Kezdölap arrow Hírek arrow FTSZ Hírek arrow Új Hszt. véleményezés
Új Hszt. véleményezés
2015. February 05.
Az alábbi levelet Nagy Gábor ny. tû. alezredes, szakszervezetünk volt elnöke magánemberként fogalmazta és küldte meg a Belügyminisztérium részére. Mivel szakszervezetünk a levél minden szavával egyetért, így azt teljes terjedelmében közöljük:
 

 
Tisztelt Jogalkotó!
A rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény tervezetével kapcsolatos véleményemrõl, észrevételeimrõl az alábbiakban tájékoztatom.
 
A törvény tervezet nem rendelkezik általános és részletes indokolással, így nem tudni a jogalkotó szándékát!!!
- Hszt. 2012. január 01-vel végrehajtott módosítása után, a tervezet preambulumában azt leírni, hogy:
„Magyarország a rendvédelmi szervektõl az alkotmányos kötelezettségei teljesítését, Magyarország függetlenségének, törvényes rendje fenntartásának,  a lakosság és az ország anyagi javai védelmének  a jogszabályok keretei között hatékony és a köz érdekének megfelelõ ellátását várja el. E kötelezettségek teljesítése a rendvédelmi szervek hivatásos állományától magas szintû szakmai ismereteket, a törvények és más jogszabályok feltételen tiszteletét, a kötelezettségek pártatlan és etikus teljesítését, a hivatással járó kötelezettségek vállalását, Magyarország iránti tántoríthatatlan hûséget és bátor helytállást követel meg. A hivatásos szolgálati viszony különleges közszolgálati viszony. Az Országgyûlés - elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következõ törvényt alkotja:
egyszerûen fogalmazva provokáció!!
- A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál olyan törvényalkotói szándékot kell érvényesíteni, amely egységesíti a hivatásos állomány tagjainak - mint egyenruhás állampolgároknak - a nyugat-európai normáknak megfelelõ jogait és kötelezettségeit.
- A rendvédelmi szervek tagjai élethivatásként folytatják foglalkozásukat, és az államnak érdekében áll, hogy az aktív pályafutásuk során ne hagyják el a testületüket. Ezért számukra korrekt és kiszámítható, anyagilag is vonzó elõmeneteli lehetõséget kell teremteni, amely a többi állami alkalmazotthoz képest elõnyösebb lehetõséget biztosít számukra.
- Ennek a törvény tervezetnek a hivatásos szolgálati jogviszonyban (rendõrség;- katasztrófavédelem;- büntetés-végrehajtás;- polgári nemzetbiztonsági szolgálatok,- Nemzeti Adó-és Vámhivatal;-  Országgyûlési Õrség) álló  63 908 fõ szolgálati viszonyáról,  jövõjérõl, megélhetésérõl, egzisztenciájáról kell szólnia!
- A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál érvényesíteni kell azt a szándékot,  hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból induljon ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak egyes alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott rendvédelmi szerveknél történõ szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedõ nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. A törvényi szabályozás kiemelt céljának kell lenni, hogy kifejezésre kerüljön a társadalmi megbecsülés e speciális állami szolgálat teljesítéséért. Ennek keretében ezért, a nagyobb áldozatvállalás ellenében, más munkavállalókhoz képest, a nemzetgazdaság teherbíró képességének függvényében, kedvezõbb életfeltételeket kell biztosítani a hivatásos állomány számára. Ezért, valamint a családtagokra is kiterjedõ fokozottabb elvárosok miatt is indokolt, hogy egyes kedvezmények a családtagokat is megillessék.
- A szolgálatteljesítés nyomatékos feltétele, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében meghatározott jogi korlátokat is köteles eltûrni. Az alkotmányos jogokat azonban kizárólag a szolgálati feladatokhoz illeszkedõ mértékben, a rendvédelmi szervre is tekintettel, differenciáltan lehet korlátozni.
- A szolgálat teljesítése - különösen a hivatásos állomány döntõ többségét kitevõ rendõrök esetében - gyakran jár együtt a családtól való hosszabb-rövidebb távolléttel, ami a család egzisztenciális körülményei, illetõleg a harmonikus családi együttélés és ezen keresztül az élet minõsége tekintetében érzékelhetõ hátrányokat okoz. Ezt csak fokozza, hogy a személyi állomány szolgálat idõtartama alatt, többször is kénytelen lakóhelyet változtatni. A költözéssel együtt járó anyagi terhek kényszerû vállalásán túl, maga és családja gyakran kerül az elõzõektõl rosszabb körülmények közé. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy részben az egész életen át vállalt személyes szolgálatteljesítés többletterheinek, részben pedig a családtagok kedvezõtlenebb életesélyének ellentételezéseként a hivatásos állományú személy életszínvonala érzékelhetõen mértékben haladja meg a szolgálati beosztásuk szerint hasonló kondíciókkal rendelkezõ állami tisztviselõk illetményét.
- A tervezetben nem olvasható, hogy a Kormány - megbecsülés jeleként - visszaállítatja a tizenharmadik havi illetményt!
- A Hszt. tervezet elõterjesztés céljai között a 1.2.2. fejezetben (Jogalkalmazási gyakorlatból
fakadó módosítási kényszer) tételesen indokokat is sorol:

„A Hszt-t 1996. szeptember 1-jei hatályba lépését követõen 86 módosítás érintette, amelyek a törvény szerkezetét, belsõ koherenciáját, ezzel együtt alkalmazhatóságát is jelentõsen megbontották, gyengítették.
Különösen az elmúlt 4 év kormányzati döntéseibõl fakadó módosítások (szolgálati nyugdíj megszûnése, új jogintézmények – szenior állomány, könnyített szolgálat stb…- bevezetése, továbbá a közszolgálati hivatásrendek közötti átjárhatóságot erõsítõ jogviszony elemek (teljesítményértékelés, tartalékállomány rendszer stb…) e törvény keretei között történõ rendszerbe helyezése jelentett mind kodifikációs, mind jogalkalmazói oldalról jelentõs kihívást.

Az életpálya-koncepció alapján bevezetésre kerülõ új elõmeneteli- és illetményrendszer, illetve az azt megalapozó és támogató egyes életpálya elemeknek a hatályos Hszt.-be történõ beillesztése szétfeszítené annak kereteit, így – az ezeken túlmutató jogalkalmazói gyakorlat alapján szükséges többi módosítási igény átvezetése érdekében is – indokolt és szükséges egy új törvény megalkotása.
Az új törvény támaszkodik a hatályos Hszt. szerkezetére, fogalomrendszerére, a hivatásos jogviszony sajátosságaiból fakadó jogintézményekre, ugyanakkor új szemlélettel, szerkezeti és tartalmi újításokkal kíván az alábbi elvárásoknak eleget tenni:”
Vagyis az új Hszt. esetében – aminek megalkotását eleve azzal indokolják, hogy a hatályosban már megoldhatatlan lett volna ennyi és ilyen mértékû változtatás, ezért annak gyökeres átdolgozására van szükség – a szakmai és társadalmi egyeztetés jelentõségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A jogalkotó szakmai egyeztetésre néhány napot adott. Van olyan személy aki elhiszi, hogy egy 174 oldalas, XXX fejezetû , 12 mellékletû, összességében kb. 346 szakaszból álló  tervezetrõl néhány nap alatt korrekt szakmai véleményt lehet  alkotni? Nem tudni pl. az illetményre vonatkozóan, hogy mennyi az annyi!
Csak viszonyítási alapként, az 1996. évi XLIII törvény elõkészítése közel tizenkét hónapos feszített ütemû munka és egyeztetés eredménye!
Az összefoglalóban fogalmazottak szerint:
„Az új közszolgálati életpálya bevezetésérõl szóló koncepció a hatékony állami feladat-végrehajtás humán feltételeinek megteremtése érdekében, hosszú távú és kiszámítható életpályák felvázolásával kívánja stabilizálni a közigazgatás, a rendészet és a honvédelem személyi állományát.
E cél elérése érdekében meghatározza, hogy a szervezeten belül a horizontális elõmenetel mellett a vertikális elõmenetel is biztosításra kerüljön, amely elvárás a magasabb értékû pozíciókba a kívülrõl történõ beáramlást szükségképpen csökkenti, másrészt elvi éllel rögzíti, hogy a jövõben ne egymás mellett, elszigetelten fussanak az életutak, hanem meg kell teremteni a közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú elõmenetelt jelentsen, hanem az életutak közötti mozgást, váltást (átjárhatóságot) is lehetõvé tegyék.”
Akár az összefoglalóban, akár magában a jogszabály tervezetben mely pont(ok) és hogyan teremtik meg a „közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú elõmenetelt jelentsen?
- A megalkotandó  szolgálati törvénynek minden képen azt a célt is kell szolgálnia, hogy a pályán meg tudja tartani a rendvédelmi szerveknél szolgálatot teljesítõket. Elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer változatlan maradjon. A társadalom és az állam kötelessége a nyugdíjrendszeren keresztül is elismerni azt a megkülönböztetett szolgálati viszonyt, amelynek során a szolgálatot vállalók életüket és testi épségüket, veszélynek teszik ki, és ha kell, életük árán is teljesítik feladatukat.
1995.12.12-én DR. GYURICZA BÉLA  nyugállományú vezérezredes,  parlamenti felszólalásakor a következõket mondta:
„Szükségesnek tartunk - ugyancsak módosításokkal - harmóniát teremteni a túlmunka, a túlszolgálat törvényes garanciáinak megteremtésével, illetve a munka törvénykönyvében rögzítettek figyelembevételével. Szükségesnek tartjuk az érdekvédelmi és érdekképviseleti garanciák bõvítését, szükségesnek tartjuk az egyes fegyveres szervezetek specifikus szolgálati tevékenységét jobban figyelembe vevõ, elsõsorban a különbözõ pótlékrendszereket, a szolgálatiteljesítés körülményeit figyelembe vevõ szolgálati körülményeket, és bizonyos értelemben az ehhez tartozó nyugdíjkorhatárokat. Hiszen az a rendõr, az a határõr, aki szolgálatának jelentõs részét közvetlenül a határnál, illetve közvetlenül a közbiztonság érdekében - vagy hogy egyszerû szavakkal fejezzem ki magam: az utcán - tölti, azt hiszem, a 25 éves szolgálati viszonya után jogosult a nyugdíjra, nem biztos, hogy az 55. életévében vagy ezt követõen - mint ahogy a törvény fogalmaz, a mindenkori nyugdíjtörvényhez viszonyított öt év mínusszal. Hiszen képviselõtársaim említették - csak át kell e tekintetben nézni -, hogy a hivatásos állomány átlagéletkora 1985 és '95 között milyen formában alakult, és azt hiszem, az 58-59 év sok mindenrõl árulkodik.”
Az elmúlt 19 évben mi változott?
Ezzel szemben ma azt kell olvasni, hogy:
„A szakszervezetek egyik legfontosabb követelése a korkedvezményes nyugdíj visszaállítása. A miniszteri biztos szerint ezt a rendvédelemben semmi nem indokolja, hiszen aki a hatvanadik életévének betöltése után válik alkalmatlanná a szolgálatra, rendelkezési állományba kerülhet, és legfeljebb öt évig – tehát az általános nyugdíjkorhatár eléréséig – gyakorlatilag a teljes fizetését meg fogja kapni.”
- Életpálya modell tervezet „több mint 18 ezer fõ által kitöltött kérdõív” eredményeire hivatkozik.
Tudomásom szerint a hivatásos katasztrófavédelmi szervek beosztotti állománya még csak nem is hallott errõl a kérdõívrõl. Ráadásul ha az elõterjesztésben írt számokat fogadjuk  el (63.908 fõ hivatásos, 78.519 kormánytisztviselõ és 18.326 katona, mindösszesen 160.753 fõ), a 18 ezer fõ akkor is alig több, mint ennek az állománynak a 11 százaléka. Nehezen tartom elképzelhetõnek, hogy bármely rendvédelmi hivatásos vagy katona számára alternatíva lenne a 65 éves életkorig tartó közszolgálat!
A tervezet egy kalap alá veszi a végrehajtó és az egyéb területen foglalkoztatott állományt, annak ellenére, hogy 2008. január elsejével hatályba lépett Hszt. módosítás elkezdte bizonyos beosztások esetében a civilesítést!
A tûzoltókat, akik készenléti szolgálatot látnak el, a 2012. január 01-én hatályba lépett Hszt. megoldhatatlan probléma elé állította mind az egyént, mind a szervet,. A készenléti szolgálatot ellátó tûzoltók a beavatkozások során olyan mértékû egészségi- és pszichés terhelésnek vannak kitéve, hogy  kivétel nélkül folyamatos egészségkárosodást szenvednek. A készenléti szolgálatot ellátó tûzoltók zöme egészségileg és pszichésen 50 év felett nem tudja ellátni a feladatait, más területen történõ foglalkoztatására viszont a szerven belül nincs lehetõség.
Javasolom a nyugdíjfolyósítás szabályainak a Hszt. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje elõtti visszaállítását, azzal hogy - a hatályos Hszt. 3.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozók kivételével - teljes összegû nyugdíjat kell folyósítani annak, aki 30 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezõ hivatásos  állományból nyugállományba helyezett személynek, aki az 50. életévét betöltötte.
(javaslat: Ha a hivatásos, végrehajtó állomány tagja 30 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezik, de 50. életévét nem töltötte be, közös megegyezéssel szolgálati nyugdíjba nem helyezhetõ!)
A Hszt. 3.§(3) bekezdése szerinti állományra a Hszt. 2012. január elseje elõtti 52.§-ban megfogalmazott legyen hatályos, [A szolgálati viszony korhatára 52. §A hivatásos szolgálat felsõ korhatára a társadalombiztosítási nyugellátási szabályok szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltése.] de kerüljön kompenzálásra az a hivatásos - szolgálati éveivel arányosan -, aki szolgálatát nem ebben a beosztásban kezdte.
Javasolom a baleseti és rokkantsági, valamint a hozzátartozói nyugellátásra, Hsz. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje elõtti visszaállítását!
- Értelmezõ rendelkezések:
Az alapvetõ jogok biztosának az AJB-5816/2013. számú jelentésében foglaltak szerint:
„1) az Ajbt. 37. §-a alapján felkérem a belügyminisztert, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosításával a fegyveres szervek hivatásos szolgálati állományú tagjai vonatkozásában – az Mt. és a Hjt. hatályos szabályainak nyomán, de az eltérõ vonások figyelembe vétele mellett – egyértelmûen és világosan rögzítse a készenléti jellegû beosztás (munkakör) fogalmát;„
