabály arrow Bíróság arrow Hódos Béla márpedig tûzoltó maradt!
Hódos Béla márpedig tûzoltó maradt!
2018. February 02.
Akik figyelemmel kísérik szakszerevezetünk munkáját minden bizonnyal emlékeznek még erre a névre, és a szervezeti átalakítás (kényszerintegráció) alatt történt jogellenes eltávilításának ügyére. A friss tagoknak némi emlékeztetõ:

Hódos Béla volt az, akit a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete az aktív állományból egyedüliként védettnek jelölhetett és jelölt is a szervezeti átalakítás alatt. Ezt a jelölést az FKI igazgatója elõbb írásban tudomásul vette, majd ettõl függetlenül megszüntették Hódos Béla szolgálati viszonyát. Az ügy részletes beszámolója honlapunkon olvasható: http://www.ftsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1200&Itemid=1

2013. október 14-én a Fõvárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a benyújtott kereset és a meghallgatott tanúvallomás alapján meghozott ítélete szerint a Fõvárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a szakszervezet tisztségviselõjének, Hódos Bélának szolgálati viszonya megszüntetésében jogsértõen járt el. Ez a hírünk itt érhetõ el: http://www.ftsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1248&Itemid=49

A tárgyalás jegyzõkönyvét és az ítéletet itt érhetitek el: http://www.ftsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1250&Itemid=123

Az FKI fellebbezése, másodfokú bíróság, Felülvizsgálati kérelem, majd a Kúria döntése alapján újabb másodfokú bírósági ítélet után jelenleg úgy néz ki pont kerül végre az ügy végére. Hódos Bélát vissza kell helyezni eredeti beosztásába, ezzel kapcsolatban az elsõ elbeszélgetésen már túl is van. Újra aktív állományú tûzoltó lesz, a Fõvárosi Törvényszék alábbi ítélete alapján:
 

 
Fõvárosi Törvényszék
mint másodfokú bíróság
4.Mf.680.438/017/3.

A Fõvárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság, a

dr. Xxxxxxx X. Xxxxxx ügyvéd (XXXX Budapest XX. Xx.: XXX) által képviselt
Hódos Béla (XXXX Budapest, Xxxxxxx xxxx x. xxxx/xx.) felperesnek, a

dr. Xxxx Xxxxxx jogtanácsos álral képviselt
Fõvárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (1149 Budapest, Mogyoródi út 43.) alperes ellen,

