Török Gábor: a szakszervezetek átvették az ellenzék szerepét

"Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tüntetés és a ma megalakított Szolidaritás mozgalom sokkal veszélyesebb volt és lehet a kormány számára, mint az ellenzéki pártok eddigi összes akciója együttesen. A szakszervezetek – ahogy Kumin kolléga írja – az utcán nagyrészt valóban átvették a politikai ellenzék szerepét, ám megítélésem szerint most sokkal többrõl van szó, mint egy klasszikus érdekszervezeti, „a melósok jogaiért szót emelõ tüntetés” (ez az idézet már Gyurcsány Ferenctõl származik). Aki Árok és Kónya fellépését a hagyományos szakszervezeti logikával közelíti meg, keveset ért meg a jelenségbõl" - hangsúlyozza az elemzõ.

Mint írja, "a helyzet újdonsága kettõs. Egyrészt itt nem az unalmas, érdektelen és alapvetõen hiteltelen szakszervezeti vezetõket látjuk a frontvonalban, hanem olyan új arcokat, akik meglepõ, váratlan és karakán lépésekre is képesek, akik a hatáskeltés frontján felveszik a versenyt a politikusokkal, ugyanakkor nem terheli õket a közutálatnak örvendõ politikusi létbõl fakadó – és az ellenzékkel sem kivételezõ - hendikep. Másrészt pedig az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a szereplõk nem akarnak belül maradni az érdekérvényesítés hagyományos keretein, nem kizárt – sõt, talán ez már több is, mint szimpla lehetõség -, hogy megérezve erejüket hamarosan a közvetlen politikai szerepvállalás irányába tájékozódhatnak."

"Természetesen nem azt állítom, hogy a Szolidaritás nyeri a 2014-es választást (azt sem, hogy egyáltalán elindulna...), de azt igen, hogy ügyes irányítással a következõ évek egyik legfontosabb szereplõjévé válhat. Buktató sok van, talán felsorolni is lehetetlen, hány ponton fulladhat ki a kezdeményezés és válhat múló epizóddá, vagy valamelyik politikai párt segédcsapatává. A szervezõk kezében mégis ott a legfontosabb kincs, az, amit egyelõre hiába keresnek azok az ellenzéki politikusok, akik talán nem véletlenül tartották olyan nagy számban fontosnak, hogy ott nyüzsögjenek a mai tüntetés környékén. A magyar politikát figyelõk számára egyértelmû, hiszen minden kutatás megmutatja, hogy elemi erejû az igény valami újra, valami frissre és leginkább valamire, ami hitelesnek és hihetõnek látszik, amivel a már mindenkiben csalódott polgár azonosulni képes. Ez az erõ a dolog logikája szerint nem nagyon jöhet sem a múltból, sem a hivatásos politikusok világából - jobb híján, sajátos szamárszerepben õk csak akkor kerülhetnek szóba, ha nem lesz senki, akire ráillik a vágyott kép" - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.

"Kónyára és Árokra azonban egyelõre passzol: ha nem hibázzák el, övék lehet ez a pálya" - teszi hozzá a politológus.

Forrás: http://nol.hu/belfold/torok_gabor__a_szakszervezetek_atvettek_az_ellenzek_szerepet