javasoljuk a készültség [készenléti jellegû helyett];- a készenlét [132.§ helyett];- és az ügyelet definiálását.
A készültség definiálása:
készültség: az elõre nem látható feladatok végrehajtására, ugyanazon egy helyen (laktanya, helyõrség, tábor) levõ csapatnak oly állapotban tartása, amikor felkészülési idõ nélkül, - közvetlenül a kivonulást elrendelõ parancs megérkezése után - rendszeresített öltözékben, védõfelszerelésben és felszereléssel, kivonulásra alkalmas.
A készenlét definiálása:
készenlét: szolgálati idõn kívül azonnali cselekvõképes állapotban az elöljárója rendelkezése szerinti elérhetõ – szolgálati helyen kívüli – helyen történõ tartózkodás, ahonnan szolgálati feladatra bármikor igénybe vehetõ.
Az ügyelet definiálása:
ügyelet: esetében a munkavállalónak a munkahelyen a munkaadó rendelkezésére kell állnia, folyamatosan készen állva arra, hogy szükség esetén feladatát végrehajtsa.
- Teljesítményértékelés 106.§!
Bármilyen elõre megfogalmazott értékelõ rendszer sem tudja kizárni a vezetõi  szubjektivitást! Egy hivatásos szervnél ahol szigorú alá és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak egy ilyen, ciklusokban, buta értékelõ papíron végzett értelmetlen értékelésnek nincs létjogosultsága. Felelõsségteljes parancsnok állományában nincs, nem lehet rosszul teljesítõ beosztott, állományban csak jól teljesítõ maradhat. A rosszat, aki a feladatára/munkakörére alkalmatlan el kell távolítani. Ez a közvetlen felettesének nem lehetõsége, hanem kötelessége. Ezt a döntést pedig õ, és csak õ hozhassa meg – szigorú kontroll és felelõsség terhe mellett. Ciklusoktól és elõírásoktól függetlenül bármikor, ha a feladatellátás érdeke ezt megkívánja.
- Szolgálatteljesítési idõ
A tervezet nem rendezi egyértelmûen a váltásos (készenléti jellegû szolgálati beosztás) munkarendben dolgozók heti szolgálati idejének óraszámát!
126. § „(1) A szolgálatteljesítési idõ heti negyven óra (a továbbiakban: általános heti szolgálatteljesítési idõ). A részben vagy egészben készenléti jellegû szolgálati beosztásokban (a továbbiakban: készenléti jellegû szolgálati beosztás) ennél hosszabb, de heti negyvennyolc órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ állapítható meg.”
130. § „(4) A hivatásos állomány készenléti jellegû szolgálati beosztásban szolgálatot teljesítõ tagja esetében, ha a szolgálatteljesítési idõ – a heti negyvennyolc óra figyelembevételével – eléri a hathavi keretre megállapított szolgálatteljesítési idõt, a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérõen túlszolgálat csak rendkívüli eset, baleset, elemi csapás, vagy súlyos kár megelõzése, elhárítása, következményeinek felszámolása, valamint arra való felkészülés céljából rendelhetõ el.”
A két rendelkezést összeolvasva a heti 48 óra nem a megállapítható kategória, hanem a készenléti jellegû beosztásokban az 126. §  (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, heti 48 óra!
Kérdés: A mennyiben a váltásos (készenléti jellegû szolgálati beosztás) munkarendben dolgozók heti szolgálati ideje eltér 40 órától, akkor az túlórának minõsül vagy sem, milyen módon kerül rendezésre a többlet szolgálat idõ?
Javasolom a tervezet 126.§. (1) bekezdés módosítását:
(1) A szolgálatteljesítési idõ heti negyven óra (a továbbiakban: általános heti szolgálatteljesítési idõ). A részben vagy egészben készenléti jellegû beosztásokban (a továbbiakban: készenléti jellegû szolgálati beosztás) a túlórát is beleértve, ennél hosszabb, heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idõ állapítható meg.
Indokolás: a munkaidõ szervezésére vonatkozó jelenleg hatályos 2003/88/EK irányelv 6.cikk
b) bekezdésének maradéktalan átvétele.
Javasolom a munkaidõ definiálását:
Munkaidõ, szolgálati idõ: a munkavégzésre elõírt idõ kezdetétõl annak befejezéséig tartó idõtartam, amely alatt a munkáltató rendelkezésére áll és tevékenységét vagy feladatát végzi, valamint amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó elõkészítõ és befejezõ tevékenység idõtartamát.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003/88/EK IRÁNYELVE
Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1 munkaidõ: az az idõtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelõen;”