felmentés jogellenességének megállapítása és alperes jogkövetkezményekben marasztalása iránt indított perében, a Fõvárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.3561/2013/27. számú ítélete ellen, az alperes 28. számú fellebbezése, Mf/4/I. számú fellebbezés kiegészítése, és a felperes MF/3. számú fellebbezési ellenkérelme folytán indult másodfokú eljárásban, tárgyalás mellõzésével meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fõvárosi Törvényszék mint másodfekú bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget, és bruttó 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A fellebbezési és a felülvizsgálati eljárások illetékét az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsõfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével az alperes 0100-4035/2012. számú, 2012. május 17-én kelt felmentõ intézkedését hatályon kívül helyezte és a felperest eredet beosztásába visszahelyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.352.442 Ft-ot elmaradt munkabért és kamatát, valamint 100.000 Ft perköltséget. Rendelkezett az eljárási illeték állam általi viselésérõl.
Megállapította, hogy a felperes 1991. április 1-jén kelt jogviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a 2012. május 17-én kelt 01004-4035/2012. számú parancsával. A parancs a Hszt. 194. §-ára utalással jogorvoslati kioktatást tartalmazott. A felperes ezen parancs ellen keresetet terjesztett elõ 2012. június 5-én, amellyel annak hatályon kívül helyezését és az alperes elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését kérte.
A bírósághoz benyújtott keresetét az elsõfokú bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. § c) pontjára tekintettel, ezért a parancs jogerõre emelkedett.
A felperes ezt követõen 2013. július 15-én ismételten szolgálati panaszt nyújtott be a munkáltatójához, aki ezt elkésettség miatt elutasította. A bíróság értékelte a jogorvoslati kioktatás hiányosságát és ezért érdemben elbírálta a felperes keresetét. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperesnél mûködõ szakszervezet választott tisztségviselõje volt, a munkáltató a felmentését megelõzõen nem kérte ki a szakszervezet elõzetes hozzájárulását ezért a munkáltató intézkedése jogellenes. Kérte a jogviszonya helyreállítását és az alperes elmaradt illetményben marasztalását. Hivatkozott arra is, hogy a felmentés azért is jogellenes, mert olyan munkakört ajánlott fel számára a munkáltató, amely nem létezõ szolgálati helyre vonatkozik, ezen túlmenõen utalt arra is, hogy új munkavállalókat is alkalmazott a felperessel azonos beosztásokra.
Az alperes vitatta a felperes állításainak jogszerûségét, arra hivatkozott, hogy nem volt hivatalos tudomása a felperes szakszervezeti tisztségviselõi mivoltáról, a felperessel 2012. február 29-én és március 27-én lefolytatott személyi elbeszélgetéseken a felperes sem jelezte ennek tényét, sõt olyan nyilatkozatot tett, hogy felmentési tilalom alatt nem áll. Hivatkozott arra is, hogy a felperes megfelelõ szolgálati panaszt a munkáltató intézkedésével szemben nem nyújtott be, így a keresete nem lehet alapos.
Az elsõfokú bíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 5. § (1), (2) bekezdése, 34/B. § (1) bekezdése, 56. § (2) bekezdése, 58. § (1) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes jogviszonyát. Vizsgálta, hogy a felperes kezdeményezte- e a Hszt. 194. §-a szerinti szolgálati panasz eljárást megfelelõ határidõben, és arra a következtetésre jutott, hogy a törvényben meghatározott eljárás indítási határidõ a felperest nem kötötte tekintettel arra, hogy az alperes nem megfelelõ jogorvoslati kioktatást adott a jogviszonyt megszüntetõ parancsban. A jogorvoslati kioktatás utal a Hszt. 194. §-ára, illetõleg arra, hogy az eljárást az elöljáró parancsnok elõtt kell kezdeményezni, azonban a jogorvoslati kioktatás súlyosan hiányos, mert az eljárás megindításának határidejérõl és az eljárás rendjérõl nem ad tájékoztatást. A bíróság megállapította a keresetindítási határidõ vizsgálata kapcsán, hogy a felperes a keresetét 2012. június 5-én, majd 2013. október 15-én terjesztette elõ, míg az alperes a támadott határozatot 2013. október 14-én hozta meg. A bíróság idézés kibocsátása nélkül nem utasította el a keresetlevelet, hanem a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, így a keresetrõl érdemben kellett döntenie. A bíróság ezt követõen vizsgálta a felmentés indokának valóságát és okszerûségét, megállapította azt, hogy a szolgálati panasz eljárásban azt az alperes érdemben nem vizsgálta, ilyen tartalmú határozatot nem hozott.
