Kezdölap arrow Hírek arrow RÉF arrow RENDÉSZETI ÉLETPÁLYA-MODELL tervezet
RENDÉSZETI ÉLETPÁLYA-MODELL tervezet
2011. July 14.

RENDÉSZETI ÉLETPÁLYA-MODELL

2011.

A közigazgatás átfogó fejlesztését célzó Magyary Zoltán Terv a „jó állam” eszményét tûzi ki célul, amelynek ismérve, hogy erõs, kiegyensúlyozott és hatékony legyen.

A megújuló közigazgatás prioritása a versenyképes közszolgálat megteremtése, amely a társadalmi megbecsülés és bizalom erõsítéséhez is hozzájárul. A jól mûködõ állam értékeinek, a közjó érdekének szolgálata, a közszolgálati alkalmazottak elkötelezettségén, hivatástudatán alapul.

Az állam a közszolgálat részének tekintett rendészeti szervek hivatásos állományától, tántoríthatatlan hûséget, bátor helytállást követel. A fegyveres szervek hivatásos állománya tekintetében erõteljes társadalmi érdek fûzõdik egy értéket hordozó, tudatos kiválasztással mûködtetett, szakmailag felkészült, stabil testület iránt. A hivatásos állomány nagyobb áldozatvállalással járó különleges közszolgálatot teljesít, ezért az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülése indokol.

A rendészeti életpálya-modell zsinórmértéke a kiszámítható, teljesítményelvû, karrierrendszerû, az állami gondoskodást kiemelten kezelõ pályaív, mely magában foglalja a belépéstõl a pályafutás lezárulásáig tartó életút valamennyi elemét úgy, hogy növeli a rendészeti pálya vonzerejét, a rendvédelmi szervek állománymegtartó képességét, ösztönöz az elõmenetelre, kialakítja és biztosítja az állomány pályán tartásának, az aktív szolgálati jogviszony fenntartásának eszközrendszerét.

Az új életpálya-modell az illetmény és elõmeneteli rendszer átalakítása, a képzési szerkezet megváltoztatása, a munkakör-családok kialakítása az új munka és teljesítményértékelési rendszer kialakítása mellett egyes területeken kijelöli közszolgálat más területeire vonatkozó életpályákkal közös kapcsolódási pontokat, elõsegítve ezzel a hivatásos életútról a közigazgatás más területeire történõ átlépés lehetõségét.

Az új rendészeti életpálya-modell megvalósítása révén az egyéni életpályák és karrierutak tervezhetõen építhetõk fel, amelynek köszönhetõen a hivatásos állomány szakmai és erkölcsi tekintélye erõsödhet, megbecsülése nõhet, ezáltal a szolgálati életutak valódi karrier-tartalommal tölthetõk meg.

A rendészeti életpálya-modell a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) hatálya alá tartozó szervek hivatásos állományának ad jövõképet, határozza meg az elérni kívánt viszonyokat, függetlenül attól, hogy mely ágazati miniszter irányítása alatt állnak.

A hivatásos életpálya modelljének kialakításakor az alábbi terülteket és célokat kell számba venni:

1. Meg kell határozni, hogy melyek azok a hivatás etikai normák, amelyek vezérfonalként a hivatásos életpálya valamennyi szakaszában iránytûül kell szolgálni a cselekedet, az elhatározások, döntések meghozatalában, a másokhoz való viszony kialakításában. Meg kell határozni, hogy ezek érvényesülését hogyan segítsük elõ.

2. A szolgálai beosztások, munkakörök tartalmi értékelésével ki kell alakítani azokat munkakör-családokat és csoportokat, amelyek segítségével a jelenleginél ösztönzõbb, hatékonyabb és áttekinthetõbb illetmény és elõmeneteli rendszer alakítható ki.

3. A meglévõ illetmény és elõmeneteli rendszer átalakításával elõ kell segíteni a hatékonyabb és hatásosabb munkavégzést, az egyéni karrier ambíciók kiteljesedését, A képességeken, tudáson és tapasztalaton alapuló elõmenetelt, illetve munkateljesítménnyel összhangban levõ, a tisztes megélhetést biztosító bérezés kialakítását.

4. A hivatásos pályára kerülés és az életpálya során történõ pályamódosítások elõmenetelhez kapcsolódó kiválasztási folyamatoknak (elvek és módszerek, technikák) biztosítani kell a megfelelõ létszámról és szaktudásról (felkészültségrõl) a fegyveres szervek számára.

5. A meglévõ képzési és vizsgarendszer átalakításával és fejlesztésével biztosítani kell, hogy a szerves részévé váljon a karrierrendszernek, egyaránt szolgálja vertikális (felmenõ) és horizontális (szakmai) karrier ív megvalósulását.

6. Meg kell valósítani az egyéni és szervezeti munkateljesítmények értékelését, valamint a hivatásos állományú fejlesztését szolgáló, átfogó, komplex értékelési rendet és módszereket. A munkateljesítmény értéke az illetménnyel, a fejlesztési célú értékelésnek elõmeneteli rendszerrel szoros kapcsolatban kell állnia.

7. A megváltozó nyugdíj szabályokra tekintettel ki kell dolgozni azokat az életpálya elemeket, utakat, amelyek lehetõséget adnak az öregségi nyugdíj korhatárig a hosszabb szolgálati múlttal rendelkezõ, de a szolgálat „fõ sodor vonalából”, alkalmassági vagy más, önhibán kívüli okból kikerülõ hivatásos állományúak méltányos továbbfoglalkoztatására a fegyveres szerven belül vagy közszolgálat más területein.

8. Meg kell határozni és folyamatosan biztosítani kell azokat a juttatásokat, támogatásokat, jóléti szolgáltatásokat, amelyeket az állam vagy közvetlenül a fegyveres szerv nyújthat a hivatásos állományú és hozzátartozó számára, s amelyek révén erõsödhet szociális biztonságérzet és a hivatásos szolgálat iránti elkötelezettség.

Összességében az életpálya-modellnek alapvetõen két fõ célt kell szolgálnia:

1. A teljes életpályára kiterjedõ kiszámítható és vonzó, a szervezethez tartozást, a lojalitást erõsítõ, hosszú szolgálatvállalásra ösztönzõ életutat mutasson a személyi állomány számára

2. A szervezet számára kellõ mennyiségû és felkészültségû, munkára motivált állomány álljon rendelkezésre, amely révén a szakmai feladatok eredményes és hatékony végrehajtása biztosítható.

 

I. Hivatásetikai normák

A társadalom – funkciójukból, feladatrendszerükbõl adódóan indokoltan – az átlagosnál magasabb szintû erkölcsi elvárásokat támaszt a közszolgálatban állókkal szemben. A hivatásos jogviszonyban álló személyek különleges közszolgálatot látnak el, akiknek tevékenységét elsõsorban jogszabályok és közjogi szervezetszabályozó eszközök határozzák meg. Azért, hogy az érintettek – minden vonatkozásban – eleget tudjanak tenni a társadalom által támasztott követelményeknek, valamint hivatásuk jó színvonalú teljesítésének, meg kell határozni a rájuk vonatkozó, illetve az általuk követendõ etikai alapelveket.

