Kezdölap arrow FTSZ arrow Életpálya modell
Életpálya modell
2014. November 26.
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Zsinka András Úr
helyettes államtitkár
részére!

Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!

Az új közszolgálati életpálya bevezetésérõl szóló tervezetet áttanulmányoztuk, arra az alábbi választ, illetve javaslatot tesszük:
Újból leírva:
    A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál érvényesíteni kell azt a szándékot,  hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból induljon ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak egyes alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történõ szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedõ nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Az életpálya mindezek figyelembe vételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként továbbra is kedvezõbben állapítsa meg a hivatásos állomány tagjait megilletõ jogokat, juttatásokat.
    Az életpálya-modellnek alapvetõen azt a célt is kell szolgálnia, hogy a szerv számára kellõ mennyiségû és  felkészültségû, munkára motivált állomány álljon rendelkezésre, amely révén a szakmai feladatok eredményes és hatékony végrehajtása biztosítható.
    A megalkotandó  rendészeti életpályának minden képen azt a célt is kell szolgálnia, hogy a pályán meg tudja tartani a rendvédelmi szerveknél szolgálatot teljesítõket. Éppen ezért szakszervezetünk nem tudja elképzelni, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer változatlan maradjon. Csak abban vagyunk partnerek, hogy az állam a nyugdíjrendszeren keresztül is ismerje el azt a megkülönböztetett szolgálati viszonyt, amelynek során az itt szolgálatot vállalók életüket és  testi épségüket, veszélynek  teszik ki, és ha kell, életük árán is teljesítik feladatukat.

A tervezet továbbra is egy kalap alá veszi a végrehajtó és az egyéb területen foglalkoztatott állományt, annak ellenére, hogy 2008. január elsejével hatályba lépett Hszt. módosítás elkezdte a civilesítést!
„A Hszt. 3. § (1) A szolgálati viszony az állam és  a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelõ, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek  terhelik és jogosultságok illetik meg.
(2) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit - a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében - önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.
(3) Nem minõsül a szolgálati viszony jellegét meghatározó, az (1)-(2) bekezdés szerinti sajátos szolgálati körülmények között végzett, az élet és a testi épség kockáztatásával járó szolgálati tevékenységnek különösen:
a) a szervezet mûködését szolgáló, így különösen a gazdálkodással, a humán szolgálati, személyügyi, munkaügyi és egészségügyi tevékenységgel összefüggõ, továbbá jogi és igazgatási, illetve,
b) a szervezet mûködéséhez kapcsolódó, így különösen tájékoztatási, szociális, mûvészeti és közmûvelõdési, ügyviteli, informatikai, üzemeltetési, állat egészségügyi munkaköri feladat.”


    A nyugdíjfolyósítás szabályainak a Hsz. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje elõtti visszaállítását javasoljuk, azzal hogy - a Hszt. 3.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozók kivételével - teljes összegû nyugdíjat kell folyósítani annak, aki 30 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezõ hivatásos  állományból nyugállományba helyezett személynek, aki az 50. életévét betöltötte.
(javaslat: Ha a hivatásos, végrehajtó állomány tagja 30 év szolgálati viszonyban eltöltött idõvel rendelkezik, de 50. életévét nem töltötte be, közös megegyezéssel szolgálati nyugdíjba nem helyezhetõ!)

    A Hszt. 3.§(3) bekezdése szerinti állományra a Hszt. 2012. január elseje elõtti 52.§-ban megfogalmazott legyen hatályos, [A szolgálati viszony korhatára 52. §A hivatásos szolgálat felsõ korhatára a társadalombiztosítási nyugellátási szabályok szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltése.] de kerüljön kompenzálásra az a hivatásos - szolgálati éveivel arányosan -, aki szolgálatát nem ebben a beosztásban kezdte.