Az elsõfokú bíróság utalt arra, hogy a jelen bíróság elõtt 12.M.3840/2012. szám alatt per volt folyamatban a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete, illetve az alperes között, amelynek kapcsán a bíróság a 15. számú jogerõs ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a szakszervezet önrendelkezési jogát, mert nem kérte ki a felperes felmentését megelõzõen a szakszervezeti szerv egyetértését. A bíróság ezt ítéletet okirati bizonyítékként vette figyelembe. Megállapította, hogy a felperes választott tisztségviselõ volt, tehát a felmentéséhez a szakszervezet elõzetes egyetértését be kellett volna szereznie a munkáltatónak. Rögzítette, hogy a felperes 2011. szeptember 12-tõl volt vezetõségi tag, ugyanis az ekkor megtartott vezetõségi ülésen választották be a vezetõ testületbe, majd 2012. május 24-én a küldöttgyûlés õt a tisztségében megerõsítette. A szakszervezet 2012. március 6-án tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a felperes milyen védettséget élvez.
Az elsõfokú bíróság nem látta jelentõségét annak, hogy a február 29-én lefolytatott személyes elbeszélgetésen a felperes nem adott arról tájékoztatást a munkáltatónak, hogy felmentési tilalom alatt áll, hiszen a munkáltató a szakszervezet bejelentését hivatalból kellett volna, hogy figyelembe vegye. A felperes a Hszt. 34/B. § (1) bekezdése szerinti választott szakszervezeti tisztségviselõnek minõsült, így õt a felmentési korlát védte. Az elsõfokú bíróság kifejtette, hogy a szakszervezeti tisztségviselõ nem felmondási tilalom alatt áll -ugyanis ezen eseteknek körét a Hszt. külön nevesíti-, a felmentési korlát viszont olyan kötöttséget jelent a munkáltató számára, amelyet az intézkedés meghozatala elõtt nem hagyhatott volna figyelmen kívül.
Az elsõfokú bíróság nem osztotta az alperes álláspontját abban sem, hogy azért nem várható el a felperes továbbfoglalkoztatása tõle, mert a felajánlott munkakört nem fogadta el. Nem vitatottan a jegyzõkönyvben rögzítésre került, hogy a felperesnek a munkáltató felajánlotta a továbbfoglalkoztatást a Vác Katasztrófavédelmi Kirendeltség Tahitótfalusi Katasztrófavédelmi Õrsön. A felperes azért nem fogadta el a felajánlott munkakört, mert az más munkáltatóhoz tartozó szolgálati hely volt, amely szerinte nem létezett, hiszen azt a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szervezeti szabályzata nem tartalmazta.
Nem osztotta az alperes azon álláspontját sem, hogy a felajánlott beosztás, valamint az egyéb juttatások visszautasítása miatt a felperes visszahelyezési kérelme alaptalan, a járandóságok megfizetése nem teszi mellõzhetõvé a jogviszony helyreállítását. Megállapította, hogy az alperes maga sem vitatta a perben annak a felperesi állításnak a helyességét, hogy az átszervezéstõl függetlenül 24 új munkavállalót is alkalmazott a felperes felmentése körüli idõszakban.
A Hszt. 197. § (3) bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperes elmaradt munkabére megfizetésére, ennek számítási alapja a felek által egybehangzóan megjelölt havi 160.240 Ft-os munkabér volt. Figyelembe vette a felperes által igazolt és alperes által sem vitatott megtérült jövedelmet.
A pertárgy értékét a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján 1.922.880 Ft-ban állapította meg. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest perköltségének megfizetésére, ennek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a szerint állapította meg. Az alperest megilletõ személyes illetékmentességre tekintettel rendelkezett az eljárási illeték állam általi viselésérõl.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amellyel az elsõfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. Fenntartotta az elsõfokú eljárásban kifejtett álláspontját és érveit. Utalt arra, hogy a felperes nem kezdeményezte a Hszt. által elõírt panaszeljárást, nem támadta idõben az alperes határozatait, így a keresete érdemben nem volt a bíróság részérõl elbírálható, az elkésett.
Továbbra is vitatta azt, hogy a felperes védelem alatt álló szakszervezeti tisztségviselõ volt. 2011. szeptember 12-én a vezetõség volt az, aki a felperest a tagjai közé vette, ez nem azonos a Hszt. által nevesített választott tisztségviselõvel. A felperes megválasztására késõbb, 2012 májusában került sor, így a felperes esetében a munkáltatónak nem kellett elõzetesen kikérnie a szakszervezet egyetértését a felmentés közléséhez. A felperes a személyzeti elbeszélgetésen nem jelezte a szakszervezeti tisztségviselõi minõségét, ez, és a felajánlott szolgálati hely vitatása a rosszhiszemû eljárását igazolja. A személyzeti elbeszélgetés alkalmával a felperesnek nem állt volna jogában vitatni a beosztás meglétét, ezt csak akkor tehette volna, ha azt elfogadja, és utóbb kiderül, hogy ez a szolgálati hely és beosztás valójában nem létezik. Az alperes a fellebbezés kiegészítésében ismételten kérte, hogy a bíróság mellõzze a felperes visszahelyezését azért, mert a részére felajánlott, képzettségének, végzettségének megfelelõ másik beosztást nem fogadta el. Az nem volt vitatott a perben, hogy az alperes szervezete átszervezéssel módosult, a létszáma több, mint 500 fõvel lett kevesebb. Egyéb beosztást az alperes a felperesnek nem tudott felajánlani, így egyértelmû, hogy a továbbfoglalkoztatása sem volt elvárható.