6. cikk
Maximális heti munkaidõ

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével összhangban:
a) a heti munkaidõ idõtartamát törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések, kollektív szerzõdések vagy a szociális partnerek által megkötött megállapodások útján korlátozzák;
b) hétnapos idõtartamokban az átlagos munkaidõ, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát.

- Pihenõidõ
128.§ "(3) A hivatásos állomány tagja részére a napi szolgálati tevékenység befejezése és a következõ napi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább nyolc óra egybefüggõ pihenõidõt kell biztosítani, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás idõtartama nem számít bele. A napi pihenõidõ, ha az a nyári idõszámítás kezdetének idõpontjára esik, legalább hét óra."
Javasolom a tervezet 128.§. § (3) bekezdés módosítását:

„(3) A hivatásos állomány tagja részére a napi szolgálati tevékenység befejezése és a következõ napi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább tizenegy óra egybefüggõ pihenõidõt kell biztosítani, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás idõtartama nem számít bele. A napi pihenõidõ, ha az a nyári idõszámítás kezdetének idõpontjára esik, legalább tíz óra.”

Indokolás: a munkaidõ szervezésére vonatkozó jelenleg hatályos 2003/88/EK irányelv 3. cikkének maradéktalan átvétele.
- 130. - 131.§  Túlszolgálat

Tiltakozunk, hogy a túlszolgálat pénzbeli ellentételezése – vagyis annak megszüntetése, hogy a munkáért bért kell fizetni – lehetõsége megszüntetésre kerüljön!
A túlszolgálat elrendelésének egyik oka a létszámhiány!
Az az elgondolás, hogy a túlszolgálatért „cserébe” majd szabadidõt kapjanak, mint „lecsúsztatást”, a létszámhiányból eredendõen gyakorlatilag kivitelezhetetlen!