A közszolgálatot teljesítõk tekintetében – jogállástól, szakmai területtõl függetlenül érvényesülnie kel az alábbi elveknek:

  1. A hûség és elkötelezettség
  2. A gondos jogszolgáltatás
  3. A méltóság és tisztesség
  4. Az elõítélet-mentesség
  5. A pártatlanság
  6. A politikai semlegesség
  7. A szakszerûség
  8. Az együttmûködés
  9. Az arányosság

A vezetõkkel szemben támasztott további alapelvek:

  1. A példamutatás
  2. A szakmai követelmények feltétlen érvényesítése
  3. A részrehajlás nélküli és feltételen számonkérési kötelezettség

A Hszt. hatálya alá tartozó fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaival szemben további etikai normaként kell megfogalmazni:

  1. Az erõs hivatás- és összetartozás tudatot, a bajtársiasságot
  2. A munkaadó és a munkatársak iránti lojalitást és felelõsséget
  3. Az átláthatóságot a szolgálatban és a magánéletben
  4. A tisztességet, megbízhatóságot, emberséget
  5. A magas színvonalú, hatékony, egyén-központú szolgáltatást
  6. Az emberi méltóság tiszteletben tartását, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az erõszak törvényes cél elérése érdekében történõ jogszerû alkalmazását
  7. Példamutató magatartást és megjelenést a munkavégzés során és a magánéletben

A hivatásos szolgálat etikai alapelveinek legfontosabb részeit a Hszt-ben, illetve a szervek szolgálati szabályzataiban megfelelõ szinten, normaszerûen meg kell jeleníteni, különösen azokat, amelyek a szolgálat ellátásával kapcsolhatok össze. Emellett az etikai szabályrendszer a – személyi állomány képviselõivel közösen kialakított - egységes rendészeti etikai kódexében kerülne rögzítésre. Ezt alapul vételével kerülhetnek kidolgozásra rendvédelmi ágazatonként, vagy fegyveres szervenként - a többlet, illetve speciális szabályokat tartalmazó – szervezeti etikai kódexek.

 

II. Munkaköri specifikáció

Az új rendészeti életpálya-modell vezérlõ elve az egyén törekvése és a szervezeti lehetõségek közötti harmónia megteremtése. Ez kettõs feltételrendszert jelent.

Kötelezi egyrészt a szervezetet arra, hogy olyan belsõ rendszert mûködtessen, amely mind funkciójában, mind szervezési szintjeiben és munkaköreiben átlátható, teljesítményelvû és értékmeghatározott, ugyanakkor lehetõvé teszi az egyén számára, hogy kompetenciáival szinkronban lévõ önfejlesztõ, saját karrierjét építõ törekvéseit, tényleges versenyben valósíthassa meg.

A társadalom számára akkor a legértékesebb a hivatásos állományú tevékenysége, ha azt a lehetõ legnagyobb felkészültséggel, szakszerûen, elhivatottan, mindenkor a közösség érdekében végzi. E követelmények teljesülését azonban csak akkor tudjuk elismerni, ha mérni is képesek vagyunk ezeket. Ezt célozza a teljesítmények mérésének és elismerésének rendszere.

A megújuló közszolgálati rendszer egyik legfontosabb változása, hogy szakítani kíván az ellátott feladat értékét, a viselt felelõsség súlyát és végzett munkateljesítmény értékelést figyelmen kívül hagyó, álságos egyenlõsdit kifejezõ jelenlegi elõmeneteli és illetményrendszerrel és közszolga mind e körülményektõl független folyamatos és garantált elõmenetelét biztosító pályaívvel. Az új rendszer középpontjában az ellátott munkakör értéke és azt megvalósító közszolga teljesítménye áll.

A rendészeti életpálya jelenlegi rendszere sok tekintetben utal a munkakörök különbözõ értékszintjére a besorolási osztályok és beosztási kategóriák meghatározásával. A rendszer azonban nem képes az ellátott munkakörök valódi értékszintjének és az azt megvalósítani képes munkaerõvel szembeni igények meghatározására, nem képes bemutatni azt a pályaívet, amely révén valódi karrierkép rajzolódik ki a pályára lépõ hivatásos számára. Különösen hiányzik belõle a horizontális szakmai pályaív felvázolása, amelyre a rendészeti szervek szakmai és szervezeti sajátosságai miatt elengedhetetlen szükség van.

A rendészeti életpályamodellben a munkakörök érték alapú csoportosítása három kérdéssel modellezhetõ:

Milyen képzettség, elegendõ tudás kell a munkakör ellátásához?

Milyen tapasztalat meglétét igényli a munkakör ellátása.

Milyen képességek, kompetenciák kellenek a munkakör ellátásához?

A jelenlegi, tradicionális életpálya-modellben kialakított beosztási és rendfokozati szerkezet a hivatásos szolgálat vertikális karrierívét jeleníti meg, és csak nagyon korlátozottan ismeri el az azonos beosztáson belüli mélyebb szakirányú ismereteket és a tapasztalatot, és azt az igényt, hogy a hivatásos állományú ezekre épített minõségi munkája alapján részesüljön magasabb illetményben. Ezt az ún. „horizontális” karrier elemet kell, hogy kiszolgálja a magasabb szakirányú végzettség, és a munkavégzés minõségének elismerése. Nem vitás, hogy a horizontális fejlõdést eddig a szervezetek csak az érdekeiknek megfelelõ mértékig preferálták. Ezen a szemléleten kell rést törni azzal a technikai megoldással, hogy un. önkéntességi kvóták bevezetésével olyan szakirányú ismeretszerzést teszünk lehetõvé, amely egyúttal megteremti a vertikális mozgás lehetõségét is. Az önkéntesség e vonatkozásban annyit jelent, hogy bizonyos számú jelentkezõ a munkáltató kezdeményezése nélkül is, versenyvizsga sikeres teljesítésével, részt vehet magasabb beosztás betöltésére is jogosító szakirányú szakmai képzésben.

Általánosságban is megállapítható, hogy míg a korábbi rendszerek elsõsorban az állami végzettség szintjei szerint szelektáltak, addig az új életpályamodell egyenrangú besorolási szempontként kezeli a szakirányú szakmai végzettséget.

Tehát: olyan életpálya bejárhatóságát kell biztosítania a szervezetnek, amely életpálya, a hivatásos állományú szándékait és a szervezet igényeit egymással összhangban képes kiszolgálni, akár a vertikális, akár a horizontális utat preferálja a jelölt, vagy a munkáltató.

1. Rendfokozat és az elõmenetel.

Az új életpálya-modell keretében kialakítandó munkaköri és elõmeneteli rendszerben a rendfokozat szerepe háttérbe szorul. Megszûnik a soron történõ elõléptetés jelenlegi rendszere, a „rang” alapvetõen a betöltött munkakörhöz kötõdik, amelynek besorolása viszont a befektetett tudást és elsajátított képességet, tapasztalatot, értéket fejez ki. Ennek megfelelõen a szakmai tudás megszerzése és a beosztásban, rangban való elõmenetel is a moduláris képzésre alapozódik.

2. Munkaköri osztály, Rangosztály, Munkaköri csoportok

A képzési szerkezetet úgy célszerû átalakítani, hogy az egymásra épülõ oktatási formák kizárják az ismétlõdõ képzési tartalmakat, legyenek kompetencia alapú moduláris szerkezetûek. A követelmény modulokat úgy kell kialakítani, hogy ezek egyúttal karrier-modulként is szolgáljanak. Legyenek összrendészeti szemléletûek, rész-moduljaik tegyék lehetõvé jelentõs képzési kötelezettség nélkül is a szervezetek közötti átjárhatóságot. A moduláris szerkezet, kombinálva a felnõttképzés keretében végzett szakképzés lehetõségével, biztosítson munkavállalásra jogosító olyan egymásra épülõ rész-szakképzettségeket, amelyek együttesen biztosítanak teljes körû szakképzettséget.

Az új életpálya modellben a rendfokozatok elveszítik eddigi tartalmukat azzal, hogy az adott beosztási csoport megnevezésére használjuk. A munkaköri (beosztási) csoportok jellemzõen azokat a munkaköröket összesítik, amelyek azonos szintû szakirányú szakmai végzettségekkel tölthetõk be.

Az azonos szintû állami és szakmai végzettséghez kötött beosztási csoportok rangosztályokká (munkaköri osztályokká) szervezõdnek. A munkaköri osztályok, elnevezésükben igazodnak a történelmileg kialakult állománykategóriák és rendfokozatok elnevezéséhez.

