Kezdölap
Új Hszt. véleményezés
2015. February 05.
Az alábbi levelet Nagy Gábor ny. tű. alezredes, szakszervezetünk volt elnöke magánemberként fogalmazta és küldte meg a Belügyminisztérium részére. Mivel szakszervezetünk a levél minden szavával egyetért, így azt teljes terjedelmében közöljük:
 

 
Tisztelt Jogalkotó!
A rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény tervezetével kapcsolatos véleményemről, észrevételeimről az alábbiakban tájékoztatom.
 
A törvény tervezet nem rendelkezik általános és részletes indokolással, így nem tudni a jogalkotó szándékát!!!
- Hszt. 2012. január 01-vel végrehajtott módosítása után, a tervezet preambulumában azt leírni, hogy:
„Magyarország a rendvédelmi szervektől az alkotmányos kötelezettségei teljesítését, Magyarország függetlenségének, törvényes rendje fenntartásának,  a lakosság és az ország anyagi javai védelmének  a jogszabályok keretei között hatékony és a köz érdekének megfelelő ellátását várja el. E kötelezettségek teljesítése a rendvédelmi szervek hivatásos állományától magas szintű szakmai ismereteket, a törvények és más jogszabályok feltételen tiszteletét, a kötelezettségek pártatlan és etikus teljesítését, a hivatással járó kötelezettségek vállalását, Magyarország iránti tántoríthatatlan hűséget és bátor helytállást követel meg. A hivatásos szolgálati viszony különleges közszolgálati viszony. Az Országgyűlés - elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a rendvédelmi szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:
egyszerűen fogalmazva provokáció!!
- A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál olyan törvényalkotói szándékot kell érvényesíteni, amely egységesíti a hivatásos állomány tagjainak - mint egyenruhás állampolgároknak - a nyugat-európai normáknak megfelelő jogait és kötelezettségeit.
- A rendvédelmi szervek tagjai élethivatásként folytatják foglalkozásukat, és az államnak érdekében áll, hogy az aktív pályafutásuk során ne hagyják el a testületüket. Ezért számukra korrekt és kiszámítható, anyagilag is vonzó előmeneteli lehetőséget kell teremteni, amely a többi állami alkalmazotthoz képest előnyösebb lehetőséget biztosít számukra.
- Ennek a törvény tervezetnek a hivatásos szolgálati jogviszonyban (rendőrség;- katasztrófavédelem;- büntetés-végrehajtás;- polgári nemzetbiztonsági szolgálatok,- Nemzeti Adó-és Vámhivatal;-  Országgyűlési Őrség) álló  63 908 fő szolgálati viszonyáról,  jövőjéről, megélhetéséről, egzisztenciájáról kell szólnia!
- A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál érvényesíteni kell azt a szándékot,  hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból induljon ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak egyes alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott rendvédelmi szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. A törvényi szabályozás kiemelt céljának kell lenni, hogy kifejezésre kerüljön a társadalmi megbecsülés e speciális állami szolgálat teljesítéséért. Ennek keretében ezért, a nagyobb áldozatvállalás ellenében, más munkavállalókhoz képest, a nemzetgazdaság teherbíró képességének függvényében, kedvezőbb életfeltételeket kell biztosítani a hivatásos állomány számára. Ezért, valamint a családtagokra is kiterjedő fokozottabb elvárosok miatt is indokolt, hogy egyes kedvezmények a családtagokat is megillessék.
- A szolgálatteljesítés nyomatékos feltétele, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében meghatározott jogi korlátokat is köteles eltűrni. Az alkotmányos jogokat azonban kizárólag a szolgálati feladatokhoz illeszkedő mértékben, a rendvédelmi szervre is tekintettel, differenciáltan lehet korlátozni.
- A szolgálat teljesítése - különösen a hivatásos állomány döntő többségét kitevő rendőrök esetében - gyakran jár együtt a családtól való hosszabb-rövidebb távolléttel, ami a család egzisztenciális körülményei, illetőleg a harmonikus családi együttélés és ezen keresztül az élet minősége tekintetében érzékelhető hátrányokat okoz. Ezt csak fokozza, hogy a személyi állomány szolgálat időtartama alatt, többször is kénytelen lakóhelyet változtatni. A költözéssel együtt járó anyagi terhek kényszerű vállalásán túl, maga és családja gyakran kerül az előzőektől rosszabb körülmények közé. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy részben az egész életen át vállalt személyes szolgálatteljesítés többletterheinek, részben pedig a családtagok kedvezőtlenebb életesélyének ellentételezéseként a hivatásos állományú személy életszínvonala érzékelhetően mértékben haladja meg a szolgálati beosztásuk szerint hasonló kondíciókkal rendelkező állami tisztviselők illetményét.
- A tervezetben nem olvasható, hogy a Kormány - megbecsülés jeleként - visszaállítatja a tizenharmadik havi illetményt!
- A Hszt. tervezet előterjesztés céljai között a 1.2.2. fejezetben (Jogalkalmazási gyakorlatból
fakadó módosítási kényszer) tételesen indokokat is sorol:

„A Hszt-t 1996. szeptember 1-jei hatályba lépését követően 86 módosítás érintette, amelyek a törvény szerkezetét, belső koherenciáját, ezzel együtt alkalmazhatóságát is jelentősen megbontották, gyengítették.
Különösen az elmúlt 4 év kormányzati döntéseiből fakadó módosítások (szolgálati nyugdíj megszűnése, új jogintézmények – szenior állomány, könnyített szolgálat stb…- bevezetése, továbbá a közszolgálati hivatásrendek közötti átjárhatóságot erősítő jogviszony elemek (teljesítményértékelés, tartalékállomány rendszer stb…) e törvény keretei között történő rendszerbe helyezése jelentett mind kodifikációs, mind jogalkalmazói oldalról jelentős kihívást.

Az életpálya-koncepció alapján bevezetésre kerülő új előmeneteli- és illetményrendszer, illetve az azt megalapozó és támogató egyes életpálya elemeknek a hatályos Hszt.-be történő beillesztése szétfeszítené annak kereteit, így – az ezeken túlmutató jogalkalmazói gyakorlat alapján szükséges többi módosítási igény átvezetése érdekében is – indokolt és szükséges egy új törvény megalkotása.
Az új törvény támaszkodik a hatályos Hszt. szerkezetére, fogalomrendszerére, a hivatásos jogviszony sajátosságaiból fakadó jogintézményekre, ugyanakkor új szemlélettel, szerkezeti és tartalmi újításokkal kíván az alábbi elvárásoknak eleget tenni:”
Vagyis az új Hszt. esetében – aminek megalkotását eleve azzal indokolják, hogy a hatályosban már megoldhatatlan lett volna ennyi és ilyen mértékű változtatás, ezért annak gyökeres átdolgozására van szükség – a szakmai és társadalmi egyeztetés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A jogalkotó szakmai egyeztetésre néhány napot adott. Van olyan személy aki elhiszi, hogy egy 174 oldalas, XXX fejezetű , 12 mellékletű, összességében kb. 346 szakaszból álló  tervezetről néhány nap alatt korrekt szakmai véleményt lehet  alkotni? Nem tudni pl. az illetményre vonatkozóan, hogy mennyi az annyi!
Csak viszonyítási alapként, az 1996. évi XLIII törvény előkészítése közel tizenkét hónapos feszített ütemű munka és egyeztetés eredménye!
Az összefoglalóban fogalmazottak szerint:
„Az új közszolgálati életpálya bevezetéséről szóló koncepció a hatékony állami feladat-végrehajtás humán feltételeinek megteremtése érdekében, hosszú távú és kiszámítható életpályák felvázolásával kívánja stabilizálni a közigazgatás, a rendészet és a honvédelem személyi állományát.
E cél elérése érdekében meghatározza, hogy a szervezeten belül a horizontális előmenetel mellett a vertikális előmenetel is biztosításra kerüljön, amely elvárás a magasabb értékű pozíciókba a kívülről történő beáramlást szükségképpen csökkenti, másrészt elvi éllel rögzíti, hogy a jövőben ne egymás mellett, elszigetelten fussanak az életutak, hanem meg kell teremteni a közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú előmenetelt jelentsen, hanem az életutak közötti mozgást, váltást (átjárhatóságot) is lehetővé tegyék.”
Akár az összefoglalóban, akár magában a jogszabály tervezetben mely pont(ok) és hogyan teremtik meg a „közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú előmenetelt jelentsen?
- A megalkotandó  szolgálati törvénynek minden képen azt a célt is kell szolgálnia, hogy a pályán meg tudja tartani a rendvédelmi szerveknél szolgálatot teljesítőket. Elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer változatlan maradjon. A társadalom és az állam kötelessége a nyugdíjrendszeren keresztül is elismerni azt a megkülönböztetett szolgálati viszonyt, amelynek során a szolgálatot vállalók életüket és testi épségüket, veszélynek teszik ki, és ha kell, életük árán is teljesítik feladatukat.
1995.12.12-én DR. GYURICZA BÉLA  nyugállományú vezérezredes,  parlamenti felszólalásakor a következőket mondta:
„Szükségesnek tartunk - ugyancsak módosításokkal - harmóniát teremteni a túlmunka, a túlszolgálat törvényes garanciáinak megteremtésével, illetve a munka törvénykönyvében rögzítettek figyelembevételével. Szükségesnek tartjuk az érdekvédelmi és érdekképviseleti garanciák bővítését, szükségesnek tartjuk az egyes fegyveres szervezetek specifikus szolgálati tevékenységét jobban figyelembe vevő, elsősorban a különböző pótlékrendszereket, a szolgálatiteljesítés körülményeit figyelembe vevő szolgálati körülményeket, és bizonyos értelemben az ehhez tartozó nyugdíjkorhatárokat. Hiszen az a rendőr, az a határőr, aki szolgálatának jelentős részét közvetlenül a határnál, illetve közvetlenül a közbiztonság érdekében - vagy hogy egyszerű szavakkal fejezzem ki magam: az utcán - tölti, azt hiszem, a 25 éves szolgálati viszonya után jogosult a nyugdíjra, nem biztos, hogy az 55. életévében vagy ezt követően - mint ahogy a törvény fogalmaz, a mindenkori nyugdíjtörvényhez viszonyított öt év mínusszal. Hiszen képviselőtársaim említették - csak át kell e tekintetben nézni -, hogy a hivatásos állomány átlagéletkora 1985 és '95 között milyen formában alakult, és azt hiszem, az 58-59 év sok mindenről árulkodik.”
Az elmúlt 19 évben mi változott?
Ezzel szemben ma azt kell olvasni, hogy:
„A szakszervezetek egyik legfontosabb követelése a korkedvezményes nyugdíj visszaállítása. A miniszteri biztos szerint ezt a rendvédelemben semmi nem indokolja, hiszen aki a hatvanadik életévének betöltése után válik alkalmatlanná a szolgálatra, rendelkezési állományba kerülhet, és legfeljebb öt évig – tehát az általános nyugdíjkorhatár eléréséig – gyakorlatilag a teljes fizetését meg fogja kapni.”
- Életpálya modell tervezet „több mint 18 ezer fő által kitöltött kérdőív” eredményeire hivatkozik.
Tudomásom szerint a hivatásos katasztrófavédelmi szervek beosztotti állománya még csak nem is hallott erről a kérdőívről. Ráadásul ha az előterjesztésben írt számokat fogadjuk  el (63.908 fő hivatásos, 78.519 kormánytisztviselő és 18.326 katona, mindösszesen 160.753 fő), a 18 ezer fő akkor is alig több, mint ennek az állománynak a 11 százaléka. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy bármely rendvédelmi hivatásos vagy katona számára alternatíva lenne a 65 éves életkorig tartó közszolgálat!
A tervezet egy kalap alá veszi a végrehajtó és az egyéb területen foglalkoztatott állományt, annak ellenére, hogy 2008. január elsejével hatályba lépett Hszt. módosítás elkezdte bizonyos beosztások esetében a civilesítést!
A tűzoltókat, akik készenléti szolgálatot látnak el, a 2012. január 01-én hatályba lépett Hszt. megoldhatatlan probléma elé állította mind az egyént, mind a szervet,. A készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók a beavatkozások során olyan mértékű egészségi- és pszichés terhelésnek vannak kitéve, hogy  kivétel nélkül folyamatos egészségkárosodást szenvednek. A készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók zöme egészségileg és pszichésen 50 év felett nem tudja ellátni a feladatait, más területen történő foglalkoztatására viszont a szerven belül nincs lehetőség.
Javasolom a nyugdíjfolyósítás szabályainak a Hszt. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje előtti visszaállítását, azzal hogy - a hatályos Hszt. 3.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozók kivételével - teljes összegű nyugdíjat kell folyósítani annak, aki 30 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező hivatásos  állományból nyugállományba helyezett személynek, aki az 50. életévét betöltötte.
(javaslat: Ha a hivatásos, végrehajtó állomány tagja 30 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik, de 50. életévét nem töltötte be, közös megegyezéssel szolgálati nyugdíjba nem helyezhető!)
A Hszt. 3.§(3) bekezdése szerinti állományra a Hszt. 2012. január elseje előtti 52.§-ban megfogalmazott legyen hatályos, [A szolgálati viszony korhatára 52. §A hivatásos szolgálat felső korhatára a társadalombiztosítási nyugellátási szabályok szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltése.] de kerüljön kompenzálásra az a hivatásos - szolgálati éveivel arányosan -, aki szolgálatát nem ebben a beosztásban kezdte.
Javasolom a baleseti és rokkantsági, valamint a hozzátartozói nyugellátásra, Hsz. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje előtti visszaállítását!
- Értelmező rendelkezések:
Az alapvető jogok biztosának az AJB-5816/2013. számú jelentésében foglaltak szerint:
„1) az Ajbt. 37. §-a alapján felkérem a belügyminisztert, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény vonatkozó rendelkezéseinek módosításával a fegyveres szervek hivatásos szolgálati állományú tagjai vonatkozásában – az Mt. és a Hjt. hatályos szabályainak nyomán, de az eltérő vonások figyelembe vétele mellett – egyértelműen és világosan rögzítse a készenléti jellegű beosztás (munkakör) fogalmát;„