„A hivatásos állományú önkéntes vállalásával évenként további 120 óra túlszolgálat teljesíthetõ.” Parancsuralmi rendszerben foglalkoztatott állomány esetében ez nevetséges!!!
1996.04.16-án DR. GYURICZA BÉLA  nyugállományú vezérezredes,  parlamenti felszólalásakor a következõket mondta:
„De ugyanezt a rendõrség esetében is el lehet mondani. A rendõrségnél ma is óriási létszámhiány van, ha csak a budapestire gondolok, 3000 fõ. Nincs újabb, akit a hiányzó rendõrök helyett be lehetne állítani. Ezért a törvényjavaslatnak az a része, amely úgy fogalmaz, hogy 150 óra túlmunkát ki kell adni pihenõnapban, ebben a helyzetben, tisztelt képviselõtársaim, cinikus. Nem tudok rá mit mondani, tessék belegondolni, hogy hiányzik a rendõr, a katonatiszt, a túlmunkáért ki kellene adni neki a szolgálati pihenõnapot, mert ezt írja elõ a törvény, de nincs az sem, akivel helyettesítsem. Ez még fokozottabban jelentkezik, amikor a 300 órás túlmunkáról van szó, az utolsó fokozat pedig az, amely rendkívüli esetben lehetõvé teszi a miniszter jogkörében a 450 órában történõ túlmunkát.
Nem sorolom fel a törvényjavaslat azon pontjait, amelyhez folyamatosan tettük meg a javaslatokat, de ezek lényege az volt, hogy kerüljön kifizetésre a 150 óra. Ezt követõen a lehetõségek figyelembevételével - mert el kell fogadni, tisztelt képviselõtársaim, hogy az emberi teljesítõképességnek van egy határa -, tehát ezt követõen az volt a javaslatunk lényege, hogy differenciálni lehessen. Adott szintû parancsnoknak vagy egy rendõrkapitánynak meg kell oldani a feladatot, és ekkor a szolgálati körülmények figyelembevételével differenciálhassa, hogy hol fizeti ki és hol tudja kiadni a pihenõnapot.
Egyértelmû volt a javaslatunknak az a része is, hogy egy rendkívüli állapotban, vegyünk egy katasztrófaelhárítást, olyan feladatról van szó, amikor nem lehet számolni azt, hogy az illetõ hivatásos egyébként mivel volna elfoglalva. Menni kell! A világ legtermészetesebb dolga, hogy ekkor a számára meghatározott járandóságot törvényileg garantálni kelljen.
Azért szerettem volna ezt a néhány gondolatot elmondani, mert sajnos a kormány képviselõi ígérték, hogy a törvénytervezet általános vitája után ezekben a kérdésekben ismét konzultáció lesz. A konzultáció megtörtént, azonban érdemi javaslat pillanatnyilag nem ismert elõttünk - még egyszer hangsúlyozom - arra, hogy ki lenne fizetve.„
Az elmúlt 19 évben mi változott?
Az – gondolom – vitán felül kell állnia, hogy az elvégzett túlszolgálat pénzbeni ellentételezésre kell, hogy kerüljön. Mindaddig, ameddig az állomány illetményében szerepel akár csak egyetlen olyan elem, ami nem az alap bér, hanem a letöltött szolgálatok alapján járó pótlék, a szabadidõben történõ megváltás törvényszerûen jövedelem csökkenéshez is vezet.
- Szabadság
134.§  A tervezet nem rendezi törvényi szinten váltásos munkarendben dolgozók éves szabadság számát!( A jelenleg hatályos szabályozás diszkriminatív!!)
Javasolom meghatározni a 24/48 órás szolgálati idõben foglalkoztatott készenléti szolgálat éves szabadság napjainak számát, az alábbiak szerint:

alapszabadsága évi huszonöt munkanap           = 11,666 szolgálati nap ~ 12
két évig terjedõ 28 munkanap                          = 12,666 szolgálati nap ~ 13
három-öt év  29 munkanap                           = 13 szolgálati nap
hat-tíz év 30 munkanap                               = 14 szolgálati nap
tizenegy-tizenöt év 31 munkanap                   = 14.333 szolgálati nap ~ 14
tizenhat-húsz év 32 munkanap                       = 14,666 szolgálati nap ~ 15
huszonegy-huszonöt év 33 munkanap               = 15 szolgálati nap
huszonhat-harminc év 34 munkanap                 = 15,333 szolgálati nap ~ 15
harmincegy év és annál hosszabb 35 munkanap  = 16,333 szolgálati nap ~16