A felperes a fellebbezési ellenkérelmével az elsõfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Utalt arra, hogy a felperes 2011. február 2. óta a szakszervezet egyik alapszervezeténél volt választott tisztségviselõ, majd 2011 szeptemberétõl lett az elnökség tagja. Mindezen tény alapján a felmentést megelõzõen már szakszervezeti tisztségviselõ volt, ezért az alperesnek ki kellett volna kérnie a szakszervezeti szerv egyetértését. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy a felajánlott szolgálati hely nem létezett, azt az alperes állománytáblája nem tartalmazta.

A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság 2015. június 11-én kihirdetett ítéletét a 2016. február 5-én meghozott 4.Mf.680.464/2015/4. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette, valamint kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 Ft együttes elsõ- és másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsõfokú bíróság nem megfelelõ következtetést vont le akkor, amikor megállapította, hogy a felperesnek a szolgálati panasszal kapcsolatos eljárása megtartott volt. Nem volt vitatott, hogy az alperes jogorvoslati kioktatása hiányos, de azokat az adatokat tartalmazta, melyekbõl a felperes a szükséges eljárást határidõben kezdeményezhette volna. A másodfokú bíróság a felperes terhére értékelte, hogy a szolgálati viszonyt megszüntetõ parancs átvételét követõen a felperes a leszerelését megkezdte, a szolgálati jogviszonya megszûnt, az ehhez kötõdõ juttatásokat részére az alperes megfizette. Az elsõfokú bíróság álláspontjával szemben a kereset elkésettségét állapította meg, ezért rendelkezett az elsõfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése iránt.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2017. február 22-én kelt Mfv.I.10.368/2016/4. számú végzésével a Fõvárosi Törvényszék 4.Mf.680.464/2015/4. számú ítéletét végzésnek tekintette, azt hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította. A Kúria álláspontja szerint a Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pontja lehetõséget biztosít a hivatásos állomány tagjának a bírósághoz fordulásra akkor is, ha a szolgálati panaszát elutasították, függetlenül attól, hogy az elutasítás oka az elkésett panasz benyújtása volt. Erre tekintettel utasította a Törvényszéket az elsõfokú bíróság ítéletének érdemi felülbírálatára.