A közszolgálati életpályamodellben meghatározott munkaköri-család fogalmat tehát a rangosztály (munkaköri osztály) fogalmának feleltethetjük meg. A sajátos rendészeti nyelvezet alapján a rangosztályok elnevezései igazodnak a hagyományos beosztási kategóriák elnevezéséhez és/vagy az egyes rendfokozatok elnevezéséhez. A rendfokozat szó így kiüresedik (szimbólummá válik), mivel az elõlépés fogalma a jövõben nem a következõ rendfokozat elérését, hanem a magasabb rangosztályba vagy munkaköri csoportba történõ kinevezést jelenti majd. A magasabb beosztási csoportba történõ kinevezés alapfeltétele a magasabb beosztáshoz meghatározott szakirányú állami és/vagy szakmai végzettségek megszerzése.

Egyes rangosztályok esetében, a rangosztályon belüli munkaköri csoport-szintek közötti elõresorolás feltétele lehet az elõírt rendészeti szaktanfolyamok elvégzése, illetve a kötelezõ továbbképzési rendszerben mutatott aktivitás és eredményesség is.

A moduláris, kompetencia alapú, egységes rendészeti képzési szerkezet új eleme a rész-szakképesítések bevezetése. A szakképzési rendszer keretében megszerezhetõ rész-szakképzések – az európai uniós szabályozásnak megfelelõen – munkavégzésre jogosítanak.

Annak érdekében, hogy a kialakult rendfokozati viszonyok megfeleltetése az új rangosztályszerkezettel a lehetõ legkisebb súrlódással járjon, a rész-szakképesítéssel rendelkezõk rangosztályát létre kell hozni. A jelenlegi szolgálati törvény még tartalmazza a tisztesi rendfokozatokat, azonban ténylegesen ezekbe a rendfokozatokba nem neveznek ki senkit. Így lehetõség van a tisztesi rangosztály újólagos bevezetésére és ennek segítségével az eddig tiszthelyettesinek és zászlósinak nevezett kategóriákkal együtt egy teljes ívû végrehajtói karrier-pálya kiépítésére.

3. A pályaív

A pályaív az adott szervezetnél elérhetõ vertikális és horizontális elõmenetel bemutatása. Az alábbi rendõrségi pályaívet kell leképezni a többi fegyveres szerv tekintetében is, azzal, hogy a moduláris képzési rendszer sajátosságai mellett a beosztás megfeleltetésnek is eleget kell tenni.

Rendõrségi pályaív

Rangosztály

Rendfokozati megfeleltetés

(rangcsoport)

beosztási szint

képesítési követelmény

alapfokozatú rendõr

rendõr

gyakorló rendõr

3 hónapos alapkiképzésben vesz részt vagy elvégezte az elsõ modul teljesítéséig

õrvezetõ

õr-járõrtárs I.

elsõ modult elvégezte

tizedes

õr-járõrtárs II. (csapatszolgálati járõrtárs)

második modult elvégezte

szakaszvezetõ

járõr

harmadik modult elvégezte

rendmester

 

õrmester

 


törzsõrmester

 



fõtörzsõrmester

 


zászlós


fõtörzszászlós

járõrvezetõ I., nyomozó I.

negyedik modult elvégzett középfokú állami szakmai képesítéssel rendelkezõ

járõrvezetõ II., nyomozó II.

középfokú szakképzettség (rendõr) mellett az elõírt szintû többlet-képzést teljesítette

váltásparancsnok, nyomozó III

középfokú szakképzettség (rendõr) mellett az elõírt szintû többletképzést teljesítette

körzeti megbízott, ügyeletes, fõnyomozó I.

középfokú szakmai végzettség mellé „emelt szintû” szakmai végzettséget szerez (ráépülés)

alparancsnok(csopvez, alovez-h) , fõnyomozó II.

az elõzõ szintet meghaladó többletképzést teljesítette, vagy rendészeti szervezõ szakirányú felsõfokú végzettséggel

felügyelõ

hadnagy

 

 






fõhadnagy

helyi szintû osztályvezetõ-h, fõnyomozó III.

NKE, vagy állami felsõfokú végzettséggel és rendészeti szervezõ szakirányú felsõfokú szakképesítéssel

helyi szintû osztályvezetõ, nyomozó csoportvezetõ, szaknyomozó

állami felsõfokú végzettség és rendészeti szervezõ szakirányú felsõfokú szakképesítés mellett az elõírt szintû szakirányú többletképzést teljesítette

helyi szintû osztályvezetõ, nyomozó csoportvezetõ, szaknyomozó

területi szerv fõnyomozó

az elõzõeken túl rendészeti szakvizsgával rendelkezik

fõfelügyelõ

százados

 

helyi szintû osztályvezetõ, kiemelt szaknyomozó, nyomozó csoportvezetõ

területi szerv fõnyomozó,

felsõfokú állami és szakmai végzettséggel, rendészeti szakvizsgával rendelkezik

helyi szerv vezetõjének helyettese, területi szerv szaknyomozó, nyomozó csoportvezetõ, osztályvezetõ- helyettes

központi szerv ügyintézõ

felsõfokú állami és szakirányú szakmai végzettséggel, valamint rendészeti szakvizsgával rendelkezik és az elõírt szintû szakirányú és vezetõi képzést teljesítette

tanácsos

õrnagy

területi szerv osztályvezetõje

központi szerv ügyintézõ, csoportvezetõ

felsõfokú állami (MSc) és felsõfokú szakirányú szakmai végzettség, valamint a rendészeti szakvizsga mellé vezetõképzõ teljesítése

fõtanácsos

alezredes

területi szerv fõosztályvezetõ-helyettes

központi szerv osztályvezetõ

felsõfokú álalmi (MSc) és felsõfokú szakirányú szakmai végzettség mellett mestervezetõ-képzõ teljesítése

vezetõ fõtanácsos

ezredes

központi szerv fõosztályvezetõ,

az elõzõeken túl az elõírt szintû szakirányú többletképzést (továbbképzést) teljesítette

parancsnok I. (városi kapitány)

õrnagy

helyi szerv vezetõje

legalább a tanácsosi képesítési követelménynek megfelel

parancsnok II. (megyei fõkapitány)

ezredes

területi (megyei) szerv vezetõje

legalább a fõtanácsosi képesítési követelményeknek megfelel

parancsnok III. (országos fõkapitány helyettes)

tábornok

országos pkh

központi szerv fõosztályvezetõi képesítési követelményt teljesítette

parancsnok IV. (országos fõkapitány)

tábornok

országos pk

központi szerv fõosztályvezetõi képesítési követelményt teljesítette

  

4. A pályaív megalapozása:

Belépés érettségizettek számára

A) A 18-22 éves érettségizett jelentkezõ az elõírt ellenõrzéseket és felvételi eljárásokat követõen megkezdi tanulmányait a Rendészeti Szakközépiskola és Szakiskola szakközépiskolai tagozatán. Ez a 4 modulból építkezõ ciklus nappali, a modulokat egymás után, folyamatosan teljesítendõ képzést jelent. A képzés a szakképesítés megszerzésével fejezõdik be. A járõrvezetõi szakképesítés a rendmesteri rangosztály õrmesteri rangcsoportjába történõ kinevezést tesz lehetõvé.

B) A 22 év feletti érettségizett jelentkezõ rész-szakképesítõ képzésre jelentkezik.

(Korlátozott számú, hátrányos helyzetû pályázó esetében érettségi nélkül, de minimum szakképesítés birtokában is lehetséges a bemenet. Az így felvehetõk száma limitált, jogszabályban meghatározott, felvétel csak pályázat útján lehetséges. Számukra párhuzamos képzési lehetõség biztosításával érettségire történõ felkészítés is történik. Az érettségi vizsgát három éven belül le kell tenniük. Amennyiben rendelkeznek érettségi vizsgával, megnyílik elõttük a további rész-szakképesítések, illetve szakképesítések megszerzésének lehetõsége.)