    Javasoljuk a baleseti és rokkantsági, valamint a hozzátartozói nyugellátásra, Hsz. –ben megfogalmazott, 2012. január elseje elõtti visszaállítását!

Tervezet:

„új közös közszolgálati jogintézmények bevezetése (kamarai rendszer MKK/MRK, etikai normák, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre épülõ egységes alapképzések és közös továbbképzési rendszer, harmonizált alap- és szakvizsgarendszer, tartalékállomány);"
Amennyiben az elõterjesztés – összhangban a közszolgálati életpályák összehangolásáról szóló 1207/2011. (VI. 28.) Korm. határozattal – az MRK-t (és az MKK-t) kamarának („kamarai típusú érdekképviselet”) tekinti és ezt ki is nyilvánítja, úgy feltételezhetõen minden tekintetben ekként tekint rá. (Lásd pl. de nem kizárólag a kamarákkal kapcsolatosan hozott AB határozatok, bírósági döntések, stb.)

Tervezet:

- „több mint 18 ezer fõ által kitöltött kérdõív” eredményeire hivatkozik.
Tudomásom szerint a hivatásos katasztrófavédelmi szervek beosztotti állománya még csak nem is hallott errõl a kérdõívrõl. Ráadásul ha az elõterjesztésben írt számokat fogadjuk is el (63.908 fõ hivatásos, 78.519 kormánytisztviselõ és 18.326 katona, mindösszesen 160.753 fõ), a 18 ezer fõ akkor is alig több, mint ennek az állománynak a 11 százaléka. Nehezen tartom elképzelhetõnek, hogy bármely beosztott hivatásos vagy katona számára alternatíva lenne a 65 éves életkorig tartó közszolgálat!

Tervezet:

„…célkitûzés, hogy a jövõben ne egymás mellett, elszigetelten fussanak az életutak, hanem meg kell teremteni a közös kapcsolódási pontokat annak érdekében, hogy a karrier ne csak egyirányú elõmenetelt jelentsen, hanem az életutak közötti mozgást, váltást is (átjárhatóságot) lehetõvé tegyen."


A tûzoltók esetében, akik készenléti szolgálatot látnak el, a 2012. január 01-én hatályba lépett Hszt. megoldhatatlan probléma elé állította mind a szervet, mind az egyént. A készenléti szolgálatot ellátó tûzoltók a beavatkozások során olyan mértékû egészségi- és pszichés terhelésnek  vannak kitéve, hogy szinte kivétel nélkül folyamatos egészségkárosodást szenvednek. A készenléti szolgálatot ellátó tûzoltók zöme egészségileg és pszichésen 50 év felett nem tudja ellátni a feladatait, más területen történõ foglalkoztatására viszont a szervezeten belül nincs lehetõség.
Igen erõteljesen behatároltnak tartom ennek az életút elemnek a realitását a hivatásos tûzoltó beosztotti állománya számára. Sem ebben a koncepcióban, sem az eddigi munka anyagokban sem pedig logikusan végiggondolva nem látom annak a reális lehetõségét, hogy egy beosztott tûzoltó ha jelenlegi beosztására alkalmatlanná válik hogyan és hol tudna ebben a rendszerben bármerre is váltani. Államigazgatási tapasztalatai nincsenek, ügyfelekkel soha nem kellett foglalkoznia (vagy ha igen, akkor az a krízishelyzetekre korlátozódott). Igaz ugyan, hogy pl. széleskörû mûszaki ismeretekkel rendelkezik, kiemelkedõ a stressz tûrése – de az õ ismereteiket hol máshol lehetne még kamatoztatni az államigazgatáson belül ? Minden alkalommal elhangzik válaszként a senior állomány, a könnyített szolgálat, a más munkakörbe helyezés és még vagy tucatnyi jól csengõ szlogen. De erre a kérdésre mindez idáig korrekt és pontos választ eddig soha senki nem adott. A szolgálati nyugdíj eltörlésével, ha csak 8.000 tûzoltóval is számolunk, és ennek csak a fele legyen beosztott, akinek szüksége lenne majd rá – hova tesznek 4.000 olyan (pl. 50 év feletti) tûzoltót, akik ilyen-olyan okokból alkalmatlanná válnak a készenléti szolgálatra? Erre a kérdésre sem ebben a koncepcióban, sem az eddigi munka anyagokban sem pedig semmilyen más formában nem kaptunk még soha kielégítõ választ. Sõt! Még csak olyat sem, amiben legalább fantáziát látnánk.

