Fõvárosi Munkaügyi Bíróság
45. M. 2755/2011/9. szám


A Fõvárosi Munkaügyi Bíróság a dr. Hegedûs D. Andrea ügyvéd (1136 Budapest, Hegedûs Gy. u. 33. 3/1.) által képviselt Horváthy Zsolt (2094 Nagykovácsi, Kossuth u. 75) felperesnek – a dr. Halas Andrea fõelõadó által képviselt Fõvárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (1081 Budapest, Dologház u. 1.) alperes ellen munkabér megfizetése iránt indított perében nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 34.820,- (harmincnégyezer-nyolcszázhúsz) Ft elmaradt illetményt.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

A feljegyzett eljárási illetéket az Állam, a perrel felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen a kézbesítéstõl számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fõvárosi Törvényszékhez címezve a Fõvárosi Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 példányban elõterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy amennyiben a fellebbezõ fél a fellebbezéssel egyidejûleg a tárgyalás tartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha

• a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által elõlegezett költség megfizetésére vonatkozik;
• a fellebbezés csak az ítélet indoklása ellen irányul.
  

I N D O K O L Á S :

A bíróság a tényállást a csatolt iratok, valamint a felek elõadásai alapján az alábbiak szerint állapította meg:
A Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság, majd 2012. január 1. napjától ennek jogutódja, a Fõvárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság kötelékében tûzoltóként szolgálatot teljesítõ felperes 2010. október 9. napjának 6.00 órájától 2010. október 11. napjának 13.00 órájáig, majd 2010. október 15. napjának 6.00 órájától 2010. október 17. napjának 13.00 órájáig részt vett a 2010. októberében a MAL Zrt. tulajdonában lévõ Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesült vörösiszap tárolójának gátszakadása miatt szükségessé vált kárfelszámolási munkában. A felperes a feladatra önként jelentkezett, azonban azt hivatalosan az alperes jogelõdje túlszolgálatot elrendelõ és vezénylési parancsai alapján tette.
A felperes és társai feladata a tetemek összegyûjtése és roncseltakarítás volt. Reggel fél 8 óra körül megtartott eligazítást követõen 8.00 órától délután 17.00-17.30 óráig dolgoztak a területen, majd ezt követõen egy közeli falu plébániájának nyári táborában voltak elszállásolva. A három napos turnusok úgy zajlottak, hogy az elsõ nap reggel indultak a helyszínre, a harmadik napon pedig 11.00 – 12.00 órát követõen a váltás megérkezése után hagyták el a területet, és indultak vissza a fõvárosba. Felperesnek a 8.00-17.30 óráig tartott munkavégzésen túl más munkát végeznie nem kellett. Riasztást nem kaptak, a szállásukon – a helyszíntõl pár falura – tartózkodtak, azonban folyamatosan készenlétben kellett állniuk, a védõruhát és a szereket tisztán kellett tartaniuk.

Az alperes jogelõdje a HFO/4518-31/2010.sz. parancsában rendelte a felperest túlszolgálat teljesítésére, 2010. október 9. napján reggel 6.00 órától visszaérkezésig. Tájékoztatta arról, hogy a túlszolgálatért javadalmazásban részesül.

A túlszolgálatért alperes szabadidõt a felperes részére nem biztosított és mivel a túlszolgálat ellenértékét sem fizette ki, a felperes 2011. február 7. napján az ellenérték megfizetése tárgyában szolgálati panaszt nyújtott be. Álláspontja szerint részére 243.385,- Ft távolléti díj jár. Az alperes még ugyanezen napon, tehát 2011. február 7. napján a felperes bankszámlájára átutalt bruttó 191.783 Ft-ot.

Az alperes jogelõdje a HFO/901-5/2011.sz. alatt a felperes szolgálati panaszát elutasította és azt a Fõpolgármesternek felterjesztette, mivel a túlszolgálatért álláspontja szerint bruttó 191.783 Ft-ot felperesnek megfizetett.