Indokolás: Jelenleg miniszteri rendelet szabályozza a 24/48 órás szolgálati idõben foglalkoztatott állomány éves szabadságnapjainak számát, két szolgálati idõrendszer arányának szorzatával, ez ellentétes a Hszt.-ben megfogalmazottakkal, amely csak a képesítés alapján tesz különbséget munkavállaló és munkavállaló között, nem fogalmaz meg a szolgálati idõrendszerek szerinti különbséget, az éves szabadságnapok számát szolgálati viszonyban töltött évek után számolja.
A Hszt. nem a letöltött éves szolgálati napok alapján határozza meg az éves szabadságnapok számát, nincs köze a kettõnek egymáshoz!
A rendelet számítása a törvényi meghatározással szemben kevesebb éves szabadságot biztosít a váltásos szolgálatiidõ-rendszerben dolgozók részére, a rendelet, mint alacsonyabb jogszabály módosítja a törvényi szabályozást, így, az jogsértõ!
Javaslatunk, a Hszt.-ben meghatározott munkanapokat naptári napokra átszámolni, majd osztani 3 – mal!
-A 3, mint osztó szám: egy szolgálati nap kivétele esetén 3 naptári nap távolétet biztosít!
- 5 munkanap (folyamatos kivétel esetén) = 7 naptári nap!
Jelezni szándékozom, hogy a Belügyminisztérium Jogszabály - Elõkészítõ és Koordinációs fõosztály akkori vezetõje (ma szabályozási és koordinációs helyettes államtitkár), ebben a témában, 2010. december 14-én datált, 173/2010. hivatkozási számú, a Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete elnöke részére küldött levelében a következõeket fogalmazza:
„Tisztelt Elnök Úr!
A váltásos munkarendben dolgozók éves szabadságának átszámítása tárgyában érkezett megkeresésével kapcsolatosan a következõkrõl tájékoztatom.
A megkeresésben foglaltakat megvizsgáltuk. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a hatályos szabályozás esetleges módosításának összefüggésében további szakmai egyeztetés szükséges. Amennyiben a szakmai egyeztetés eredménye megfelelõen alátámasztja a megkeresése szerinti módosítás indokoltságát, javaslatait a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény soron következõ módosításának elõkészítése során tudjuk figyelembe venni.”
Javasolom a rekreációs célú pótszabadság  kiterjesztését (137.§b) pont) váltásos munkarendben dolgozó (készenléti jellegû szolgálati beosztás) tûzoltókra!
Indokolás: A készenléti jellegû szolgálati beosztás ellátó tûzoltónak is szükséges a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételébõl származó egészségkárosodás megelõzése, valamint a fizikai állóképességének megõrzése céljából a  rekreációs célú pótszabadság.
- Az illetmény
145.§ „(4) Az egy órára járó illetmény meghatározása során a havi illetmény összegét osztani kell
a) a 126. § (1) bekezdésében meghatározott általános heti szolgálatteljesítési idõ esetén 174 órával,
b) az általánostól eltérõ teljes heti szolgálatteljesítési vagy rész-szolgálatteljesítési idõ esetén a 174 óra idõarányos részével.”
Kérdés: 48 órát dolgozó esetében 208 óra vagy 174 óra?
Javasolom: Az illetményre vonatkozó szabályok között [hatályos Hszt. 102. § (2) bekezdés] rögzíteni, hogy a hivatásos állomány tagjának fel nem róható alacsonyabb illetmény besorolásba kerülése esetén a meglévõ illetménye nem csökkenhet.
- Az egyéb pótlékok
- 148.§  (1) A hivatásos állomány tagja a szolgálatteljesítés helyétõl, idejétõl és körülményeitõl     függõen a következõ pótlékra jogosult vagy abban részesíthetõ:
a) a nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezésnek, valamint biológiai anyag feldolgozása közben fertõzés veszélyének kitett beosztásban szolgálatot teljesítõk pótléka havonta a rendvédelmi illetményalap 25 %-a,
b) a preferált településen szolgálatot teljesítõk pótléka havonta a rendvédelmi illetményalap 50 %-a,

Javasolom a készenléti jellegû szolgálati beosztás ellátó tûzoltókkal kiegészíteni:
„a hivatásos katasztrófavédelmi szervnél vagy az Országgyûlési Õrségnél váltásos szolgálati rendben olyan tûzoltó szolgálati beosztást tölt be, amelynek ellátása tûzoltásban, mûszaki mentésben való közvetlen (helyszíni) részvétellel együtt jár, veszélyes tûzoltói beosztás pótléka a rendvédelmi illetményalap 45-50 %-a.”
- Elfogadhatatlan a délutáni pótlék megszüntetése (148. §)!

Indokolás: A hivatali munkarendtõl eltérõ munkaidõ-beosztásban történik a szolgálatellátás. Az általánoshoz képest kedvezõtlenebb munkafeltételeket véleményem szerint ellentételezni szükséges, melynek egyik eszköze a délutáni pótlék.
- 155.§ Jubileumi jutalom

Egyértelmûen az „A” változatot javasolom!
- A más szervhez vezénylés általános szabályai

A tervezet fent tartja, hogy nem csak a saját szerv bármelyik szervezeti egységénél, de más szervnél is KÖTELEZHETÕ az állomány szolgálatteljesítésre!!!
Javasolom a 61.§ (1) bekezdés módosítását:

„(1) A hivatásos állomány tagja kormányzati, rendvédelmi vagy egyéb biztonsági érdekbõl,
- a hivatásos állomány tagja beleegyezése esetén,-
határozott vagy határozatlan idõre a miniszter és a más szervet irányító vagy vezetõ érintett miniszter, a 51. § (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott más szerv és a rendvédelmi szerv megállapodása alapján munkakör vagy meghatározott feladat ellátására más szervhez vezényelhetõ szolgálatteljesítésre.”
- Teljes mértékben elfogadhatatlan a tervezet azon szakasza (317.§), amely MEGTILTJA a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál érdekképviseleti szerv létrehozását!!!
- Javasolom az MRK megszüntetését, a szakszervezeti jogosultságok 2012. január elseje elõtti visszaállítását!
- Elfogadhatatlan, hogy az elõterjesztés sok olyan érdemi kérdést vet fel, amelynek tartalmát kormány vagy miniszteri rendeletben kötelezi szabályozni, és ezek jelenleg nem állnak rendelkezésre, így azok ismeretlen tartalommal bírnak.
-  „A rendfokozat szerepe a Hszt-ben foglaltakhoz képest jelentõsen változik: a betöltött beosztáshoz igazodik, mivel beosztási kategóriánként meghatározásra kerül mind a legalacsonyabb, mind a legmagasabb rendfokozat. Mivel az egyes szolgálati beosztásokhoz köthetõk a rendfokozatok, így megszûnik az a jelenlegi rendszer, hogy a beosztásban való elõmeneteltõl különválva mozog a rendfokozatban való elõmenetel. Tehát ha a hivatásos állomány tagját magasabb beosztásba helyezik, azzal egyidejûleg az adott beosztáshoz kapcsolódó rendfokozat viselésére lesz jogosult. Ha azonban alacsonyabb beosztásba helyezik, akkor a rendfokozata is ennek megfelelõen változik. Ezzel biztosítható, hogy a szolgálati elöljáró magasabb rendfokozatot viseljen, mint a beosztottjai, így letisztul a rendvédelmi szervekre jellemzõ hierarchikus, elöljárói viszony.”
Elfogadhatatlan, a rendfokozat nem csak a beosztás tükre, hanem a szolgálatteljesítési idõnek és a képesítésnek is!
- „Megszûnik az illetménykiegészítés, a szervezeti hierarchia magasabb szintjén betöltött beosztás nem lesz önálló illetményelemmel elismerve, miután a szervezeti hierarchiából fakadó különbözõ elvárásokat, munkaköri követelményeket a munkakörök beosztások besorolása a beosztási illetményben ismeri el.”
Ezzel nem lehet egyetérteni, ezen az alapon az összes pótlék a beosztási illetményben legyen elismeri.
- A Független Rendõr Szakszervezet tervezetre adott összefoglaló véleményével egyetértve, azt megismétlem.
„A hivatásos állomány jogainak újabb korlátozására és kötelezettségeinek további
növelésére irányuló rendelkezések törvénybe foglalása ellen változatlanul határozottan
tiltakozunk!
A szabályozás sarkalatos pontjának minõsítjük, hogy:
- a törvény nyújtson jogszabályi garanciát az illetmények kezdeti jelentõs mértékû,
a késõbbiekben pedig értékállóságot biztosító emelésére!
- a törvény a közalkalmazotti állomány és a munkaviszonyban foglalkoztatottak
számára is biztosítson a hivatásos állományéval megegyezõ mértékû
bérfejlesztést, mivel ezen állománycsoport is vitathatatlanul a közszolgálat részét
képezi!
- a törvény biztosítson megfelelõ megoldást hivatásos szolgálati viszony életkor
elõrehaladásával történõ lezárására, a 2011-ben megszûntetett szolgálati
nyugdíjrendszer pótlására!
- a törvény teremtse meg végre a hivatásos állomány jogainak korlátozása, és a
civil szférához mért többletkötelezettségei, valamint jogosultságai, és
kedvezményei közötti egyensúlyt! E nélkül véleményünk szerint nem lehet az
állomány stabilitását biztosítani.
- a törvény szüntesse meg a rendvédelmi szakszervezetek 2012-ben bevezetett
hátrányos megkülönböztetését és a kollektív érdekképviseleti jogosultságok
indokolatlan korlátozását!
Fentiek biztosítása nélkül nem látunk esélyt egy idõtálló életpálya-modell kialakítására.”
 
B u d a p e s t, 2015. február 02.

Tisztelettel: Nagy Gábor ny. tû. alezredes
 
Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 06:01
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75