Kezdölap arrow Jogszabály arrow Bíróság arrow Hódos Béla márpedig tűzoltó maradt!
Hódos Béla márpedig tűzoltó maradt!
2018. February 02.
Akik figyelemmel kísérik szakszerevezetünk munkáját minden bizonnyal emlékeznek még erre a névre, és a szervezeti átalakítás (kényszerintegráció) alatt történt jogellenes eltávilításának ügyére. A friss tagoknak némi emlékeztető:

Hódos Béla volt az, akit a Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete az aktív állományból egyedüliként védettnek jelölhetett és jelölt is a szervezeti átalakítás alatt. Ezt a jelölést az FKI igazgatója előbb írásban tudomásul vette, majd ettől függetlenül megszüntették Hódos Béla szolgálati viszonyát. Az ügy részletes beszámolója honlapunkon olvasható: http://www.ftsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1200&Itemid=1

2013. október 14-én a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a benyújtott kereset és a meghallgatott tanúvallomás alapján meghozott ítélete szerint a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a szakszervezet tisztségviselőjének, Hódos Bélának szolgálati viszonya megszüntetésében jogsértően járt el. Ez a hírünk itt érhető el: http://www.ftsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1248&Itemid=49

A tárgyalás jegyzőkönyvét és az ítéletet itt érhetitek el: http://www.ftsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1250&Itemid=123

Az FKI fellebbezése, másodfokú bíróság, Felülvizsgálati kérelem, majd a Kúria döntése alapján újabb másodfokú bírósági ítélet után jelenleg úgy néz ki pont kerül végre az ügy végére. Hódos Bélát vissza kell helyezni eredeti beosztásába, ezzel kapcsolatban az első elbeszélgetésen már túl is van. Újra aktív állományú tűzoltó lesz, a Fővárosi Törvényszék alábbi ítélete alapján:
 

 
Fővárosi Törvényszék
mint másodfokú bíróság
4.Mf.680.438/017/3.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság, a

dr. Xxxxxxx X. Xxxxxx ügyvéd (XXXX Budapest XX. Xx.: XXX) által képviselt
Hódos Béla (XXXX Budapest, Xxxxxxx xxxx x. xxxx/xx.) felperesnek, a

dr. Xxxx Xxxxxx jogtanácsos álral képviselt
Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (1149 Budapest, Mogyoródi út 43.) alperes ellen,