Tervezet:

Nem lehet  elégszer hangsúlyozni, hogy a „hosszú, akár 40 év feletti szolgálati idõt átívelõ pályaívet támogasson és ismerjen el” mondatoknak lehet realitása a kormánytisztviselõk körében, de a hivatásos állomány számára ez semmilyen formában nem alternatíva! Ha valaki 18 évesen  szerel fel hivatásosnak, akkor 30 év szolgálati viszony után 48 évesen egyre inkább nem reális, hogy meg tud felelni a fizikai és/vagy egészségügyi alkalmassági vizsgálat követelményeinek, hát még 40 év szolgálati viszony (58 éves életkor) után! Maga az elõterjesztés is elismeri (lásd tervezet), hogy a hivatásos állomány alig valamivel több, mint 3 százaléka (1771 fõ) töltött be 50, életévét. Az arány még drámaibb a betöltött 55 éves korcsoportban, õk a hivatásos állománynak nem teszik ki az 1 százalékát (487 fõ)! Különösen demagóg egy kalap alá venni a hivatásos és kormánytisztviselõket!  50-55 éves emberek ugyanazt a fizikai szintet tudnák hozni, mint húsz éves korukban, akkor miért nem látunk erre sehol példát? Még sportolók esetében sem, pedig ha valakik, akkor õk pontosan tudják, hogy hogyan tartsák karban a testüket.

Az illetményrendszer átalakítása kapcsán:

A hivatásos állomány elõmeneteli rendjének számottevõ tényezõje az illetményrendszer, ezért javasoljuk önálló illetményrendszer megalkotását, amely nem a köztisztviselõi illetményalapra épít! Az illetményrendszer sajátosságos, hosszú távú, az elõmenetelben kiszámítható, és  egzisztenciálisan is biztonságot nyújtson. A jelenlegi  pótlékok beosztási illetménybe történõ beolvasztását javasoljuk, de a beosztási illetményben ki nem fejezhetõ pótlékokra való jogosultság továbbra is maradjon meg pl. délutáni – éjszakai; szolgálati idõpótlék.
Egyszerûség érdekében, nyomózónak a nyomózói, zenésznek a zenekari pótlék a beosztási illetményében jelenjen meg.
Azonban a pótlékok bérbe történõ beépítését mindenképpen meg kell elõznie egy kiegyensúlyozó lépésnek, amely álláspontom szerint azt jelenti, hogy a hasonló, vagy azonos feladatokat ellátó fegyveres és rendvédelmi szervek tagjai hasonló pótlékokban - amelynek mértéke azonos - részesüljenek.

Tervezet:

Jó lenne látni – legalább vázlatosan – hogy mit jelent a „tervezett módosítással mintegy 50 %-os illetmény-szint különbség alakulna ki a kormánytisztviselõk/hivatásosok és a jelenlegi köztisztviselõk között” mondat.
Más fizetési fokozatokat, vagy azonos fizetési fokozatban százalékos eltérítést? Ha ez utóbbi, akkor az eltérítés mértéke a kiszámított alapfizetésben, vagy az illetményalap számítás szerinti emelésében nyilvánul  meg? Mert a 19. oldalon felsorolt 4 elem utolsó tételével ezt nem lehet elérni, hiszen a 20. oldal elsõ mondata szerint: „A hivatásos pótlék a hivatásos állománynak az esküjébõl – »szolgálati kötelezettségemet ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem« – fakadó többletvállalását és kötelezettséget elismerõ illetményelem, amely a kormánytisztviselõkhöz képest átlagosan mintegy 15%-kal magasabb illetményt biztosít.” Vagyis a hivatásos pótlék 15%. Az én számításaim szerint itt hiányzik további 35% ahhoz, hogy az 50%-os illetmény-szint különbség alakuljon ki a kormánytisztviselõk és a hivatásosok között.

