Kezdölap
A Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete
2012. January 25.
A FÕVÁROSI BÍRÓSÁG
mint másodfokú bíróság
55.Mf.639.244/2010/14.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fõvárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

a dr. Hegedûs D.Andrea ügyvéd (1136 Budapest, Hegedûs Gyula u. 33.) által képviselt
############################ I. r.
############################ II. r.
############################ III. r.
############################ IV. r. felperesek

a dr. ########### jogtanácsos (I. r. alperes címén) által képviselt
Belügyminisztérium (1051 Budapest, József Attila u. 2-4.) I. r.
és
a dr. ########### jogi fõelõadó (II. r. alperes címén) által képviselt
Fõvárosi Tûzoltóparancsnokság (1081 Budapest, Dologház u. 1-3.) II. r. alperesek ellen

túlszolgálat ellentételezése iránt indult perében a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.1157/2007/47. számú ítélete ellen az I. r. alperes 48. és a II. r. alperes 49. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következõ

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és - a II. r. alperesnek az elsõfokú ítélet utáni kifizetésére tekintettel - a túlszolgálat ellentételezését az I. r. felperes tekintetében bruttó 170.050 (százhetvenezer ötven) forintra, a IV. r. felperes tekintetében bruttó 50.722 (ötvenezer hétszázhuszonkettõ) forintra leszállítja, a kamatokra vonatkozó ítéleti marasztalást nem érintve.

A II-III. r. felperesek vonatkozásában az idõközbeni teljesítésre tekintettel a marasztalást mellõzi, az ítéletet egyebekben helyben hagyta.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a másodfokú bíróság az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessen meg személyenként 25.000 (huszonötezer) forint + 6.250 (hatezer kétszázötven) forint ÁFA, összesen 31.250 (harmincegyezer kétszázötven) forint másodfokú perköltséget a felperesi jogi képviselõ részére.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
 
I N D O K O L Á S

Az elsõfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2004. május 1. és 2007. december 31. közötti idõszak vonatkozásában a hét naponta 48 óra szolgálatteljesítési idõ felett a felperesek által teljesített szolgálat túlszolgálatnak minõsül. E körülményre figyelemmel az elsõfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a túlszolgálat ellentételezéseként az I. r. alperesnek 600.226.-Ft, a II. r. felperesnek 276.024.-Ft, a III. r. felperesnek 267.195.-Ft, és a IV. r. felperesnek 626.060.-Ft összegeket és ezek kamatait, a felperesi jogi képviselõnek 100.000.-Ft + ÁFA összegû perköltséget. Az elsõfokú bíróság a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette arra figyelemmel, hogy az I. r. alperes nem a felperesek munkáltatója.

A tényállás szerint a felperesek a II. r. alperes Észak-budai Tûzoltási Mentési Parancsnokságával álltak szolgálati jogviszonyban. Az I. r. felperes szerparancsnoki beosztásban, a II-III. r. felperesek beosztott tûzoltóként, a IV. r. felperes gépjármûvezetõ beosztásban, hivatásos önkormányzati tûzoltóként látták el szolgálatukat. A felperesek túlszolgálat ellentételezése érdekében elõterjesztett szolgálati panaszát a II. r. alperes, majd Budapest Fõváros Fõpolgármestere alutasította, ezért a felperesek bíróság elõtt kívánták követelésüket érvényesíteni.
Az elsõfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. alperes a felperesek szolgálatteljesítési idõkeretét fél éves idõtartamra 1352 órában határozta meg, és az ezen felül elrendelt és teljesített szolgálatot tekintette túlszolgálatnak. Az elsõfokú bíróság megállapította azt is, hogy a Hszt. 84.§(2) bekezdése ellentétes a munkaidõ szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104. EK irányelvvel, továbbá az annak helyébe lépett 2003/88 EK irányelvvel. Az irányelv 6. cikkének b.)pontja szerint a maximális heti munkaidõ hétnapos idõtartamokban a túlórát is beleértve nem haladhatja meg a 48 órát. A Hszt. perbeni idõszakban hatályos 84.§(2) bekezdése ezzel szemben a heti 48 órát meghaladó szolgálatteljesítési idõ alkalmazását lehetõvé tette.
Az elsõfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperesek a fenti irányelvekre a perben közvetlenül is hivatkozhattak, és ennek alapján felperesi keresetnek a jogalap tekintetében helyt adott. Az összegszerûség tekintetében az elsõfokú ítélet indoklása rögzítette, hogy a felperesek utolsó keresetpontosításával szemben az alperesek értékelhetõ nyilatkozatot sem a számítási mód, sem az alkalmazott technika tekintetében nem terjesztett elõ, ezért azt a bíróság aggálymentesen elfogadta.