javasoljuk a készültség [készenléti jellegű helyett];- a készenlét [132.§ helyett];- és az ügyelet definiálását.
A készültség definiálása:
készültség: az előre nem látható feladatok végrehajtására, ugyanazon egy helyen (laktanya, helyőrség, tábor) levő csapatnak oly állapotban tartása, amikor felkészülési idő nélkül, - közvetlenül a kivonulást elrendelő parancs megérkezése után - rendszeresített öltözékben, védőfelszerelésben és felszereléssel, kivonulásra alkalmas.
A készenlét definiálása:
készenlét: szolgálati időn kívül azonnali cselekvőképes állapotban az elöljárója rendelkezése szerinti elérhető – szolgálati helyen kívüli – helyen történő tartózkodás, ahonnan szolgálati feladatra bármikor igénybe vehető.
Az ügyelet definiálása:
ügyelet: esetében a munkavállalónak a munkahelyen a munkaadó rendelkezésére kell állnia, folyamatosan készen állva arra, hogy szükség esetén feladatát végrehajtsa.
- Teljesítményértékelés 106.§!
Bármilyen előre megfogalmazott értékelő rendszer sem tudja kizárni a vezetői  szubjektivitást! Egy hivatásos szervnél ahol szigorú alá és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak egy ilyen, ciklusokban, buta értékelő papíron végzett értelmetlen értékelésnek nincs létjogosultsága. Felelősségteljes parancsnok állományában nincs, nem lehet rosszul teljesítő beosztott, állományban csak jól teljesítő maradhat. A rosszat, aki a feladatára/munkakörére alkalmatlan el kell távolítani. Ez a közvetlen felettesének nem lehetősége, hanem kötelessége. Ezt a döntést pedig ő, és csak ő hozhassa meg – szigorú kontroll és felelősség terhe mellett. Ciklusoktól és előírásoktól függetlenül bármikor, ha a feladatellátás érdeke ezt megkívánja.
- Szolgálatteljesítési idő
A tervezet nem rendezi egyértelműen a váltásos (készenléti jellegű szolgálati beosztás) munkarendben dolgozók heti szolgálati idejének óraszámát!
126. § „(1) A szolgálatteljesítési idő heti negyven óra (a továbbiakban: általános heti szolgálatteljesítési idő). A részben vagy egészben készenléti jellegű szolgálati beosztásokban (a továbbiakban: készenléti jellegű szolgálati beosztás) ennél hosszabb, de heti negyvennyolc órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő állapítható meg.”
130. § „(4) A hivatásos állomány készenléti jellegű szolgálati beosztásban szolgálatot teljesítő tagja esetében, ha a szolgálatteljesítési idő – a heti negyvennyolc óra figyelembevételével – eléri a hathavi keretre megállapított szolgálatteljesítési időt, a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően túlszolgálat csak rendkívüli eset, baleset, elemi csapás, vagy súlyos kár megelőzése, elhárítása, következményeinek felszámolása, valamint arra való felkészülés céljából rendelhető el.”
A két rendelkezést összeolvasva a heti 48 óra nem a megállapítható kategória, hanem a készenléti jellegű beosztásokban az 126. §  (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, heti 48 óra!
Kérdés: A mennyiben a váltásos (készenléti jellegű szolgálati beosztás) munkarendben dolgozók heti szolgálati ideje eltér 40 órától, akkor az túlórának minősül vagy sem, milyen módon kerül rendezésre a többlet szolgálat idő?
Javasolom a tervezet 126.§. (1) bekezdés módosítását:
(1) A szolgálatteljesítési idő heti negyven óra (a továbbiakban: általános heti szolgálatteljesítési idő). A részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban (a továbbiakban: készenléti jellegű szolgálati beosztás) a túlórát is beleértve, ennél hosszabb, heti 48 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő állapítható meg.
Indokolás: a munkaidő szervezésére vonatkozó jelenleg hatályos 2003/88/EK irányelv 6.cikk
b) bekezdésének maradéktalan átvétele.
Javasolom a munkaidő definiálását:
Munkaidő, szolgálati idő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amely alatt a munkáltató rendelkezésére áll és tevékenységét vagy feladatát végzi, valamint amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát.
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003/88/EK IRÁNYELVE
Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1 munkaidő: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően;”