A 20. oldal elsõ bekezdése összességében véve nem értelmezhetõ! A bekezdés eleje a hivatásos pótlékot a „hivatásos állománynak az esküjébõl – »szolgálati kötelezettségemet ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem« – fakadó többletvállalását és kötelezettséget elismerõ” illetményelemként definiálja.
Az utolsó mondat ugyanakkor így fogalmaz: "A pótlék lehetõséget biztosít a speciális feladatot ellátó rendészeti szerveknél, illetve szervezeti egységeknél szolgálatot teljesítõk kimagasló felkészültségének és kockázatvállalásának ellentételezésére. (Terrorelhárítási Központ, Készenléti Rendõrség,  Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok, Nemzeti Védelmi Szolgálat, Büntetés-Végrehajtási Szervezet mûveleti egységei stb.)”
Nem világos, hogy ugyanaz a 15%, ami az elsõ mondat alapján minden hivatásosnak jár, hogyan ellentételezheti a kimagasló felkészültséget és kockázatvállalást még pluszban. Hiszen ugyanebben a fejezetben határozottan le van írva: A tervezett új illetményrendszer négy elemet tartalmaz:
− beosztási illetmény;
− szolgálati idõpótlék;
− teljesítményértékelés alapján megállapított juttatás;
− hivatásos pótlék (csak a rendészeti hivatásosok részére).
Amennyiben ezeken felül mégis lesznek további pótlékok (TEK, KR, PNSZ, NVSZ, BV, stb.) úgy kérdésként merül fel: A vonulós tûzoltó ezek szerint nem érdemes a  kimagasló felkészültségének és kockázatvállalásának ellentételezésére?

A koncepció kiemeli, hogy „Az új rendszerre történõ átállás garanciális követelményeként kell rögzíteni, hogy az illetménye (és rendfokozata) egyetlen állománytagnak sem csökkenhet, még abban az esetben sem, ha az új besorolása alapján a jelenleginél alacsonyabb illetménnyel járó munkakörbe kerül."
Ugyanakkor még csak említés szintjén sem foglalkozik azzal, hogy az állomány egyre nagyobb része részesül illetmény-kiegészítésben, hogy legalább a garantált bérminimumot elérje a fizetése. Hasonlóan fehér folt, hogy a tiszthelyettesi állomány számára jelenleg egységesen folyósított 24.000.- forintos bérkiegészítés hogyan illeszkedik ebbe a kijelentésbe? Az új rendszerben a régi rendszer szerinti illetményt veszik csak figyelembe – és ehhez képest nem csökkenhet az állomány illetménye? Vagy a jelenlegi kiegészítésekkel együtt, az utalásra kerülõ összeg nem lehet kevesebb? Amennyiben ez utóbbi, úgy azt adott esetben hogyan szándékoznak elérni? Újabb pótlékkal/juttatással? Mert az nem béresítés (21. oldal)!

Nem tisztázott, hogy a 20. oldalon szereplõ „Az új rendszerre történõ átállás garanciális követelményeként kell rögzíteni, hogy az illetménye egyetlen állománytagnak sem csökkenhet, még abban az esetben sem, ha az új besorolása alapján a jelenleginél alacsonyabb illetménnyel járó munkakörbe kerül.” bekezdés a gyakorlatban mit takar, azt hogyan tervezik megvalósítani? Ugyanis ezek szerint az átállás pillanatában, ha valaki az új rendszerben illetmény csökkenést élne meg, akkor azt (valahogy) kompenzálják. De ha ugyanebbe a munkakörbe másnap felvesznek valakit – akkor az õ illetménye kevesebb lesz? Hogyan tervezi lekezelni a rendszer ezt a visszásságot, hogy ugyanabban a beosztásban, ugyanazért a munkáért két munkavállaló különbözõ bért kap majd?