BA) Érettségi hiányában csak az 1-3 modulok és a speciális tanfolyami modulok teljesítése lehetséges. Az 1. számú ún. „alapozó” modul teljesítését követõen a szakiskolai hallgató, szolgálat ellátásra jogosító próbaidõs hivatásos állományba kerül kinevezésre, a tisztesi rangosztályba. A meghatározott munkakörben mindaddig teljesíti a szolgálatát, amíg az érettségi megszerzésével jogosulttá nem válik további modulok teljesítésére és a szakképesítés megszerzésére. Egyébként az elõmenetele csak a rangosztályon belüli fizetési fokozatok tekintetében lehetséges. Az érettségi nélküli hivatásos állományú is elvégezheti azokat a speciális szaktanfolyamokat, amelyek munkaköre ellátásához szükségesek (pl. kutyavezetõ, lovas, speciális fegyverkezelõi, stb.)

BB) Érettségi birtokában a tanuló képzési modul-folyamata megegyezik a szakközépiskolai tanulóéval, de a rész-szakképesítések birtokában megkezdhetõ a tényleges szolgálat. Felnõttképzési szerzõdés rész-szakképesítés (modulok) teljesítésére is köthetõ. A fenntartó legfeljebb 2 évig szakíthatja meg a 4 modulra szerzõdött felnõttképzési folyamatot. Ezt követõen biztosítania kell a tanulónak a képzési folyamatba történõ visszacsatlakozását, egészen a szakképesítés megszerzéséig. Közös megegyezéssel a képzési folyamat az 1. és 2. modul teljesítését követõen befejezhetõ. A tanuló azonban a teljesített moduljai tekintetében a megszerzett kreditjeit nem veszíti el, a képzési folyamatba való visszakapcsolódása biztosítható. A tanuló egyoldalú szerzõdés bontása jogkövetkezményekkel jár.

Továbblépés

A) A rendmesteri rangosztályba tartozó esetében a munkáltató kezdeményezésével a hivatásos állományú megkezdheti a zászlósi rangcsoportba történõ kinevezéshez szükséges tanulmányait az 5. modul keretében. Ez a modul biztosítja a felsõfokú szakmai végzettség megszerzését. Ennek két formája lehetséges. Az 5. modul bentlakásos három hónapos ciklusának eredményes teljesítése (KMB-, nyomozói-, ügyeletesi, stb.), valamint korlátozott számban, beiskolázással vagy alanyi jogon, az NKE által folytatott felsõfokú szakképzés. Az NKE nyílt szakaira való jelentkezés minden érettségizett rendõr számára alanyi jogon biztosított. A zárt szakokra és a levelezõ tagozatra történõ felvételhez munkáltatói támogatás is szükséges. A rangcsoporton belüli elõmenetel a fizetési fokozatban és a rendfokozatban való elõmenetellel lehetséges. A rangcsoportok közötti elõmenetel a képesítési követelmények teljesítésével lehetséges.

B) A zászlósi rangcsoportba tartozók esetében a további elõmenetel elõfeltétele az állami felsõfokú végzettség megszerzése a felsõfokú szakképzettséggel rendelkezõk számára, illetve az elõírt szakirányú szakmai felsõfokú végzettség megszerzése az állami felsõfokú végzettséggel rendelkezõk számára.

C) A rendmesteri rangosztály zászlósi rangcsoportja tehát két oldalról nyitott. A zászlósi rangcsoportba kinevezettek az 5. modulra beiskolázhatóak, illetve számukra további két, alanyi jogon biztosított továbblépési út is lehetséges. 1.) NKE felsõfokú szakképzésben való részvétel, 2.) BSc levelezõ képzésre jelentkezés legalább két év szolgálatban eltöltött idõt követõen. Az állami felsõfokú végzettség megszerzése szintén két úton lehetséges. Parancsnoki támogatással az NKE zárt szakirányú alapképzésében, illetve alanyi jogon bármely felsõoktatási intézmény nem nappali képzésein. A magasabb rangosztályba történõ kinevezés képesítési feltételeinek való megfelelés nem keletkeztet kinevezési és elõléptetési kényszert, de a többlettudást a parancsnok, eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolással értékelheti.

Állami, nem rendészeti szakirányú felsõfokú végzettséggel rendelkezõ belépõk számára

A) Kivétel nélkül minden belépõ számára kötelezõ a három hónapos alapkiképzésen való részvétel. Ezt követõen (az alapkiképzéssel harmonizáltan):

a) elvégzi a szakképzés 5. moduljának a megfelelõ szakirányát (a zászlósi rangcsoportba történõ kinevezéséhez)

b) az NKE által szervezett felsõfokú szakképesítést szerez (a felügyelõi rangosztályba történõ kinevezéséhez)

c) polgári szakirányú felsõfokú végzettséget igénylõ hivatásos szakbeosztás betöltésére tervezett, a szükséges polgári képesítéssel rendelkezõ belépõ személy az alapkiképzést és a közszolgálati alapvizsga letételét követõen beosztásába kinevezhetõ, de számára két éven belül kötelezõ a rendészeti szakvizsga teljesítése is. A közigazgatási szakvizsgával rendelkezõk mentesülnek a rendészeti szakvizsga kötelezettség teljesítése alól.

d) jogi végzettséggel rendelkezõ belépõk, valamint az államigazgatási felsõfokú végzettséggel rendelkezõ, igazgatásrendészeti szakterületre belépõk esetében, az alapkiképzést követõen, a kinevezést követõ egy éven belül kötelezõ a rendészeti felsõfokú végzettség megszerzése ún. validációs eljárás keretében. A szakvizsgák letétele alól mentesülnek.

Az NKE valamely karán (és jogelõd intézményeiben) nem rendészeti felsõfokú végzettséget szerzettek számára

a) kötelezõ a rendészeti felsõfokú szakképzettség megszerzése ún. validációs eljárás keretében

b) a ZMNE nappali alapképzésében felsõfokú végzettséget szerzettek mentesülnek az alapkiképzés alól.

c) az államigazgatási felsõfokú végzettséggel rendelkezõk mentesülnek a rendészeti szakvizsga kötelezõ vizsgarészének teljesítése alól.

Az állami felsõfokú szakirányú rendészeti végzettséggel rendelkezõk belépõk vagy átlépõk számára

A) A nem az NKE rendészettudományi karán (és jogelõd intézményiben) szerzett rendészeti szakirányú felsõfokú végzettséggel rendelkezõk számára ún. validációs eljárás keretében kötelezõ a választott szakterületnek megfelelõ felsõfokú szakképzettség megszerzése, a kinevezését követõ két éven belül.

B) Az NKE rendészettudományi karán (vagy a jogelõd intézményeiben) szerzett rendészeti szakirányú végzettséggel rendelkezõk esetében a szakirányú végzettségek kölcsönösen elismerhetõek a szolgálati ágak és szakszolgálatok tekintetében, azonban a rendészeti szakvizsga releváns választható tárgyából, a kinevezést követõ egy éven belül vizsgát kell tenni (minõsítõ vizsga). Igazgatásrendészeti munkakörökbe csak a megfelelõ szakirányt végzettek, illetve minõsítõ vizsgát tettek nevezhetõk ki.

Elõmeneteli lehetõségek

Az elõmeneteli lehetõségek magasabb képesítés megszerzéséhez kötöttek.

A) A csak a helyi szervekhez, felügyelõi, fõfelügyelõi rangosztályba történõ kinevezés elméletileg három bemeneti út esetén lehetséges.

  1. Az NKE nappali képzését teljesítõ, diplomát szerzett (ekkor már zászlós) végzettet a felügyelõi rangosztályba nevezik ki.