Az I. r. alperes fellebbezésében elsõdlegesen kérte az elsõfokú ítélet megváltoztatását, másodsorban az elsõfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és kérte az elsõfokú bíróság új eljárásra, és új határozat meghozatalára kötelezését.
    Álláspontja szerint az elsõfokú ítélet kimunkálatlan és megalapozatlan, a rendelkezõ részben foglalt döntést nem támasztja alá megfelelõ érvekkel. Az elsõfokú bíróság nem engedett elegendõ idõt és lehetõséget a pontosított felperesi követelés tanulmányozására, illetõleg az azzal kapcsolatos érdemi nyilatkozatra. Az i. r. alperes érdemben is sérelmezte a felperesek által alkalmazott számítási módot az illetményadatokra figyelemmel. Összességében sérelmezte, hogy az elsõfokú bíróság nem vizsgálta a felperesi követelések jogszerûségét, az ítélet indoklásából nem tûnik ki, hogy a távolléti díj számításakor miért a felperesi álláspontot fogadta el, és hogy a felek által vitatott tételeket milyen megfontolások szerint ítélte meg. Az ítélet indoklásában az alperesi álláspont megemlítésre sem került. Az új eljárás lefolytatása az elsõfokú bíróság által elkövetett súlyos eljárási szabálysértésekre figyelemmel szükséges.

A II. r. alperes fellebbezésében az elsõfokú ítélettel kapcsolatban érdemi nyilatkozatot nem tett.
    Hivatkozott arra, hogy a felperesek a Hszt. szerinti járandóságaikat maradéktalanul megkapták. Utalt a Hszt. várható módosítására, és elõadta, hogy csak a hatályos törvénymódosítás ismeretében, várhatóan 2010. január hónapban tud nyilatkozni a felperesi igényekkel kapcsolatban.

A felperesek nyilatkoztak arról, hogy a II. r. alperes idõközben részben teljesített. Nevezetesen: fizetési kötelezettségének a II-III. r. felperesek tekintetében tett maradéktalanul eleget. A részteljesítésre és a II. r. felperes adatközlésére figyelemmel az I. r.felperes 170.050.-Ft, a IV. r. felperes 50.722.-Ft összegû hátralék tekintetében tartotta fenn követelését.

Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos:

A másodfokú bíróság az elsõfokú ítéletet az alperesi fellebbezések kapcsán bírálta felül, és megállapította, hogy az elsõfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, döntését a helyes jogszabályok alkalmazásával, helytálló következtetéssel hozta meg. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsõfokú ítéletet annak helyes indokainál fogva, az indoklás szükségtelen megismétlését mellõzve hagyta helyben.

A másodfokú bíróság az alperesi fellebbezésekkel kapcsolatban kiemeli, hogy az elsõfokú bíróság a követelések összegszerûségének megállapításakor nem járt el jogsértõ módon. Az elsõfokú bíróság megjelölte azon peradatokat, amelyekre határozatát alapította, döntését az ítélet indoklásában megfelelõ érveléssel támasztotta alá. A II. r. alperes magatartásából a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a munkáltató az ítélet rendelkezését a jogalap tekintetében utóbb maga is tudomásul vette. Az önkéntes teljesítés a II-III. felperesek tekintetében külön alperesi nyilatkozat nélkül is arra utalt, hogy az összegszerûség vonatkozásában a II. r. alperes nem vitatja a felperesi számítási módszert. A II. r. alperes által közölt kimutatás és az elsõfokú ítélet rendelkezõ részének összevetése alapján a másodfokú bíróság az 1/2011. sz. jogegységi határozat figyelembe vételével döntött az I. és IV. r. felperes követelésérõl.Nevezetesen: a másodfokú bíróság az idõközben teljesített alperesi kifizetés után fennmaradó követelés tõke + kamata tekintetében marasztalta a II. r. alperest.

A másodfokú bíróság a fentiek alapján az elsõfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§(2) és (3) bekezdése és a Pp. 254.§(3) bekezdése alaján hagyta helyben.

Az alperesek fellebbezése sikertelennek bizonyult, azonban helyettük az eljárás illetékét - személyes költségmentességük folytán - az állam viseli az 1990. évi XCIII. tv. 5.§(1) c./pontja értelmében.

Az alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre erre figyelemmel a Pp. 78.§(1) bek. alapján kötelesek viselni a felperesek másodfokú perköltségét. A másodfokú perköltség mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.)IM rendelet 3.§(5) bekezdése alapján állapíotta meg.

Budapest, 2011. december 14.

Mészárosné dr. Szabó Judit s.k.
a tanács elnöke

dr. Dobos Katalin s.k.                                                         Siposné dr. Takács Ágnes s.k.
elõadó bíró                                                                                      bíró
 
Az ítélet letölthetõ itt: 1. oldal
 
Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 08:17
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1137
Linkek: 75