Kezdölap
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítélete
2012. January 25.
A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG
mint másodfokú bíróság
55.Mf.639.244/2010/14.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

a dr. Hegedűs D.Andrea ügyvéd (1136 Budapest, Hegedűs Gyula u. 33.) által képviselt
############################ I. r.
############################ II. r.
############################ III. r.
############################ IV. r. felperesek

a dr. ########### jogtanácsos (I. r. alperes címén) által képviselt
Belügyminisztérium (1051 Budapest, József Attila u. 2-4.) I. r.
és
a dr. ########### jogi főelőadó (II. r. alperes címén) által képviselt
Fővárosi Tűzoltóparancsnokság (1081 Budapest, Dologház u. 1-3.) II. r. alperesek ellen

túlszolgálat ellentételezése iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.1157/2007/47. számú ítélete ellen az I. r. alperes 48. és a II. r. alperes 49. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és - a II. r. alperesnek az elsőfokú ítélet utáni kifizetésére tekintettel - a túlszolgálat ellentételezését az I. r. felperes tekintetében bruttó 170.050 (százhetvenezer ötven) forintra, a IV. r. felperes tekintetében bruttó 50.722 (ötvenezer hétszázhuszonkettő) forintra leszállítja, a kamatokra vonatkozó ítéleti marasztalást nem érintve.

A II-III. r. felperesek vonatkozásában az időközbeni teljesítésre tekintettel a marasztalást mellőzi, az ítéletet egyebekben helyben hagyta.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a másodfokú bíróság az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessen meg személyenként 25.000 (huszonötezer) forint + 6.250 (hatezer kétszázötven) forint ÁFA, összesen 31.250 (harmincegyezer kétszázötven) forint másodfokú perköltséget a felperesi jogi képviselő részére.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
 
I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2004. május 1. és 2007. december 31. közötti időszak vonatkozásában a hét naponta 48 óra szolgálatteljesítési idő felett a felperesek által teljesített szolgálat túlszolgálatnak minősül. E körülményre figyelemmel az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a túlszolgálat ellentételezéseként az I. r. alperesnek 600.226.-Ft, a II. r. felperesnek 276.024.-Ft, a III. r. felperesnek 267.195.-Ft, és a IV. r. felperesnek 626.060.-Ft összegeket és ezek kamatait, a felperesi jogi képviselőnek 100.000.-Ft + ÁFA összegű perköltséget. Az elsőfokú bíróság a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette arra figyelemmel, hogy az I. r. alperes nem a felperesek munkáltatója.

A tényállás szerint a felperesek a II. r. alperes Észak-budai Tűzoltási Mentési Parancsnokságával álltak szolgálati jogviszonyban. Az I. r. felperes szerparancsnoki beosztásban, a II-III. r. felperesek beosztott tűzoltóként, a IV. r. felperes gépjárművezető beosztásban, hivatásos önkormányzati tűzoltóként látták el szolgálatukat. A felperesek túlszolgálat ellentételezése érdekében előterjesztett szolgálati panaszát a II. r. alperes, majd Budapest Főváros Főpolgármestere alutasította, ezért a felperesek bíróság előtt kívánták követelésüket érvényesíteni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. alperes a felperesek szolgálatteljesítési időkeretét fél éves időtartamra 1352 órában határozta meg, és az ezen felül elrendelt és teljesített szolgálatot tekintette túlszolgálatnak. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a Hszt. 84.§(2) bekezdése ellentétes a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104. EK irányelvvel, továbbá az annak helyébe lépett 2003/88 EK irányelvvel. Az irányelv 6. cikkének b.)pontja szerint a maximális heti munkaidő hétnapos időtartamokban a túlórát is beleértve nem haladhatja meg a 48 órát. A Hszt. perbeni időszakban hatályos 84.§(2) bekezdése ezzel szemben a heti 48 órát meghaladó szolgálatteljesítési idő alkalmazását lehetővé tette.
Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperesek a fenti irányelvekre a perben közvetlenül is hivatkozhattak, és ennek alapján felperesi keresetnek a jogalap tekintetében helyt adott. Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú ítélet indoklása rögzítette, hogy a felperesek utolsó keresetpontosításával szemben az alperesek értékelhető nyilatkozatot sem a számítási mód, sem az alkalmazott technika tekintetében nem terjesztett elő, ezért azt a bíróság aggálymentesen elfogadta.