felmentés jogellenességének megállapítása és alperes jogkövetkezményekben marasztalása iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.3561/2013/27. számú ítélete ellen, az alperes 28. számú fellebbezése, Mf/4/I. számú fellebbezés kiegészítése, és a felperes MF/3. számú fellebbezési ellenkérelme folytán indult másodfokú eljárásban, tárgyalás mellőzésével meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék mint másodfekú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget, és bruttó 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A fellebbezési és a felülvizsgálati eljárások illetékét az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével az alperes 0100-4035/2012. számú, 2012. május 17-én kelt felmentő intézkedését hatályon kívül helyezte és a felperest eredet beosztásába visszahelyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.352.442 Ft-ot elmaradt munkabért és kamatát, valamint 100.000 Ft perköltséget. Rendelkezett az eljárási illeték állam általi viseléséről.
Megállapította, hogy a felperes 1991. április 1-jén kelt jogviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a 2012. május 17-én kelt 01004-4035/2012. számú parancsával. A parancs a Hszt. 194. §-ára utalással jogorvoslati kioktatást tartalmazott. A felperes ezen parancs ellen keresetet terjesztett elő 2012. június 5-én, amellyel annak hatályon kívül helyezését és az alperes elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését kérte.
A bírósághoz benyújtott keresetét az elsőfokú bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. § c) pontjára tekintettel, ezért a parancs jogerőre emelkedett.
A felperes ezt követően 2013. július 15-én ismételten szolgálati panaszt nyújtott be a munkáltatójához, aki ezt elkésettség miatt elutasította. A bíróság értékelte a jogorvoslati kioktatás hiányosságát és ezért érdemben elbírálta a felperes keresetét. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperesnél működő szakszervezet választott tisztségviselője volt, a munkáltató a felmentését megelőzően nem kérte ki a szakszervezet előzetes hozzájárulását ezért a munkáltató intézkedése jogellenes. Kérte a jogviszonya helyreállítását és az alperes elmaradt illetményben marasztalását. Hivatkozott arra is, hogy a felmentés azért is jogellenes, mert olyan munkakört ajánlott fel számára a munkáltató, amely nem létező szolgálati helyre vonatkozik, ezen túlmenően utalt arra is, hogy új munkavállalókat is alkalmazott a felperessel azonos beosztásokra.
Az alperes vitatta a felperes állításainak jogszerűségét, arra hivatkozott, hogy nem volt hivatalos tudomása a felperes szakszervezeti tisztségviselői mivoltáról, a felperessel 2012. február 29-én és március 27-én lefolytatott személyi elbeszélgetéseken a felperes sem jelezte ennek tényét, sőt olyan nyilatkozatot tett, hogy felmentési tilalom alatt nem áll. Hivatkozott arra is, hogy a felperes megfelelő szolgálati panaszt a munkáltató intézkedésével szemben nem nyújtott be, így a keresete nem lehet alapos.
Az elsőfokú bíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 5. § (1), (2) bekezdése, 34/B. § (1) bekezdése, 56. § (2) bekezdése, 58. § (1) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes jogviszonyát. Vizsgálta, hogy a felperes kezdeményezte- e a Hszt. 194. §-a szerinti szolgálati panasz eljárást megfelelő határidőben, és arra a következtetésre jutott, hogy a törvényben meghatározott eljárás indítási határidő a felperest nem kötötte tekintettel arra, hogy az alperes nem megfelelő jogorvoslati kioktatást adott a jogviszonyt megszüntető parancsban. A jogorvoslati kioktatás utal a Hszt. 194. §-ára, illetőleg arra, hogy az eljárást az elöljáró parancsnok előtt kell kezdeményezni, azonban a jogorvoslati kioktatás súlyosan hiányos, mert az eljárás megindításának határidejéről és az eljárás rendjéről nem ad tájékoztatást. A bíróság megállapította a keresetindítási határidő vizsgálata kapcsán, hogy a felperes a keresetét 2012. június 5-én, majd 2013. október 15-én terjesztette elő, míg az alperes a támadott határozatot 2013. október 14-én hozta meg. A bíróság idézés kibocsátása nélkül nem utasította el a keresetlevelet, hanem a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, így a keresetről érdemben kellett döntenie. A bíróság ezt követően vizsgálta a felmentés indokának valóságát és okszerűségét, megállapította azt, hogy a szolgálati panasz eljárásban azt az alperes érdemben nem vizsgálta, ilyen tartalmú határozatot nem hozott.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a jelen bíróság előtt 12.M.3840/2012. szám alatt per volt folyamatban a Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete, illetve az alperes között, amelynek kapcsán a bíróság a 15. számú jogerős ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a szakszervezet önrendelkezési jogát, mert nem kérte ki a felperes felmentését megelőzően a szakszervezeti szerv egyetértését. A bíróság ezt ítéletet okirati bizonyítékként vette figyelembe. Megállapította, hogy a felperes választott tisztségviselő volt, tehát a felmentéséhez a szakszervezet előzetes egyetértését be kellett volna szereznie a munkáltatónak. Rögzítette, hogy a felperes 2011. szeptember 12-től volt vezetőségi tag, ugyanis az ekkor megtartott vezetőségi ülésen választották be a vezető testületbe, majd 2012. május 24-én a küldöttgyűlés őt a tisztségében megerősítette. A szakszervezet 2012. március 6-án tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a felperes milyen védettséget élvez.
Az elsőfokú bíróság nem látta jelentőségét annak, hogy a február 29-én lefolytatott személyes elbeszélgetésen a felperes nem adott arról tájékoztatást a munkáltatónak, hogy felmentési tilalom alatt áll, hiszen a munkáltató a szakszervezet bejelentését hivatalból kellett volna, hogy figyelembe vegye. A felperes a Hszt. 34/B. § (1) bekezdése szerinti választott szakszervezeti tisztségviselőnek minősült, így őt a felmentési korlát védte. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a szakszervezeti tisztségviselő nem felmondási tilalom alatt áll -ugyanis ezen eseteknek körét a Hszt. külön nevesíti-, a felmentési korlát viszont olyan kötöttséget jelent a munkáltató számára, amelyet az intézkedés meghozatala előtt nem hagyhatott volna figyelmen kívül.
Az elsőfokú bíróság nem osztotta az alperes álláspontját abban sem, hogy azért nem várható el a felperes továbbfoglalkoztatása tőle, mert a felajánlott munkakört nem fogadta el. Nem vitatottan a jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a felperesnek a munkáltató felajánlotta a továbbfoglalkoztatást a Vác Katasztrófavédelmi Kirendeltség Tahitótfalusi Katasztrófavédelmi Őrsön. A felperes azért nem fogadta el a felajánlott munkakört, mert az más munkáltatóhoz tartozó szolgálati hely volt, amely szerinte nem létezett, hiszen azt a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szervezeti szabályzata nem tartalmazta.
Nem osztotta az alperes azon álláspontját sem, hogy a felajánlott beosztás, valamint az egyéb juttatások visszautasítása miatt a felperes visszahelyezési kérelme alaptalan, a járandóságok megfizetése nem teszi mellőzhetővé a jogviszony helyreállítását. Megállapította, hogy az alperes maga sem vitatta a perben annak a felperesi állításnak a helyességét, hogy az átszervezéstől függetlenül 24 új munkavállalót is alkalmazott a felperes felmentése körüli időszakban.
A Hszt. 197. § (3) bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperes elmaradt munkabére megfizetésére, ennek számítási alapja a felek által egybehangzóan megjelölt havi 160.240 Ft-os munkabér volt. Figyelembe vette a felperes által igazolt és alperes által sem vitatott megtérült jövedelmet.
A pertárgy értékét a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján 1.922.880 Ft-ban állapította meg. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest perköltségének megfizetésére, ennek mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a szerint állapította meg. Az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel rendelkezett az eljárási illeték állam általi viseléséről.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amellyel az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját és érveit. Utalt arra, hogy a felperes nem kezdeményezte a Hszt. által előírt panaszeljárást, nem támadta időben az alperes határozatait, így a keresete érdemben nem volt a bíróság részéről elbírálható, az elkésett.
Továbbra is vitatta azt, hogy a felperes védelem alatt álló szakszervezeti tisztségviselő volt. 2011. szeptember 12-én a vezetőség volt az, aki a felperest a tagjai közé vette, ez nem azonos a Hszt. által nevesített választott tisztségviselővel. A felperes megválasztására később, 2012 májusában került sor, így a felperes esetében a munkáltatónak nem kellett előzetesen kikérnie a szakszervezet egyetértését a felmentés közléséhez. A felperes a személyzeti elbeszélgetésen nem jelezte a szakszervezeti tisztségviselői minőségét, ez, és a felajánlott szolgálati hely vitatása a rosszhiszemű eljárását igazolja. A személyzeti elbeszélgetés alkalmával a felperesnek nem állt volna jogában vitatni a beosztás meglétét, ezt csak akkor tehette volna, ha azt elfogadja, és utóbb kiderül, hogy ez a szolgálati hely és beosztás valójában nem létezik. Az alperes a fellebbezés kiegészítésében ismételten kérte, hogy a bíróság mellőzze a felperes visszahelyezését azért, mert a részére felajánlott, képzettségének, végzettségének megfelelő másik beosztást nem fogadta el. Az nem volt vitatott a perben, hogy az alperes szervezete átszervezéssel módosult, a létszáma több, mint 500 fővel lett kevesebb. Egyéb beosztást az alperes a felperesnek nem tudott felajánlani, így egyértelmű, hogy a továbbfoglalkoztatása sem volt elvárható.