6. cikk
Maximális heti munkaidő

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével összhangban:
a) a heti munkaidő időtartamát törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések, kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által megkötött megállapodások útján korlátozzák;
b) hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát.

- Pihenőidő
128.§ "(3) A hivatásos állomány tagja részére a napi szolgálati tevékenység befejezése és a következő napi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább nyolc óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás időtartama nem számít bele. A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább hét óra."
Javasolom a tervezet 128.§. § (3) bekezdés módosítását:

„(3) A hivatásos állomány tagja részére a napi szolgálati tevékenység befejezése és a következő napi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás időtartama nem számít bele. A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább tíz óra.”

Indokolás: a munkaidő szervezésére vonatkozó jelenleg hatályos 2003/88/EK irányelv 3. cikkének maradéktalan átvétele.
- 130. - 131.§  Túlszolgálat

Tiltakozunk, hogy a túlszolgálat pénzbeli ellentételezése – vagyis annak megszüntetése, hogy a munkáért bért kell fizetni – lehetősége megszüntetésre kerüljön!
A túlszolgálat elrendelésének egyik oka a létszámhiány!
Az az elgondolás, hogy a túlszolgálatért „cserébe” majd szabadidőt kapjanak, mint „lecsúsztatást”, a létszámhiányból eredendően gyakorlatilag kivitelezhetetlen!