  2. Az állami felsõfokú végzettségük mellé szakirányú szakmai felsõfokú végzettséget szerzõ, pályázat útján, vagy parancsnoki kezdeményezésre nyer kinevezést.

  3. A szakmai felsõfokú végzettségük mellé állami felsõfokú végzettséget is szerzõk csak pályázat útján nyerhetnek kinevezést a felügyelõi rangosztályba.

B) A felügyelõi rangosztályba nyerhetnek kinevezést a felsõfokú állami és szakmai végzettséggel rendelkezõk, a helyi szerveknél a beosztott vezetõk, valamint a területi és központi szerveknél az ügyintézõi, referensi feladatokat ellátók, alsóbb szintû szervnél eltöltött legalább egy éves szolgálatot követõen. (Minden munkatárs, aki nem vezetõ, vagy beosztott vezetõ).

C) A fõfelügyelõi rangosztályba kell kinevezni a helyi szerv vezetõjének helyettesét, osztályvezetõjét, a területi szerv osztályvezetõ-helyettesét, nyomozó csoportvezetõjét, kiemelt szaknyomozóját, a területi szerv szaknyomozóját, fõnyomozóját, valamint a központi szerv ügyintézõjét.

D) A tanácsosi rangosztályba kell kinevezni a területi szervek osztályvezetõit, valamint a központi szervek kiemelt ügyintézõit, csoportvezetõit, valamint a központi szerv ügyintézõit, a berendelt ügyintézõket, illetve a tudományos fokozattal rendelkezõket. A helyi szervek kapitányainak a tanácsosi besorolásnak megfelelõ képesítési követelménnyel kell rendelkeznie, beosztásukba csak pályázat útján lehet kinevezni.

E) A fõtanácsosi rangosztályba kell kinevezni a területi szervek fõosztályvezetõit és helyetteseit, a központi szervek osztályvezetõit, illetve ebbe a rangosztályba tartoznak a diplomáciai vagy nemzetközi missziót teljesítõ vezetõk, valamint a minisztériumba berendelt vezetõk. A területi szervek vezetõinek a fõtanácsosi képesítési követelményeknek kell megfelelni.

F) A vezetõ fõtanácsosi rangosztályba kell kinevezni a rendészeti szerv vezetõjének helyetteseit a velük azonos jogállású szolgálati ágak és szakszolgálatok vezetõit és helyetteseit, a központi szervek fõosztályvezetõit.

G) A szervezeti hierarchiát kifejezõ vezetõi munkakörök parancsnok I-tõl parancsnok IV-ig terjedõ szintbesorolást kapnak, melyben a parancsnok I. a helyi szerv vezetõje, a parancsnok II. a területi szerv vezetõje, a parancsnok III. a rendészeti szerv vezetõjének helyettese (országos parancsnok helyettes) a parancsnok IV. rendészeti szerv elsõszámú vezetõje. rendõri szervek vezetõi a kapitányok (parancsnokok). A városi (járási) rendõr parancsnok a kapitány, a megyei rendõr parancsnok a megyei kapitány, a központi országos hatáskörû szervek vezetõi a fõkapitányok, a rendõrség vezetõje az országos rendõrfõkapitány. A parancsnokok – tábornoki besorolásúak kivételével - beosztásukat jelzõ ékítményt viselnek az egyenruhájukon, illetve jelvényt (kitûzõt) a polgári ruházaton.

H) Az érdemeik elismerésével szolgálati viszonyukat nyugállományba vonulással megszüntetõk a rangjuk és címük megnevezését a nyugállományú jelzõ elõvetésével használhatják. A hosszabb szolgálat (25 év) után ideiglenesen vagy véglegesen a közszolgálat más területein munkát vállalók a „szolgálaton kívüli” illetve a „címzetes” jelzõ elõvetésével használhatják elért rangjuk és címük megnevezését.

I) A korábban tanácsosi, fõtanácsosi, vagy vezetõ fõtanácsosi címet szerzõk, a címzetes jelzõ elõvetésével továbbra is használhatják az érdemeiket elismerõ címet.

J) Az új elõmeneteli rendszerre történõ átállás során alacsonyabb rangosztályba soroltak, a címzetes jelzõ elõvetésével továbbra is használhatják elért rendfokozatukat, címeiket.

K) A rendmesteri rangosztály õrmesteri rangcsoportjába, illetve a zászlósi rangcsoportjába kinevezettek, 15 év szolgálatot követõen a következõ fizetési fokozatba elõresorolhatóak, 25 év szolgálatot követõen a következõ rangcsoportba kinevezhetõek, illetve a következõ rangosztály megfelelõ fizetési fokozatába besorolhatóak.

L) A tisztesi és a rendmesteri rangosztályban, azonos beosztásban eredményesen eltöltött 10 év után, ezt követõen 5 évente, javadalmazással járó szolgálati jel, illetve kitüntetõ cím adományozható.

M) Minden államilag támogatott, elõmenetelt biztosító képzési forma esetében az önként jelentkezõk számára a férõhelyek legalább 5 %-át kell biztosítani. A jelentkezõk versenyeljárás keretében kerülnek kiválasztásra. Az induló képzéseket legalább 60 nappal a képzés megkezdése, és legalább 30 nappal a jelentkezési határidõ elõtt a belsõ nyilvánosság számára meg kell hirdetni.

N) Az iskolarendszerû képzésben résztvevõ tanulókat, valamint az NKE Rendészet Tudományi Kar felsõoktatási nappali alapképzésében résztvevõ nem hivatásos állományú hallgatókat, a moduláris vizsgák eredményes teljesítéséhez kötött rész-szakképesítések megszerzése esetén, hivatásos állományba kell venni, és a megfelelõ rangosztály rangcsoportjába be kell sorolni. Javadalmazásuk jogalapját és mértékét nem a rangosztályi besorolásuk, hanem az ösztöndíj-szerzõdésük, illetve a felnõttképzési szerzõdésük határozza meg. A felsõfokú tanulmányaikat kettõs jogállású hallgatóként megkezdõ hivatásos állományúak csak a rendfokozatukat meghaladó rész-szakképesítés megszerzése esetén kell a megfelelõ rangosztály rangcsoportjába kinevezni.

A szolgálatból a nyugdíj korhatár elõtt kilépõ, de a továbbiakban is a közszolgálatban tevékenykedõ hívatásos állományú, az elért rendfokozatát illetve a rangfokozatát címzetes megjelöléssel használhatja.

5. Végzettségi képesítési követelmények

A 1282/2010. (XI.15). számú Kormányhatározatban meghatározott moduláris szakképzési szerkezet igazodik a rangosztály szerkezethez.

A rangosztályokba illetve a munkaköri csoportokba történõ besorolásnál elõírható szakirányú képesítési (végzettségi) követelmények:

  1. szakirányú rész-szakképesítés,
  2. szakirányú szakképesítés,
  3. szakirányú szakképesítés+szaktanfolyami végzettség,
  4. szakirányú szakképesítés + ráépülés,
  5. szakirányú felsõfokú szakképesítés,
  6. szakirányú felsõoktatási alapképzés,
  7. szakirányú felsõoktatási alapképzés + rendészeti szakvizsga,
  8. szakirányú felsõoktatási alapképzés + rendészeti szakvizsga + vezetõképzõ,
  9. szakirányú felsõoktatási mesterképzés,
  10. szakirányú felsõoktatási mesterképzés + mestervezetõ képzés.
  11. szakirányú mesterképzés + szakirányú szakvizsga,
  12. szakirányú tudományos fokozat

A karrier-modulok közül az 1. -2. -3. modulok rész-szakképesítést biztosítanak és a tisztesi rangosztályba sorolást biztosítanak. A 4. modul elvégzése ad szakirányú szakképesítést, és jogosít az õrmesteri rangosztályba sorolásra. Az 5. karrier modul lényegében ráépülés a 4. modulra, és a zászlósi rangosztályba kvalifikál.