A felperes a fellebbezési ellenkérelmével az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Utalt arra, hogy a felperes 2011. február 2. óta a szakszervezet egyik alapszervezeténél volt választott tisztségviselő, majd 2011 szeptemberétől lett az elnökség tagja. Mindezen tény alapján a felmentést megelőzően már szakszervezeti tisztségviselő volt, ezért az alperesnek ki kellett volna kérnie a szakszervezeti szerv egyetértését. Fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy a felajánlott szolgálati hely nem létezett, azt az alperes állománytáblája nem tartalmazta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság 2015. június 11-én kihirdetett ítéletét a 2016. február 5-én meghozott 4.Mf.680.464/2015/4. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette, valamint kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 Ft együttes első- és másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelő következtetést vont le akkor, amikor megállapította, hogy a felperesnek a szolgálati panasszal kapcsolatos eljárása megtartott volt. Nem volt vitatott, hogy az alperes jogorvoslati kioktatása hiányos, de azokat az adatokat tartalmazta, melyekből a felperes a szükséges eljárást határidőben kezdeményezhette volna. A másodfokú bíróság a felperes terhére értékelte, hogy a szolgálati viszonyt megszüntető parancs átvételét követően a felperes a leszerelését megkezdte, a szolgálati jogviszonya megszűnt, az ehhez kötődő juttatásokat részére az alperes megfizette. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a kereset elkésettségét állapította meg, ezért rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a per megszüntetése iránt.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2017. február 22-én kelt Mfv.I.10.368/2016/4. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.464/2015/4. számú ítéletét végzésnek tekintette, azt hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította. A Kúria álláspontja szerint a Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pontja lehetőséget biztosít a hivatásos állomány tagjának a bírósághoz fordulásra akkor is, ha a szolgálati panaszát elutasították, függetlenül attól, hogy az elutasítás oka az elkésett panasz benyújtása volt. Erre tekintettel utasította a Törvényszéket az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi felülbírálatára.