Az eredeti elõterjesztés szerint:
„- 2016. január 1.: új elõmeneteli- és illetményrendszerre történõ áttérés – átlag 35 %-os mértékû (össz-bérfejlesztés 60 %-a) illetményemelés;”

Ez a most megküldött változat szerint:
„- 2016. január 1.: új elõmeneteli- és illetményrendszerre történõ áttérés – átlag 35 %-os mértékû (össz-bérfejlesztés 70 %-a) illetményemelés;”

HOVA TÛNT 10%?

A munkavállaló számára a bér – bérfejlesztés – abban az összegben realizálódik, amit a hónap végén a számlájára átutalnak! Ebbõl kell megélnie, ebbõl fizeti a hitelét, a rezsijét. Gyors és egyszerû példa: Ha valaki a jelenlegi rendszerben 100.000.- forintot visz haza, annak a számára a 30%-os bérfejlesztés 130.000.- forintot kéne, hogy jelentsen.

Tervezet:

"Indokolt a túlszolgálat egész intézményének felülvizsgálata, így fogalmának újradefiniálása, a kötelezõ pénzbeni megváltás lehetõségének megszüntetése, a munkaidõ-szervezés egyes szempontjairól szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvben foglaltakra figyelemmel az alkalmazható munkaidõkeretek, a rugalmas munkaidõ-kezelés bevezetésének vizsgálata.”

Nem magának a túlszolgálatnak az intézményét kell felülvizsgálni, hanem annak az okát, hogy miért generálódik ennyi a rendszerben! Maximálisan támogatjuk a Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvben foglaltak felülvizsgálatát, és a jogharmonizációs kötelezettség végrehajtását.

Semmiféleképpen sem tartom elfogadhatónak, hogy a kötelezõ pénzbeni megváltás kikerüljön a rendszerbõl! Az – gondolom – vitán felül áll, hogy az elvégzett túlszolgálat ellentételezésre kell, hogy kerüljön. Ennek pedig két formája van: Pénzbeni vagy szabadidõben való megváltás. Mindaddig, ameddig az állomány illetményében szerepel akár csak egyetlen olyan elem, ami nem az alap bér, hanem a letöltött szolgálatok alapján járó pótlék, a szabadidõben történõ megváltás törvényszerûen illetmény csökkenéshez is vezet. Bárki elõveheti a bérpapírját, és viszonylag egyszerûen kiszámolhatja magának, hogy mennyit kapna ha hazaküldenék 1 hónap kényszerszabadságra (munkaidõben történõ megváltás). Úgy gondolom jól látható, hogy ez nem lehet alternatíva...

Tervezet:

„A szolgálati idõpótlék a közszolgálatban szerzett tapasztalatot ismeri el folyamatosan növekvõ mértékû illetményelemként, meghatározott idejû tényleges szolgálatot követõen (25-30 év) követõen exponenciálisan növekvõ mértékben. Megállapításának alapja az illetményalap, nem a beosztási illetmény. Ezzel – minden állománycsoport esetén – azonos módon és mértékben ismeri el a szolgálatban szerzett tapasztalatot és a szervezet, a közszolgálat iránti hûséget.”

Ezt a változtatást csak üdvözölni tudom!

Teljesítményértékelés!