A 6. vertikális karrier modul (felsõfokú szakképzés) már a felsõoktatási rendszer része, és az oldalirányból belépõ állami felsõfokú végzettséggel rendelkezõk besorolását teszi lehetõvé a zászlósi vagy az alhadnagyi rangosztályba. A 6. modul elvégzését új elemként célszerû megjeleníteni a képesítési követelmények között. Az új szabályozási elképzelések szerint felsõfokú szakképzést kizárólag felsõoktatási intézmény végezhet, e tekintetben is felértékelõdik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendvédelmi szakképzésben betöltendõ szerepe.

A 7. karrier modul a felsõoktatás alapképzése (BA – BSc), és a zászlósi vagy az alhadnagyi rangosztályba sorolást biztosít. A 8. karrier modul a mesterképzés (MA – MSc), a fõtiszti rangosztályba sorolást biztosítja. A 9. karrier modul a szakirányú továbbképzési szak. A 10. karrier modul az egyetemi szakirányú szakvizsga. A 11. karrier modul a tudományos fokozat.

Valódi karrier modulok az 1-8 modulok.

Az RTF által biztosított állami és szakmai felsõfokú képzést teljesítõk kinevezése a szervezeti igényeknek megfelelõ beosztásokba történik. Ez a jövõben a szervezeti igény szerint történhet a zászlósi munkaköri osztályba.


Általánosságban leszögezhetõ: a magasabb végzettség megszerzése nem keletkeztet kinevezési kényszert. Magyarországon hamarosan eléri a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ munkaképes korúak aránya, a lakosságon belüli 30%-ot. Ez a tendencia felveti annak a lehetõségét, hogy számos, jelenleg zászlósi beosztás betöltéséhez elõ kell írni a felsõfokú végzettséget. Ha ezt nem tesszük, és minden felsõfokú végzettet szinte automatikusan tisztté nevezünk ki, akkor tovább torzul a munkaköri osztály szerkezet. A civil életbõl felsõfokú állami végzettséggel érkezõk számára folytatott „rendészeti szervezõ” képzés felsõfokú szakképesítést nyújtó jellegét, és tiszti kinevezést biztosító erejét célszerû megszüntetni. A végzetteket a zászlósi munkaköri osztályba kell besorolni.

Sarkosabban is megfogalmazható: mivel a testületekbe történõ belépés szinte kötelezõ szintje az érettségi megléte, lassan anakronisztikusnak tûnik, hogy a felsõoktatás alapfokú képzésein szerzett nem szakirányú oklevél tiszti kinevezési kényszert gerjeszt.

A horizontális életpálya megvalósítását szolgálja a tervezett továbbképzési rendszer, valamint az önkéntesség elvének érvényesítése.

A továbbképzési rendszer ötéves ciklusokra bontja a továbbképzési rendszerben való kötelezõ részvételt oly módon, hogy a ciklus alatt megszerzendõ összes tanulmányi (továbbképzési) pontszám mellett meghatározza az évenkénti kötelezõen teljesítendõ minimum pontszámot is.

Az évenkénti teljesítmény megítélésénél, és ennek következményeként a bérmegállapításnál a továbbképzési kötelezettség teljesítésének megítélése jelentõs eltérítési faktor.

A szolgálat ellátás hatékonyságának, hatásosságának, általában a minõségének elismerését jelenti, hogy az azonos beosztásban eltöltött meghatározott idõ elteltét követõen megnyílik a lehetõség a magasabb rendfokozati csoportba kerülésre.

A tisztesi, õrmesteri, zászlósi rangcsoport azonos munkaköri csoportjában eltöltött 15, 25 és 35 év szolgálat után un. minõsítõ vizsga letételére nyílik lehetõség. A vizsga a validációs eljáráson, a nem szervezett oktatás keretében, önképzéssel és a gyakorlatban elsajátított ismeretek, valamint a mérhetõ tapasztalatok elismerésének lehetõségén alapszik. A 15 év után letehetõ vizsgát eredményesen teljesítõk megfelelnek az adott rangosztály következõ munkaköri csoportba sorolás általános feltételeinek és jogosultak a következõ besorolási csoport rangjelzésének viselésére. Rangosztály átlépésére csak az azonos munkaköri csoportban eltöltött 25 év után letehetõ minõsítõ vizsga eredményes teljesítése jogosít. A 35 év után letehetõ minõsítõ vizsga csak a tisztesi és/vagy az õrmesteri rangosztályból indulók esetében értelmezhetõ. A magasabb rangosztályba minõsítettek illetményét úgy kell megállapítani, hogy az legalább 7%-kal növekedjék. Megfelelnek az adott rangosztály következõ munkaköri csoportjába sorolás általános feltételeinek és jogosultak a munkaköri csoport rangjelzésének viselésére.


Az önképzési (továbbképzési) rendszer részeként, olyan magasabb beosztások betöltéséhez szükséges formákban is biztosítani kell az önkéntességet, amelyek eddig csak vezetõi támogatással voltak elérhetõek. Az önként jelentkezõk számára fenntartott kvóták képzési típusoktól és szolgálati szintektõl függõ, legfeljebb 10%- os mértékét, minden meghirdetett képzési típus esetében nyilvánosságra kell hozni és pályázhatóvá kell tenni. Önkéntes túljelentkezés esetén a bekerülési (felvételi) versenyvizsga eredménye dönt. A versenyvizsga eredményeként felvételt nyertek azonos elbírálás alá esnek a munkáltatói támogatással felvételt nyertekkel. Egyes képzési formák esetében – amennyiben a részvétel nem csökkenti a munkaidõ alapot, és nem keletkeztet a munkáltató számára fizetési kötelezettséget – versenyvizsga nélküli költségtérítéses vagy önköltséges formában is lehetséges az önkéntes részvétel. A mestervezetõvé képzés esetében az önkéntes jelentkezés kizárt.

A magasabb beosztás betöltésére képesítõ képzés eredményes befejezése nem keletkeztet a munkáltató számára elõresorolási kötelezettséget, azonban megnyitja a kvalifikált jelölt számára a magasabb beosztás betöltésének lehetõségét. Az önkéntesség bevezetése egyúttal azt is jelenti, hogy a magasabb beosztások betöltésére pályázati (hirdetési) rendszerben is sor kerülhet.

A horizontális elõmenetel lehetõségét szolgálja egy korszerûsített címrendszer kialakítása, valamint az elismerési és jeladományozási gyakorlat erõsítése. Az elismerés szoros kapcsolatban álljon a teljesítményértékeléssel és ezen keresztül az illetményrendszerrel.

A szolgálat ellátására alkalmatlanná válók, vagy egyéb okok miatt kilépni kényszerülõk esetében biztosítani kell vagy a belsõ (könnyebb) beosztásokban történõ, akár más fegyveres szervnél történõ továbbfoglalkoztatást, vagy a közszolgálat más területein történõ foglalkoztatást. Ennek oktatási központja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Felnõttképzési Intézete és a Nemzeti Közigazgatási Intézet legyen. Szintfelmérésekkel, megfeleltetésekkel és validálási eljárásokkal megteremthetõ az új feladatkör ellátásához szükséges tudástartalom behatárolása. Ennek megfelelõ metodikákkal szükséges biztosítani a közszolgálat más területeirõl hozzánk érkezõk megfeleltetését is.

 

Az új elõmeneteli rendszernek megfelelõen a rangosztályokba történõ besorolás a már beosztásban levõk esetében nem jár a korábban viselt rendfokozat elvesztésével. Azt a továbbiakban a beosztásának besorolásától függetlenül címzetes rendfokozatként használhatja.