Az I. r. alperes fellebbezésében elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és kérte az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat meghozatalára kötelezését.
    Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet kimunkálatlan és megalapozatlan, a rendelkező részben foglalt döntést nem támasztja alá megfelelő érvekkel. Az elsőfokú bíróság nem engedett elegendő időt és lehetőséget a pontosított felperesi követelés tanulmányozására, illetőleg az azzal kapcsolatos érdemi nyilatkozatra. Az i. r. alperes érdemben is sérelmezte a felperesek által alkalmazott számítási módot az illetményadatokra figyelemmel. Összességében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a felperesi követelések jogszerűségét, az ítélet indoklásából nem tűnik ki, hogy a távolléti díj számításakor miért a felperesi álláspontot fogadta el, és hogy a felek által vitatott tételeket milyen megfontolások szerint ítélte meg. Az ítélet indoklásában az alperesi álláspont megemlítésre sem került. Az új eljárás lefolytatása az elsőfokú bíróság által elkövetett súlyos eljárási szabálysértésekre figyelemmel szükséges.

A II. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélettel kapcsolatban érdemi nyilatkozatot nem tett.
    Hivatkozott arra, hogy a felperesek a Hszt. szerinti járandóságaikat maradéktalanul megkapták. Utalt a Hszt. várható módosítására, és előadta, hogy csak a hatályos törvénymódosítás ismeretében, várhatóan 2010. január hónapban tud nyilatkozni a felperesi igényekkel kapcsolatban.

A felperesek nyilatkoztak arról, hogy a II. r. alperes időközben részben teljesített. Nevezetesen: fizetési kötelezettségének a II-III. r. felperesek tekintetében tett maradéktalanul eleget. A részteljesítésre és a II. r. felperes adatközlésére figyelemmel az I. r.felperes 170.050.-Ft, a IV. r. felperes 50.722.-Ft összegű hátralék tekintetében tartotta fenn követelését.

Az alperesek fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az alperesi fellebbezések kapcsán bírálta felül, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, döntését a helyes jogszabályok alkalmazásával, helytálló következtetéssel hozta meg. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annak helyes indokainál fogva, az indoklás szükségtelen megismétlését mellőzve hagyta helyben.

A másodfokú bíróság az alperesi fellebbezésekkel kapcsolatban kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság a követelések összegszerűségének megállapításakor nem járt el jogsértő módon. Az elsőfokú bíróság megjelölte azon peradatokat, amelyekre határozatát alapította, döntését az ítélet indoklásában megfelelő érveléssel támasztotta alá. A II. r. alperes magatartásából a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a munkáltató az ítélet rendelkezését a jogalap tekintetében utóbb maga is tudomásul vette. Az önkéntes teljesítés a II-III. felperesek tekintetében külön alperesi nyilatkozat nélkül is arra utalt, hogy az összegszerűség vonatkozásában a II. r. alperes nem vitatja a felperesi számítási módszert. A II. r. alperes által közölt kimutatás és az elsőfokú ítélet rendelkező részének összevetése alapján a másodfokú bíróság az 1/2011. sz. jogegységi határozat figyelembe vételével döntött az I. és IV. r. felperes követeléséről.Nevezetesen: a másodfokú bíróság az időközben teljesített alperesi kifizetés után fennmaradó követelés tőke + kamata tekintetében marasztalta a II. r. alperest.

A másodfokú bíróság a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§(2) és (3) bekezdése és a Pp. 254.§(3) bekezdése alaján hagyta helyben.

Az alperesek fellebbezése sikertelennek bizonyult, azonban helyettük az eljárás illetékét - személyes költségmentességük folytán - az állam viseli az 1990. évi XCIII. tv. 5.§(1) c./pontja értelmében.

Az alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre erre figyelemmel a Pp. 78.§(1) bek. alapján kötelesek viselni a felperesek másodfokú perköltségét. A másodfokú perköltség mértékét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.)IM rendelet 3.§(5) bekezdése alapján állapíotta meg.

Budapest, 2011. december 14.

Mészárosné dr. Szabó Judit s.k.
a tanács elnöke

dr. Dobos Katalin s.k.                                                         Siposné dr. Takács Ágnes s.k.
előadó bíró                                                                                      bíró
 
Az ítélet letölthető itt: 1. oldal
 
Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tűzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux s
PHP: 5.2.17
MySQL: 5.5.31-0+wheezy1-log
Idő: 08:46
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1131
Linkek: 76