Az alperes fellebbezése nem alapos.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsõfokú bíróság a felperes keresetének érdemi elbírálásához releváns tényeket feltárta, az így feltárt tényeket okszerûen, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelte, az irányadó jogszabályt alkalmazta, az így meghozott döntéssel és annak indokaival - az indokok megismétlése nélkül - a másodfokú bíróság is egyetértett.
Az alperes fellebbezéshez kötõdõen a másodfokú bíróság elsõdlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes választott szakszervezeti tisztségviselõnek tekinthetõ- e, megilleti- e õt a Hszt. perbeli idõszakban hatályos 34/B. § (1) bekezdésében meghatározott védelem. E szerint ugyanis a közvetlen felsõbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezetnél választott tisztséget betöltõ és a szakszervezet által megjelölt hivatásos állományú tag 15 munkanapot eltérõ vezényléséhez és a szolgálatteljesítés helyének megváltoztatásához, továbbá a szolgálati viszonyának a fegyveres szerv által felmentéssel történõ megszüntetéséhez, kivéve ha a felmentés az 56. § (2) bekezdése alapján kötelezõ. Az 56. § (2) bekezdés szerinti felmentésrõl a közvetlen felsõbb szakszervezeti szervet elõzetesen értesíteni kell.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsõfokú bíróságnak azza az álláspontjával, hogy a felperes a szakszervezet olyan tisztségviselõje volt, akit a védelem megillet. Ebben a körben a másodfokú bíróság utal a Legfelsõbb Bíróság MK. 4. számú állásfoglalására, miszerint a meghívott (kooptált) szakszervezeti tisztségviselõt ugyanaz a védelem illeti meg, mint a választott szakszervezeti tisztségviselõt. Ebbõl következõen a felsõbb szakszervezeti szerv elõzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltõ munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre beosztásához, valamint a jogviszonynak a munkáltató általi felmentéssel történõ megszüntetéséhez. A meghívott szakszervezeti tisztségviselõt a munkájával kapcsolatban ugyanazok a jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint a választott szakszervezeti tisztségviselõt, munkája zavartalan ellátásának biztosításához ugyanazok a feltételek szükségesek mint a választott szakszervezeti tisztségviselõnek, így egy megítélés alá esik azzal.
A perbeli esetben az nem volt vitatott, hogy a felperest a szakszervezet vezetõsége tette a testület tagjává 2011 szeptemberében, pozícióját a küldöttgyûlés választása 2012 májusában megerõsítette. Ettõl függetlenül azonban a felperest a védelem megillette, így a munkáltató jelentõs szabályszegést követett el akkor, amikor nem kérte ki a felperes felmentését megelõzõen a szakszervezeti szerv egyetértését. A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy a választott szakszervezeti tisztségviselõ munkajogi védelme nem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál mûködik- e, és attól sem, hogy a vezetõ tisztségviselõ személyérõl a szakszervezet, vagy annak szerve a munkáltatót tájékoztatta- e. A perbeli esetben azonban megállapítható, hogy a szakszervezet 2012. március 6-án, -a felperes felmentését megelõzõen- hivatalosan tájékoztatta a munkáltatót a felperes szakszervezeti tisztségérõl, a munkáltató közölte a felmentését anélkül, hogy a szakszervezet ezen tájékoztatását figyelembe vette volna. A szakszervezet elõzetes megkeresése nem történt meg, így az elsõfokú bírósággal egyetértve a másodfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát.
A másodfokú bíróság utal a Hszt. 197. § (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint a szolgálati viszony megszüntetésérõl hozott határozat hatályon kívül helyezése esetén a hivatásos állomány tagját eredeti beosztásába vissza kell helyezni, és meg kell téríteni az elmaradt illetményét, egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek az egyéb járandóságnak és a kárnak azt a részét, amelyet a hivatásos állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett vagy megkereshetett volna.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsõfokú bíróságnak a jogviszony helyreállítására vonatkozó döntését is, tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban az alperes nem adta elfogadható és valószínû okát annak, hogy miért nem várható el tõle a felperes továbbfoglalkoztatása figyelemmel arra is, hogy a felperes felmentésére olyan okból került sor amely érdek képviseleti tevékenységéhez kötõdõ jogosultság megsértését jelenti.
Az elsõfokú bíróság a felülbírált ítéletével kitért a felperes további érvelésére, nevezetesen arra, hogy a részére felajánlott szolgálati hely nem létezett, ezért jogszerûen nem fogadta el azt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek a kérdésnek jelentõsége a jelen eljárásban azért nincs, mert a felperes elsõdleges hivatkozása -a szakszervezeti szerv egyetértésének megkérése, elmaradása- miatt találta a bíróság jogellenesnek a felmentését, az ebben történõ döntés a további kérelmek szempontjából elõzetesnek tekinthetõ, és miután ez alapján a keresetet megalapozottnak találta a bíróság, így nem bír jelentõséggel az egyéb felhozott indokok érdemi vizsgálata.

A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján hagyta helyben, döntését a Pp. 256/A§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.

A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint az eredménytelenül fellebbezõ alperes köteles megfizetni a felperes másodfokú perköltségét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése alapján állapított meg az elsõfokú eljárásban megállapított perköltség 50 %-os mértékében. A másodfokú bíróság a felperes pernyertességére tekintettel kötelezte az alperest a Kúria által megállapított felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére is.

Az alperest az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárási illetékeket is -helyette- az állam viseli.

Budapest, 2017. október 25.
 
Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 22:12
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1137
Linkek: 75