 

III. Kiválasztás

A Hszt. hatálya alá tartozó rendvédelmi szervek és nemzetbiztonsági szolgálatok (fegyveres szervek) humánerõforrás utánpótlásának, szakember igényének biztosítása során továbbra is elsõdleges tényezõként kell figyelembe venni a kormánytisztviselõkkel és köztisztviselõkkel szemben támasztott követelményekhez képest eddig alkalmazott többlet elvárásokat és kötelezettségeket. Ezek a következõk:

  • az állományba vételre tervezett személy feleljen meg a Hszt.-ben meghatározott kifogástalan életvitel követelményeinek, amely lényegesen szigorúbb elvárás, mint a büntetlen elõéletûség tanúsítása, mert a magánszférába történõ terjedelmes behatolást feltételez. A felvétel feltétele, hogy a kifogástalan életvitel ellenõrzésének a hivatásos szolgálatot vállaló a felvétele elõtt és a szolgálat tartama alatt vesse alá magát és hozzátartozóit,
  • az állományba vételre tervezett személy feleljen meg a hivatásos szolgálatot ellátókkal szembeni általános, illetve a tervezett beosztásnak megfelelõ egészségi, pszichikai és fizikai követelményeknek, melyet az életpálya során folyamatosan ellenõrizni, felülvizsgálni kell.

A hivatásos szolgálatba kerülés speciális feltételei mellett a felvételre kerülõnek vállalnia kell a sajátos követelményrendszeren alapuló a képzettségbeli alkalmassági feltételek teljesítését is. A Hszt. hatálya alá tartozó fegyveres szervek képzettségbeli követelményeinek teljesítése egyfelõl feltételezi az államilag elismert képzettségi szintek: középfokú és felsõfokú végzettségek megszerzését, továbbá a fegyveres szerv állományára elõírt szakképesítés, szakmai képzettség megszerzését. Sajátos eleme a hivatásosok képzettségi alkalmassági feltételeinek, hogy mind a középfokú, mind a felsõfokú szakképesítést, illetve szaktudást biztosító képzettség csak a fegyveres szerv, illetve a felügyeletét ellátó minisztérium által mûködtetett vagy felügyelt oktatási, képzési intézményben szerezhetõ meg. A fegyveres szerv, illetve az irányítását ellátó minisztériumnak közvetlenül kell befolyásolnia a képzés rendszerét, az oktatandó ismereteket, az oktatás minõségét, illetve a képzõ intézményekbe történõ felvételt,azaz a kiválasztást mind mennyiségi, mind minõségi szempontból.

A hivatásos szolgálatot vállalókkal szemben támasztott – jogszabályokban meghatározott - alkalmazási feltételeket a szolgálati feladatok és azok végrehajtáshoz szükséges kompetenciák, technikai- tárgyi feltételek változásával összhangban folyamatosan felül kell vizsgálni. A pszichológiai és fizikai alkalmassági feltételek meghatározásánál – nem érintve a jelenleg meglevõ minimális és speciális követelményeket - nagyobb szerepet kell kapnia a fejleszthetõségnek, a képességek feltérképezésének, a szükséges fejlesztési irányok és technikák meghatározásának.

A rendvédelmi szervek hivatásos állománya utánpótlásának legfõbb bázisa továbbra is a középiskolát végzett, a tiszthelyettesi életpályát választó és a rendészeti szakképesítés megszerzését vállaló, illetve a Rendõrtiszti Fõiskolát (jövõben NKE RTK) végzett személyi kör. Szélesíteni kell azonban azokat a csatornákat is, amelyek révén a pályakezdõ koron túl lévõ, de a rendészeti életpálya iránt elhivatottságot érzõ magyar állampolgárok felvétele is lehetõvé válik, különös tekintettel a kisebbségekhez tartozó jelentkezõkre és a speciális ismeretekkel rendelkezõkre. Ugyancsak ki kell építeni azokat a pályautakat is, amelyek biztosítják a más rendvédelemi szervtõl és a Honvédségtõl, illetve a közigazgatás egyéb szegmensébõl kikerülõ közszolgáknak a fegyveres szerv hivatásos állományába kerülését, amennyiben az alkalmazás egészségi, pszichikai és fizikai feltételeinek megfelelnek és rendelkeznek azzal az iskolai végzettséggel, amelyre a rendvédelmi képzettség megszerzése ráépíthetõ.

A közszféra egyes foglalkoztatási csoportjai és szervezetei közötti munkaerõmozgás fenntarthatóságának szükséges feltétele olyan adatbázis mûködtetése, amely tartalmazza a továbbfoglalkoztatásra ajánlott munkatárs munkaügyi és személyes adatai mellett a képzettségére, szakmai tapasztalatára, ellátott munkakörére vonatkozó adatokat is (tartalékállomány).

A rendvédelmi szervek humánerõforrás utánpótlása alapvetõen az önkéntes jelentkezésen alapszik, de a profi toborzási munkának egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a mennyiségi, de különösen minõségi kínálat fenntartásában. Fontos feladata a toborzó munkának, hogy megalapozott és hiteles ismereteket adjon a rendvédelmi szerv szakmai tevékenységérõl, munkájának sajátosságairól, a hivatásos életpálya elemeirõl a pálya iránt érdeklõdõknek és képes legyen megtalálni azokat, akik motiválhatók, orientálhatók a rendvédelmi pálya felé.

A sikeres toborzási munka alapfeltétele a munkaerõ igény pontos tartalmi meghatározása, megalapozott prognosztizálása mind mennyiségi, mind minõségi szempontból.

A kiválasztás azonban nem csak a hivatásos állományba kerülés során alkalmazandó eljárás, hanem át kell, hogy szõje a teljes életpálya minden magasabb lépcsõfokára történõ kandidálás folyamatát. A magasabb munkaköri csoportba, vagy rangosztályba kerülés lehetõségét mindenki számára biztosítani kell. Ennek módszertana a pályáztatás (meghirdetés) és a korlátozott önkéntesség.

Mivel a magasabb munkaköri csoportba való bekerülés feltétele a magasabb képesítés megléte, ennek elõzetes megszerzését nem csak a munkáltató jelölése, hanem önként jelentkezés alapján is biztosítani kell. Az önkéntesek alkotják azt a felkészült „tartalék” állományt, amelyik már rendelkezik a magasabb beosztás betöltéséhez szükséges képesítéssel, ezért jogosultak a pályázaton való részvételre. Ennek a lehetõségnek a megnyitása valódi esélyegyenlõséget, de egyúttal versenyhelyzetet is biztosít, annak érdekében, hogy a kiválasztási folyamat végén, valóban a legrátermettebbek kerüljenek magasabb beosztásba.

 

IV. Vizsgák - Képzés, továbbképzés, átképzés

A közszolgálati életpályák szempontjából létre kell hozni az általános közigazgatási vizsgák rendszerét, amelyek a közszolgálati életpálya elválaszthatatlan részét képezik, általános közigazgatási ismereteket kérnek számon, és nem elsõdlegesen a munkakör betöltéséhez szükségesek.

Jelenleg sem a közigazgatási, sem a rendészeti vizsgarendszer nem felel meg teljes körûen e kritériumoknak, ugyanakkor már a hatályos jogszabályi környezet is lehetõséget ad a kölcsönös elismerésre és megfeleltetésre, illetõleg a felhatalmazások megnyitják az utat, hogy külön szabályok megalkotásával az átjárhatóság minél szélesebb körben biztosítható legyen.

A képzési szerkezet tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a továbbképzési rendszer korszerûsítése szükséglet, melynek az elmúlt években tapasztalt hiányosságai részben korrigálásra kerültek, ugyanakkor átfogó megújítása indokolttá vált. A kormánytisztviselõk és a hivatásosok képzési, vezetõképzési, és átképzési rendszerének, az elõmeneteli rendszerbe illeszthetõ, kreditrendszerû, kompetencia alapú, és moduláris szerkezetû megvalósítása a célkitûzés.