Az alperes fellebbezése nem alapos.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetének érdemi elbírálásához releváns tényeket feltárta, az így feltárt tényeket okszerűen, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelte, az irányadó jogszabályt alkalmazta, az így meghozott döntéssel és annak indokaival - az indokok megismétlése nélkül - a másodfokú bíróság is egyetértett.
Az alperes fellebbezéshez kötődően a másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes választott szakszervezeti tisztségviselőnek tekinthető- e, megilleti- e őt a Hszt. perbeli időszakban hatályos 34/B. § (1) bekezdésében meghatározott védelem. E szerint ugyanis a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által megjelölt hivatásos állományú tag 15 munkanapot eltérő vezényléséhez és a szolgálatteljesítés helyének megváltoztatásához, továbbá a szolgálati viszonyának a fegyveres szerv által felmentéssel történő megszüntetéséhez, kivéve ha a felmentés az 56. § (2) bekezdése alapján kötelező. Az 56. § (2) bekezdés szerinti felmentésről a közvetlen felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azza az álláspontjával, hogy a felperes a szakszervezet olyan tisztségviselője volt, akit a védelem megillet. Ebben a körben a másodfokú bíróság utal a Legfelsőbb Bíróság MK. 4. számú állásfoglalására, miszerint a meghívott (kooptált) szakszervezeti tisztségviselőt ugyanaz a védelem illeti meg, mint a választott szakszervezeti tisztségviselőt. Ebből következően a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre beosztásához, valamint a jogviszonynak a munkáltató általi felmentéssel történő megszüntetéséhez. A meghívott szakszervezeti tisztségviselőt a munkájával kapcsolatban ugyanazok a jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint a választott szakszervezeti tisztségviselőt, munkája zavartalan ellátásának biztosításához ugyanazok a feltételek szükségesek mint a választott szakszervezeti tisztségviselőnek, így egy megítélés alá esik azzal.
A perbeli esetben az nem volt vitatott, hogy a felperest a szakszervezet vezetősége tette a testület tagjává 2011 szeptemberében, pozícióját a küldöttgyűlés választása 2012 májusában megerősítette. Ettől függetlenül azonban a felperest a védelem megillette, így a munkáltató jelentős szabályszegést követett el akkor, amikor nem kérte ki a felperes felmentését megelőzően a szakszervezeti szerv egyetértését. A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme nem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik- e, és attól sem, hogy a vezető tisztségviselő személyéről a szakszervezet, vagy annak szerve a munkáltatót tájékoztatta- e. A perbeli esetben azonban megállapítható, hogy a szakszervezet 2012. március 6-án, -a felperes felmentését megelőzően- hivatalosan tájékoztatta a munkáltatót a felperes szakszervezeti tisztségéről, a munkáltató közölte a felmentését anélkül, hogy a szakszervezet ezen tájékoztatását figyelembe vette volna. A szakszervezet előzetes megkeresése nem történt meg, így az elsőfokú bírósággal egyetértve a másodfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát.
A másodfokú bíróság utal a Hszt. 197. § (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint a szolgálati viszony megszüntetéséről hozott határozat hatályon kívül helyezése esetén a hivatásos állomány tagját eredeti beosztásába vissza kell helyezni, és meg kell téríteni az elmaradt illetményét, egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek az egyéb járandóságnak és a kárnak azt a részét, amelyet a hivatásos állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett vagy megkereshetett volna.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a jogviszony helyreállítására vonatkozó döntését is, tekintettel arra, hogy a másodfokú eljárásban az alperes nem adta elfogadható és valószínű okát annak, hogy miért nem várható el tőle a felperes továbbfoglalkoztatása figyelemmel arra is, hogy a felperes felmentésére olyan okból került sor amely érdek képviseleti tevékenységéhez kötődő jogosultság megsértését jelenti.
Az elsőfokú bíróság a felülbírált ítéletével kitért a felperes további érvelésére, nevezetesen arra, hogy a részére felajánlott szolgálati hely nem létezett, ezért jogszerűen nem fogadta el azt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek a kérdésnek jelentősége a jelen eljárásban azért nincs, mert a felperes elsődleges hivatkozása -a szakszervezeti szerv egyetértésének megkérése, elmaradása- miatt találta a bíróság jogellenesnek a felmentését, az ebben történő döntés a további kérelmek szempontjából előzetesnek tekinthető, és miután ez alapján a keresetet megalapozottnak találta a bíróság, így nem bír jelentőséggel az egyéb felhozott indokok érdemi vizsgálata.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján hagyta helyben, döntését a Pp. 256/A§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.

A Pp. 78. § (1) bekezdése szerint az eredménytelenül fellebbező alperes köteles megfizetni a felperes másodfokú perköltségét, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése alapján állapított meg az elsőfokú eljárásban megállapított perköltség 50 %-os mértékében. A másodfokú bíróság a felperes pernyertességére tekintettel kötelezte az alperest a Kúria által megállapított felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére is.

Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárási illetékeket is -helyette- az állam viseli.

Budapest, 2017. október 25.
 
Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 03:46
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1133
Linkek: 76