Bármilyen elõre megfogalmazott értékelõ rendszer sem tudja kizárni a vezetõi szubjektivitást! Egy hivatásos szervnél ahol szigorú alá és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak egy ilyen, ciklusokban buta értékelõ papíron végzett értelmetlen értékelésnek még létjogosultsága sincs. Felelõsségteljes parancsnok állományában nincs, nem lehet rossz beosztott, csak jó. A rosszat, aki a feladatára/munkakörére alkalmatlan el kell távolítani. Ez a közvetlen felettesének  nem lehetõsége, hanem kötelessége. Ezt a döntést pedig õ, és csak õ hozhassa meg – szigorú kontroll és felelõsség  terhe mellett. Ciklusoktól és elõírásoktól függetlenül  bármikor, ha a feladatellátás érdeke ezt megkívánja.

Mint fentebb írtam, semmilyen nagyon szigorúan objektív alapokra helyezett elõre megfogalmazott értékelõ rendszer sem képes kizárni a vezetõi szubjektivitás. Ez a mostani viszont ráadásul semmi másról nem szól, objektív elem csak elvétve található benne. Csak az azonos állományba tartozók esetében: Egy beosztott munkája hogyan viszonyítható egy hatósági osztályon dolgozó munkájához? Egy tûz eloltása mennyi ellenõrzés elvégzésével egyenértékû? Egy bûnözõ elfogása menyi bûnmegelõzéssel eltöltött órával egyenértékû? És ha kilépünk a szervek közötti térbe: Egy katonának mennyi lõszert kell ellõnie, hogy ugyanazon „értéket” érje el, mint pl. egy ügyfélszolgálatos adminisztratív dolgozó? Egy titkosszolgának mennyi telefont kell lehallgatnia ugyanazért az értékelésért, amit egy börtönõr kap pl. egy cellaellenõrzésért?

Kilépve az objektivitásból: Ugyanazon feladatkört ellátók esetében ki és hogyan dönthetné el, hogy melyik munkavállaló szolgálja jobban a szervezet érdekeit? Aki a rá kirótt feladatokat szó nélkül teljesíti, vagy aki közben kritikával illeti a rendszert? Nyilván nem lehet minden alkalommal a kákán is csomót keresni. De ha soha senki sem emeli fel a szavát, akkor nem is fog fejlõdni a rendszer. Mindketten szükségesek a szervezet mûködtetéséhez, mindketten értékes emberek a feladatellátás szempontjából. De különbséget tenni közöttük, fõleg egy értékelési lapon ki és milyen relevanciák alapján tudna?

Tervezet:

Semmilyen formában nem tartom elfogadhatónak, hogy a javaslat szerint „a miniszter/országos hatáskörû szerv vezetõje illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult rendelkezni a bértömeg szervezetek közötti szétosztásával, figyelemmel a szervezet értékelésére.”
Még akkor sem, ha ez „csak” a teljesítményértékelés alapját képezõ bértömegre vonatkozik! Amennyiben létezne is objektív értékelési lehetõség: pl. adott évben nõnek a bûnesetek/elfogások számai, de csökkennek a tûzesetek, az egyik állománycsoport a rajta kívülálló okokból miért részesüljön hátrányos megkülönböztetésben? Ez a javaslat semmi másra nem alkalmas, mint az egyes szervek közötti konfliktusok generálására!

Tervezet:

„Az új illetményrendszerbe nem illeszthetõ a jubileumi jutalom, ezért fokozatosan – az új illetményrendszer teljeskörû bevezetéséig – ki kell vezetni a javadalmazási rendszerbõl.”

A jubileumi jutalom kivezetése a rendszerbõl egy újabb szerzett jog elvételét jelenti! A koncepció nem tartalmaz konkrét számokat, így nem látható, hogy mennyi az eddig jubileumi jutalomra fordított bértömeg. Tekintettel a közelmúlt szervezeti átalakításainak és a legutóbbi Hszt. módosításoknak, meglátásom szerint a jubileumi jutalomra jogosulttá válók köre jelenleg igen csekély. Javaslom ennek a körnek a felmérését, és számukra ennek a juttatásnak a megtartását.