Budapest Fõváros Fõpolgármestere a FPH015/281-2/2011. sz., 2011. április 19. napján kelt határozatával a szolgálati panaszt elutasította, arra való hivatkozással, hogy a felperes részére a teljesített túlszolgálatért járó bruttó 191.783,- Ft már kifizetésre került, melynek bérszámfejtése az Országos Katasztrófavédelmi Fõparancsnokság gazdasági fõigazgató-helyettese által megküldött levél alapján került. Hivatkozott továbbá a Hszt. 105.§ (4) bekezdésére, mely szerint az illetmény késedelmes kifizetéséért kamat nem jár, figyelemmel arra, hogy az nem a fegyveres szerv hibájából következett be.

***

Felperes a 2011. június 8. érkezett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest bruttó 53.602 Ft elmaradt illetmény megfizetésére, valamint bruttó 245.384,- Ft illetmény után 2010. december 5. napjától a Ptk. 301.§ (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes rendelte el a túlmunka végzését a felperesnél, mely után a Hszt. általános szabályai alapján kellett volna a túlszolgálat ellenértékét az alperesnek megfizetnie 60 napon belül, ill. pihenõidõt biztosítani.
Álláspontja szerint a felperes és az alperes közti szolgálati viszonyban az alperes által hivatkozott kormány-rendeletben szabályozott költségvetési elszámolás irreleváns, a túlszolgálat ellenértékének kifizetésére a Hszt. szabályait kell alkalmazni.
A felperes által igényelt és az alperes által kifizetett számítás alapvetõen abban tér el egymástól, hogy a felperes álláspontja szerint 2x3 napos szolgálati idejét teljes egészében túlszolgálatként kell elszámolni. Az IM rendelet szerinti perköltség megfizetésére kérte kötelezni alperest.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vörösiszap katasztrófa  idején a felperes részvételhez kapcsolódó személyi juttatások számfejtése a jogszabályi elõírásoknak megfelelõen történt.
Az OKF gazdasági fõigazgató-helyettes 2010. december 14. napján kelt 799-1419/2010.sz. tájékoztatása alapján került sor az elszámolásra, mely egységes számítási módot kötelezõ jelleggel kellett alkalmaznia. Hivatkozott arra, hogy a vörösiszap elleni védekezéskor a túlszolgálat szempontjából a hivatásos önkormányzati tûzoltóság munkarendje „hivatali” volt. A felperes nem 24/48 órás váltásos szolgálati munkarendben került vezénylésre a helyszínre. Álláspontja szerint a kifizetett illetmény helyesen került meghatározásra. Az alperes és a felperes közti elszámolás vita abban áll, hogy az alperes a kérdéses idõszakokban annak egy részét túlszolgálatnak, egy részt készenlétnek, egy harmadik részét pedig munkaidõnek, tehát nem túlszolgálatnak tekintette.

Hivatkozott a Hszt. 105.§ (4) bekezdésére, mely szerint, ha nem a fegyveres szerv hibájából következik be az illetmény késedelmes kifizetése, ebben az esetben kamat nem jár.

A Hszt. 88.§ (2) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagját évi 150 óráig terjedõ túlszolgálatért szabadidõ, azon felüli túlszolgálatért díjazás illeti meg. Ugyanakkor elismerte, hogy a túlszolgálatért nem szabadidõt biztosított, hanem az általa szabályosnak tartottak szerint a túlszolgálat díját megfizette a felperes részére. Az IM rendelet szerinti perköltség megfizetésére kérte kötelezni a felperest.


A felperes keresete az alábbiak szerint részben a l a p o s.

Az 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 87.§ (1) bekezdése szerint, ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset (baleset, elemi csapás vagy súlyos kár megelõzése, illetõleg elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb elõre nem látható körülmény bekövetkezése) szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a 84. §-ban meghatározott szolgálatteljesítési idõn túl, valamint munkaszüneti és pihenõnapon is kötelezhetõ arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetõleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minõsül túlszolgálatnak az ügyeleti-, õr- és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel.