„A hivatásos állományú önkéntes vállalásával évenként további 120 óra túlszolgálat teljesíthető.” Parancsuralmi rendszerben foglalkoztatott állomány esetében ez nevetséges!!!
1996.04.16-án DR. GYURICZA BÉLA  nyugállományú vezérezredes,  parlamenti felszólalásakor a következőket mondta:
„De ugyanezt a rendőrség esetében is el lehet mondani. A rendőrségnél ma is óriási létszámhiány van, ha csak a budapestire gondolok, 3000 fő. Nincs újabb, akit a hiányzó rendőrök helyett be lehetne állítani. Ezért a törvényjavaslatnak az a része, amely úgy fogalmaz, hogy 150 óra túlmunkát ki kell adni pihenőnapban, ebben a helyzetben, tisztelt képviselőtársaim, cinikus. Nem tudok rá mit mondani, tessék belegondolni, hogy hiányzik a rendőr, a katonatiszt, a túlmunkáért ki kellene adni neki a szolgálati pihenőnapot, mert ezt írja elő a törvény, de nincs az sem, akivel helyettesítsem. Ez még fokozottabban jelentkezik, amikor a 300 órás túlmunkáról van szó, az utolsó fokozat pedig az, amely rendkívüli esetben lehetővé teszi a miniszter jogkörében a 450 órában történő túlmunkát.
Nem sorolom fel a törvényjavaslat azon pontjait, amelyhez folyamatosan tettük meg a javaslatokat, de ezek lényege az volt, hogy kerüljön kifizetésre a 150 óra. Ezt követően a lehetőségek figyelembevételével - mert el kell fogadni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az emberi teljesítőképességnek van egy határa -, tehát ezt követően az volt a javaslatunk lényege, hogy differenciálni lehessen. Adott szintű parancsnoknak vagy egy rendőrkapitánynak meg kell oldani a feladatot, és ekkor a szolgálati körülmények figyelembevételével differenciálhassa, hogy hol fizeti ki és hol tudja kiadni a pihenőnapot.
Egyértelmű volt a javaslatunknak az a része is, hogy egy rendkívüli állapotban, vegyünk egy katasztrófaelhárítást, olyan feladatról van szó, amikor nem lehet számolni azt, hogy az illető hivatásos egyébként mivel volna elfoglalva. Menni kell! A világ legtermészetesebb dolga, hogy ekkor a számára meghatározott járandóságot törvényileg garantálni kelljen.
Azért szerettem volna ezt a néhány gondolatot elmondani, mert sajnos a kormány képviselői ígérték, hogy a törvénytervezet általános vitája után ezekben a kérdésekben ismét konzultáció lesz. A konzultáció megtörtént, azonban érdemi javaslat pillanatnyilag nem ismert előttünk - még egyszer hangsúlyozom - arra, hogy ki lenne fizetve.„
Az elmúlt 19 évben mi változott?
Az – gondolom – vitán felül kell állnia, hogy az elvégzett túlszolgálat pénzbeni ellentételezésre kell, hogy kerüljön. Mindaddig, ameddig az állomány illetményében szerepel akár csak egyetlen olyan elem, ami nem az alap bér, hanem a letöltött szolgálatok alapján járó pótlék, a szabadidőben történő megváltás törvényszerűen jövedelem csökkenéshez is vezet.
- Szabadság
134.§  A tervezet nem rendezi törvényi szinten váltásos munkarendben dolgozók éves szabadság számát!( A jelenleg hatályos szabályozás diszkriminatív!!)
Javasolom meghatározni a 24/48 órás szolgálati időben foglalkoztatott készenléti szolgálat éves szabadság napjainak számát, az alábbiak szerint:

alapszabadsága évi huszonöt munkanap           = 11,666 szolgálati nap ~ 12
két évig terjedő 28 munkanap                          = 12,666 szolgálati nap ~ 13
három-öt év  29 munkanap                           = 13 szolgálati nap
hat-tíz év 30 munkanap                               = 14 szolgálati nap
tizenegy-tizenöt év 31 munkanap                   = 14.333 szolgálati nap ~ 14
tizenhat-húsz év 32 munkanap                       = 14,666 szolgálati nap ~ 15
huszonegy-huszonöt év 33 munkanap               = 15 szolgálati nap
huszonhat-harminc év 34 munkanap                 = 15,333 szolgálati nap ~ 15
harmincegy év és annál hosszabb 35 munkanap  = 16,333 szolgálati nap ~16