Tervezet:

- „Egységesen kell érvényesíteni valamennyi szabályozási szinten a feladat-végrehajtás elvi, módszertani és rendszer alábbi mûködtetési kérdéseit:
- A vonatkozó törvények határozzák meg a felvételhez, illetve a kinevezéshez elõírt pályaalkalmassági (egészségi, pszichikai, fizikai) és egyéb alkalmazási feltételeket, valamint a pályáztatás és a kiválasztás rendjét is.”


A bekezdésben fogalmazottakkal csak egyetérteni lehet, ha ez valóban megvalósulna, az egy hatalmas mérföldkõ lenne minden ágazat területén. Sajnos a jelenlegi példa homlokegyenest mást mutat...

Tervezet:

„Az életpálya méltó lezárása érdekében ki kell alakítani a tervezhetõ visszavonulás rendszerét. Ennek eszköze lehet a több évtizedes gyakorlattal rendelkezõk részére szakirányítói/központi szervnél, mentori vagy oktatói pozíció biztosítása, csökkentett munkaidõben, kapcsolódó arányos illetménnyel. A tervezhetõ visszavonulást biztosítja továbbá a könnyített szolgálat, a nyugdíj elõtti rendelkezési állomány vagy tanácsadói pozíciók létesítése.”

A mentori vagy oktatói pozíciók létrehozása önmagában egy helyes, támogatható elgondolás. Igen nagy szükség lett volna rá a közelmúlt szervezeti átalakításai alatt is, hiszen csak a katasztrófavédelemnél 2012. januárhoz viszonyítva 2012. április elsejével 1500 új tiszti/zászlósi pozíciót hoztak létre. Ugyanakkor semmiféleképpen sem jelent ez alternatívát az életpálya méltó lezárásában, ha mindez „csökkentett munkaidõben, kapcsolódó arányos illetménnyel” párosul. Mind ezek, mind a könnyített szolgálat és a nyugdíj elõtti rendelkezési állomány súlyosan hátrányosan érinti a dolgozókat, hiszen a nyugdíjukat az utolsó éveik fizetési átlagát alapjául véve fogják kiszámítani. Vagyis aki csökkentett munkaidejû és/vagy csökkentett illetményû pozíciót kap vagy vállal el nyugállományba vonulása elõtt, az a saját nyugdíját csökkenti ezzel. Ebben a formában pedig a nyugállományba vonulás elõtt nem fogunk olyat találni, aki ezt hajlandó lenne önszántából elvállalni. Kényszerbõl idehelyezni pedig nem más, mint egy utolsó, kegyetlen tõrdöfés azoknak a hátába, akik a végsõkig ki tudtak tartani...

Tervezet:


Az elõmeneteli rendszer átdolgozása során figyelemmel kell lenni arra is, hogy mind az azonos szinten történõ (horizontális), mind a magasabb szintre lépéshez (vertikális) szükséges képzések – egy korrekt és pártatlan kompetenciaszint felmérés teljesítése esetében – elérhetõek legyenek az állomány számára alanyi jogon is.

Tervezet:

Lakhatás támogatásának új rendszere
A Kormány célja, hogy a lakhatás támogatásának rendszerét kiszámíthatóvá, lehetõség szerint adómentessé  és pályán maradásra ösztönzõvé  tegye. Állami kezességvállalás mellett, kedvezõ kamatozású lakáscélú kölcsön biztosítása teremtené meg a feltételét a megfelelõ számú és felkészült munkavállaló beosztásban tartásának, a fluktuáció csökkentésének.”

Lakhatás támogatásának új rendszereként  javasoljuk annak  a régi rendszernek a megteremtését, amelyben az állomány szolgálati lakáshoz jut, amelyet 30 évnyi (kivéve szolgálati baleset, halálozás) szolgálati idõ után az érintet, kedvezményesen vásárolhat meg.

Budapest, 2014. november 25.

Tisztelettel:

Kiss József
elnök
 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 12:37
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75