A 88.§ (1) bekezdése szerint a (2) és (3) bekezdés szerinti túlszolgálatot az állományilletékes parancsnoknak írásban kell elrendelnie.
A (2) bekezdés szerint a hivatásos állomány tagját évi 150 óráig terjedõ túlszolgálatért szabadidõ, azon felüli túlszolgálatért – beleértve a rendkívüli esetben teljesítettet is – díjazás illeti meg. Az állományilletékes parancsnok a 150 órán belüli túlszolgálat díjazását is engedélyezheti, ha a szabadidõ kiadása a szolgálat ellátását veszélyeztetné.
A (3) bekezdés értelmében a túlszolgálatért annak idõtartamával megegyezõ díjazás jár.

A Hszt. 105.§ (4) bekezdés szerint az illetmény késedelmes kifizetése esetén – ha az a fegyveres szerv hibájából következik be – a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat jár.

A Hszt. 112.§ értelmében távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított idõarányos átlaga jár.

A felperes keresetében kért, és az alperes által kifizetett illetmények közötti különbözet abból adódott, hogy a felek eltérõ számítás alapján, eltérõ jogszabályok, ill. egyéb rendelkezések alapján számították ki a túlszolgálatért járó illetményt. A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy mely jogszabályokat kell a perbeli esetben a túlmunka kifizetésekor alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes részére a túlszolgálatért járó illetményt (az álláspontja szerint részére járó összegben) kifizette, így a bíróság álláspontja szerint annak nem volt jelentõsége, hogy ezt a túlszolgálatot szabadidõ biztosításával is megválthatta volna, hiszen ezzel a lehetõséggel az alperes nem élt. Azt egyezõen adták elõ a felek, hogy a felperes 1 óra túlszolgálatért járó illetménye 1.299,- Ft.

A felperes mindkét 3 napos szolgálat esetében a teljes idõtartamot az elsõ nap 6.00 órájától a harmadik nap 13.00 órájáig túlszolgálatként kívánta elszámolni, a szombati, ill. vasárnapi napokért kétszeresen számolva. Az alperes számítása szerint azonban az elsõ és második napra 4 óra készenlétet kell elszámolni, ill. a munkanapokon (tehát hétfõtõl péntekig terjedõ idõben végzett munkavégzésért) 8,5 ill. péntek esetében 6 óra munkaidõvel kell számolni, mely nem minõsül túlszolgálatnak.

A bíróság álláspontja szerint mind a felperes, mind az alperes számítási módszere hibás. Nem tekinthetõ ugyanis valamennyi szolgálati idõ túlszolgálatnak, hiszen a hétköznapra esõ munkavégzés napi 8,5 órában (pénteken 6 órában) történt. Ezen túlmenõen a felperes munkát nem végzett, így – figyelemmel arra, hogy ebben az idõszakban a felperes hivatali munkarendben dolgozott – hétköznapi munkavégzésért a napi 8,5 illetve 6 óra szolgálat nem minõsül túlszolgálatnak.

Az OKF gazdasági fõigazgatójának 799-1419/2010.sz. tájékoztatása (mely az elszámolásokra vonatkozott) jogszabálynak nem tekinthetõ, így a felperes által teljesített túlszolgálatra vonatkozóan a Hszt. szabályait kell alkalmazni. Ennek 87.§-a értelmében a hivatásos állomány tagja a törvényben meghatározott esetekben kötelezhetõ arra, hogy szolgálat-teljesítési idõn túl meghatározott idõben és helyen túlszolgálatra készen álljon.
A perbeli esetben a felperes egy olyan súlyos, emberéleteket követelõ és jelentõs anyagi kárt okozó baleset következményeinek a felszámolásában vett részt, melynek megtörténtét követõen, - köztudomásúan – hosszú ideig kellett azzal számolni, hogy további gátszakadás következik be, mely a helyzet további romlását és azonnali beavatkozást tehet szükségessé.