Indokolás: Jelenleg miniszteri rendelet szabályozza a 24/48 órás szolgálati időben foglalkoztatott állomány éves szabadságnapjainak számát, két szolgálati időrendszer arányának szorzatával, ez ellentétes a Hszt.-ben megfogalmazottakkal, amely csak a képesítés alapján tesz különbséget munkavállaló és munkavállaló között, nem fogalmaz meg a szolgálati időrendszerek szerinti különbséget, az éves szabadságnapok számát szolgálati viszonyban töltött évek után számolja.
A Hszt. nem a letöltött éves szolgálati napok alapján határozza meg az éves szabadságnapok számát, nincs köze a kettőnek egymáshoz!
A rendelet számítása a törvényi meghatározással szemben kevesebb éves szabadságot biztosít a váltásos szolgálatiidő-rendszerben dolgozók részére, a rendelet, mint alacsonyabb jogszabály módosítja a törvényi szabályozást, így, az jogsértő!
Javaslatunk, a Hszt.-ben meghatározott munkanapokat naptári napokra átszámolni, majd osztani 3 – mal!
-A 3, mint osztó szám: egy szolgálati nap kivétele esetén 3 naptári nap távolétet biztosít!
- 5 munkanap (folyamatos kivétel esetén) = 7 naptári nap!
Jelezni szándékozom, hogy a Belügyminisztérium Jogszabály - Előkészítő és Koordinációs főosztály akkori vezetője (ma szabályozási és koordinációs helyettes államtitkár), ebben a témában, 2010. december 14-én datált, 173/2010. hivatkozási számú, a Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete elnöke részére küldött levelében a következőeket fogalmazza:
„Tisztelt Elnök Úr!
A váltásos munkarendben dolgozók éves szabadságának átszámítása tárgyában érkezett megkeresésével kapcsolatosan a következőkről tájékoztatom.
A megkeresésben foglaltakat megvizsgáltuk. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a hatályos szabályozás esetleges módosításának összefüggésében további szakmai egyeztetés szükséges. Amennyiben a szakmai egyeztetés eredménye megfelelően alátámasztja a megkeresése szerinti módosítás indokoltságát, javaslatait a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény soron következő módosításának előkészítése során tudjuk figyelembe venni.”
Javasolom a rekreációs célú pótszabadság  kiterjesztését (137.§b) pont) váltásos munkarendben dolgozó (készenléti jellegű szolgálati beosztás) tűzoltókra!
Indokolás: A készenléti jellegű szolgálati beosztás ellátó tűzoltónak is szükséges a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételéből származó egészségkárosodás megelőzése, valamint a fizikai állóképességének megőrzése céljából a  rekreációs célú pótszabadság.
- Az illetmény
145.§ „(4) Az egy órára járó illetmény meghatározása során a havi illetmény összegét osztani kell
a) a 126. § (1) bekezdésében meghatározott általános heti szolgálatteljesítési idő esetén 174 órával,
b) az általánostól eltérő teljes heti szolgálatteljesítési vagy rész-szolgálatteljesítési idő esetén a 174 óra időarányos részével.”
Kérdés: 48 órát dolgozó esetében 208 óra vagy 174 óra?
Javasolom: Az illetményre vonatkozó szabályok között [hatályos Hszt. 102. § (2) bekezdés] rögzíteni, hogy a hivatásos állomány tagjának fel nem róható alacsonyabb illetmény besorolásba kerülése esetén a meglévő illetménye nem csökkenhet.
- Az egyéb pótlékok
- 148.§  (1) A hivatásos állomány tagja a szolgálatteljesítés helyétől, idejétől és körülményeitől     függően a következő pótlékra jogosult vagy abban részesíthető:
a) a nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezésnek, valamint biológiai anyag feldolgozása közben fertőzés veszélyének kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka havonta a rendvédelmi illetményalap 25 %-a,
b) a preferált településen szolgálatot teljesítők pótléka havonta a rendvédelmi illetményalap 50 %-a,

Javasolom a készenléti jellegű szolgálati beosztás ellátó tűzoltókkal kiegészíteni:
„a hivatásos katasztrófavédelmi szervnél vagy az Országgyűlési Őrségnél váltásos szolgálati rendben olyan tűzoltó szolgálati beosztást tölt be, amelynek ellátása tűzoltásban, műszaki mentésben való közvetlen (helyszíni) részvétellel együtt jár, veszélyes tűzoltói beosztás pótléka a rendvédelmi illetményalap 45-50 %-a.”
- Elfogadhatatlan a délutáni pótlék megszüntetése (148. §)!

Indokolás: A hivatali munkarendtől eltérő munkaidő-beosztásban történik a szolgálatellátás. Az általánoshoz képest kedvezőtlenebb munkafeltételeket véleményem szerint ellentételezni szükséges, melynek egyik eszköze a délutáni pótlék.
- 155.§ Jubileumi jutalom

Egyértelműen az „A” változatot javasolom!
- A más szervhez vezénylés általános szabályai

A tervezet fent tartja, hogy nem csak a saját szerv bármelyik szervezeti egységénél, de más szervnél is KÖTELEZHETŐ az állomány szolgálatteljesítésre!!!
Javasolom a 61.§ (1) bekezdés módosítását:

„(1) A hivatásos állomány tagja kormányzati, rendvédelmi vagy egyéb biztonsági érdekből,
- a hivatásos állomány tagja beleegyezése esetén,-
határozott vagy határozatlan időre a miniszter és a más szervet irányító vagy vezető érintett miniszter, a 51. § (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott más szerv és a rendvédelmi szerv megállapodása alapján munkakör vagy meghatározott feladat ellátására más szervhez vezényelhető szolgálatteljesítésre.”
- Teljes mértékben elfogadhatatlan a tervezet azon szakasza (317.§), amely MEGTILTJA a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál érdekképviseleti szerv létrehozását!!!
- Javasolom az MRK megszüntetését, a szakszervezeti jogosultságok 2012. január elseje előtti visszaállítását!
- Elfogadhatatlan, hogy az előterjesztés sok olyan érdemi kérdést vet fel, amelynek tartalmát kormány vagy miniszteri rendeletben kötelezi szabályozni, és ezek jelenleg nem állnak rendelkezésre, így azok ismeretlen tartalommal bírnak.
-  „A rendfokozat szerepe a Hszt-ben foglaltakhoz képest jelentősen változik: a betöltött beosztáshoz igazodik, mivel beosztási kategóriánként meghatározásra kerül mind a legalacsonyabb, mind a legmagasabb rendfokozat. Mivel az egyes szolgálati beosztásokhoz köthetők a rendfokozatok, így megszűnik az a jelenlegi rendszer, hogy a beosztásban való előmeneteltől különválva mozog a rendfokozatban való előmenetel. Tehát ha a hivatásos állomány tagját magasabb beosztásba helyezik, azzal egyidejűleg az adott beosztáshoz kapcsolódó rendfokozat viselésére lesz jogosult. Ha azonban alacsonyabb beosztásba helyezik, akkor a rendfokozata is ennek megfelelően változik. Ezzel biztosítható, hogy a szolgálati elöljáró magasabb rendfokozatot viseljen, mint a beosztottjai, így letisztul a rendvédelmi szervekre jellemző hierarchikus, elöljárói viszony.”
Elfogadhatatlan, a rendfokozat nem csak a beosztás tükre, hanem a szolgálatteljesítési időnek és a képesítésnek is!
- „Megszűnik az illetménykiegészítés, a szervezeti hierarchia magasabb szintjén betöltött beosztás nem lesz önálló illetményelemmel elismerve, miután a szervezeti hierarchiából fakadó különböző elvárásokat, munkaköri követelményeket a munkakörök beosztások besorolása a beosztási illetményben ismeri el.”
Ezzel nem lehet egyetérteni, ezen az alapon az összes pótlék a beosztási illetményben legyen elismeri.
- A Független Rendőr Szakszervezet tervezetre adott összefoglaló véleményével egyetértve, azt megismétlem.
„A hivatásos állomány jogainak újabb korlátozására és kötelezettségeinek további
növelésére irányuló rendelkezések törvénybe foglalása ellen változatlanul határozottan
tiltakozunk!
A szabályozás sarkalatos pontjának minősítjük, hogy:
- a törvény nyújtson jogszabályi garanciát az illetmények kezdeti jelentős mértékű,
a későbbiekben pedig értékállóságot biztosító emelésére!
- a törvény a közalkalmazotti állomány és a munkaviszonyban foglalkoztatottak
számára is biztosítson a hivatásos állományéval megegyező mértékű
bérfejlesztést, mivel ezen állománycsoport is vitathatatlanul a közszolgálat részét
képezi!
- a törvény biztosítson megfelelő megoldást hivatásos szolgálati viszony életkor
előrehaladásával történő lezárására, a 2011-ben megszűntetett szolgálati
nyugdíjrendszer pótlására!
- a törvény teremtse meg végre a hivatásos állomány jogainak korlátozása, és a
civil szférához mért többletkötelezettségei, valamint jogosultságai, és
kedvezményei közötti egyensúlyt! E nélkül véleményünk szerint nem lehet az
állomány stabilitását biztosítani.
- a törvény szüntesse meg a rendvédelmi szakszervezetek 2012-ben bevezetett
hátrányos megkülönböztetését és a kollektív érdekképviseleti jogosultságok
indokolatlan korlátozását!
Fentiek biztosítása nélkül nem látunk esélyt egy időtálló életpálya-modell kialakítására.”
 
B u d a p e s t, 2015. február 02.

Tisztelettel: Nagy Gábor ny. tű. alezredes
 
Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 20:39
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76