A felperes a helyszínre érkezését követõen hivatali munkarendben dolgozott, majd ezt követõen az alperes által biztosított helyen készen állt arra, hogy bármikor bevethetõ legyen, azaz bármikor túlszolgálatot lásson el. Irreleváns a munkaügyi bíróság álláspontja szerint, hogy valójában a hivatali idõn túl nem történt munkavégzés, és a helyzet ezt nem követelte meg. Azt kell ebben az esetben figyelembe venni, ha szükség lett volna a felperes munkájára, akkor bármikor szolgálatba tudott volna állni. A hivatali munkaidõ teljesítését követõen a helyszínen töltött valamennyi idõ erre figyelemmel túlszolgálatnak minõsül és e szerint kell elszámolni.

A bíróság tehát az alperes által, a túlszolgálat megállapításakor pihenõidõként figyelembe vett és készenlétként elszámolt idõszakot is túlszolgálatnak tekintette, ez ugyanis csak akkor minõsülne ténylegesen pihenõidõnek, amennyiben a felperesnek nem kellett volna folyamatosan túlszolgálatra készen állnia.
Nem fogadta el ugyanakkor azt a felperesi álláspontot, hogy valamennyi szolgálati idõ túlszolgálat, mivel a hivatali munkarendben történt munkavégzést nem eszerint kell elszámolni.

Fentiek alapján az alperes által 2010. október 9. és 10. napján 4-4 óra, 2010. október 15. és 16. napján 4-4 óra készenlétnek minõsített idõszak túlszolgálat, melyet a hétvégére esõ idõszakban (Október 9., 10., 16.) 2X-es szorzóval kell elszámolni. A 16 órából 12 óra 2X-es szorzóval számítandó, azaz összesen 28 óra túlszolgálatért járó illetményt kell az alperesnek a felperes részére megfizetni. A 28 óra összege 36.372 Ft, melybõl a készenlétként négyszeri alkalommal kifizetett 388, összesen 1.552 Ft-ot le kell vonni. Így ez alapján 34.820 Ft további túlszolgálatért járó illetmény illeti meg a felperest.

A bíróság a fentiek alapján a túlszolgálat elszámolásánál a Hszt. szabályait vette figyelembe. Ugyanezt jogszabályt kell figyelembe venni a felperes által kért kamat megfizetése tekintetében is.
E körben elfogadta a bíróság az alperes hivatkozását, mely szerint a katasztrófával kapcsolatos bérköltség kifizetése nem az alperes, ill. jogelõdje saját költségvetésébõl, hanem külön, erre a célra biztosított keretbõl történt és a kifizetést e miatt nem tudta határidõben teljesíteni. A bíróság álláspontja szerint megállapítható volt, hogy a kifizetés késedelme miatt az alperest nem terheli felelõsség, arra nem az alperes hibája miatt került sor, így a kamatfizetésre vonatkozó keresetet elutasította.

Fentiek alapján a bíróság a rendelkezõ részben foglaltak szerint határozott.

A bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát 50-50%-ban állapította meg. Erre figyelemmel a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 77.§, ill. 81.§ (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a felek a perrel kapcsolatban felmerült költségeiket maguk viselik.

A felperes a Pp. 359/A.§ és a 73/2009. (XII.22.) IM rendelet alapján munkavállalói költségkedvezményre jogosult, az alperes pedig Az illetékrõl szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5.§ (1) bekezdés c) pontja alapján illetékmentes, ezért a feljegyzett eljárási illetéket az Állam viseli a 6/1986 (VI.26.) sz. IM rendelt 13-14-§-i alapján.

Az ítélettel szemben a Pp. 233.§ (1) bekezdése, a 256/A.§-a és 358.§ (1) bekezdése alapján van helye fellebbezésnek.

Budapest, 2012. január 30. napján