1. A közigazgatási alapvizsga rendszere

2011. szeptember 1-tõl újra bevezetésre kerül a kormánytisztviselõk és köztisztviselõk vonatkozásában a köztisztviselõi életpálya részeként, a közszolgálati jogviszony tartalmi elemeként funkcionáló közigazgatási alapvizsga. A közigazgatási alapvizsga az új szabályok szerint is a közszolgálati jogviszony megtartásának feltétele, illetõleg az elõmeneteli rendszer (besorolás) fontos része.

A közigazgatási alapvizsga jellegénél fogva a kiválasztás és az elõmenetel szempontjából meghatározó mérõpont, melynek jelenleg még nem ismert részletes szabályzata, de a korábbi követelményrendszer ismerete alapján egységes szakmai tudást és kompetenciákat mérõ összehangolt jellege miatt általános, egységes, és központilag irányított lesz a jövõben is.

A közigazgatási alapvizsga új szabályai számos ponton lehetõséget adhatnak arra, hogy átjárhatóságot hozzunk létre a rendvédelmi szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai és a közszolgálati jogviszonyban állók között.

A közigazgatási alapvizsga megfeleltethetõsége érdekében az alapvizsga tananyagát be kell építeni a rendvédelmi szervek egységes moduláris képzési rendszerébe, ezáltal a második vagy a harmadik modul teljesítése (rész-szakképesítés szerzése) az alapvizsga letételét is magába foglalja. Ezzel elérhetõ, hogy minden Hszt. hatálya alatt lévõ hivatásos állományú mentesüljön az ismételt vizsgakötelezettség alól, ha pályamódosítási kényszer miatt a közszolgálat más területein folytatja tevékenységét. A már állományban lévõ tiszthelyettesek és zászlósok számára lehetõvé kell tenni, hogy közigazgatási különbözeti alapvizsgát tehessenek.

A jogszabályok korábban is lehetõséget adtak arra, hogy annak a köztisztviselõnek, aki állam- és jogtudományi doktori, igazgatásszervezõi, okleveles közgazdász képesítéssel, illetve a Rendõrtiszti Fõiskolán szerzett oklevéllel rendelkezett, közigazgatási alapvizsgát nem kellett tennie. Szükségesnek látszik a megalkotásra kerülõ kormányrendelet mentesítési körét az elõzõekhez hasonlóan kiterjeszteni valamennyi hivatásos szolgálati viszonyban állóra is.

A közigazgatási alapvizsga új követelményrendszere még nem áll rendelkezésünkre, ugyanakkor, a korábbi, több mint 15 éves mûködése alatt, az ismeretanyaga alkotmányjogi, közigazgatási, közigazgatási eljárási, gazdálkodási, pénzügyi, adatvédelmi, közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos, valamint EU alapismeretekre terjedt ki. Ezek tartalmi vizsgálata alapján megállapítható, hogy a rendészeti szakképzés közigazgatási ismeretanyaga már eddig is, közel 2/3 arányban megfelelt az alapvizsga követelményrendszerének.

2. A közigazgatási szakvizsga rendszere

A közigazgatási szakvizsga jogszabályban deklarált célja, hogy a felsõfokú végzettségû köztisztviselõk olyan általános közigazgatási ismeretekre tegyenek szert, melyek birtokában a közigazgatási szervek széles körében és minden szintjén alkalmassá váljanak a közhatalmi típusú döntések törvényes – a közigazgatás céljaival összhangban álló, a közigazgatás eszközrendszerét hatékonyan felhasználó – elõkészítésére, illetve meghozatalára.

A hatályos szabályok szerint köztisztviselõn, kormánytisztviselõn kívül közigazgatási szakvizsgát tehet a foglalkoztatási jogviszonyban álló megyei közgyûlés elnöke, a fõpolgármester, a polgármester, valamint helyetteseik.

A közigazgatási szakvizsga lényegében a vezetõvé válás, illetve a tanácsos besorolási fokozatban történõ átsorolás törvényi feltétele.

  • A közigazgatási szakvizsgarendszer rendvédelmi terület irányába történõ átjárhatósága megteremtése céljából megfontolandónak tartjuk, hogy a leendõ Nemzeti Közszolgálati Egyetemen alapképzésben szerezhetõ végzettség a közigazgatási szakvizsga alól mentesítést adjon.

3. A rendészeti szakvizsga rendszere

A rendészeti szakvizsga célja, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényben meghatározott I. besorolási osztály VI. beosztási kategória beosztásaiba kinevezett és kinevezendõ tisztek a rendvédelmi szervek tevékenységével, a közigazgatás mûködésével kapcsolatban átfogó, rendszerezett tudásanyagot sajátítsanak el, valamint, hogy a jelöltek kiegészítsék és felfrissítsék szakmai ismereteiket, illetõleg, hogy a rendvédelmi szerveknél a tisztek egyéni életpályája és a szervezeti karrierrendszer megvalósítása tervszerûbb legyen.

Azzal, hogy az új jogszabály nem hivatásos állományúak részére is biztosítja a képzésben való önkéntes részvételt, megteremtõdik a közigazgatási szakvizsga és a rendészeti szakvizsga megfeleltethetõségének lehetõsége. Lehetõvé válik azoknak a rendvédelmi szerveknél dolgozó civil munkatársaknak a rendészeti jellegû képzése, akik más módon nem vehetnek részt rendészeti képzésben.

  • A rendészeti szakvizsgát tett, pályamódosító hivatásos állományú esetében a rendészeti szakvizsgát egyenértékûnek kell elismerni a közigazgatási szakvizsgával.
  • A rendészeti szakvizsgával nem rendelkezõ hivatásos állományú esetében a közigazgatási szakvizsga választható vizsgarészét teljesítettként kell elismerni.
  • A rendészeti szakvizsga letétele alól mentesül, aki közigazgatási szakvizsgával rendelkezik.


4. A rendészeti vezetõvé képzõ tanfolyam, a rendészeti mester-vezetõképzõ tanfolyam, valamint a rendészeti vezetõi továbbképzés követelményrendszerének megfeleltetése a köztisztviselõk továbbképzési és vezetõképzési rendszerével

A céltudatos és tervszerû vezetõi utánpótlás, a szervezeten belüli karrierrendszer biztosítása, valamint az egyéni életpálya – elképzelések magvalósítása érdekében, a munkáltatói jogkörrel felruházott vezetõ irányítása alá tartozó szerveknél, vezetõi utánpótlásra javasolt munkatársak számára, vezetõképzési rendszert kell mûködtetni.

A rendészeti vezetõvé képzés célja a kooperatív, szituatív vezetési stílus elsajátítása. Olyan tudásanyag, magatartásformák és önfejlesztési technikák átadása, melyek birtokában a képzés résztvevõi képesek lesznek a státuszuk és a szervezetben betöltött szerepük szerinti vezetõi kompetenciáknak megfelelni, munkájukkal az adott rendvédelmi szerv stratégiai fejlesztési céljainak megvalósítását elõsegíteni, a társadalmi elvárásoknak eleget tenni.

  • Az új BM rendelet lehetõvé teszi, hogy a rendészeti vezetõképzõ tanfolyamra kormánytisztviselõk, köztisztviselõk és közalkalmazottak is jelentkezhessenek.

A jelenlegi szabályozási keretek között lehetõvé kell tenni, hogy a kidolgozandó közigazgatási vezetõi továbbképzések keretében szervezett továbbképzésekkel és felkészítésekkel teljes körûen vagy részben megfeleltethetõk legyenek a kompetenciafejlesztõ, tréningjellegû rendészeti vezetõképzõ tanfolyamok, ezáltal a vezetõvé válás feltételei mindkét irányban nyitottabbá válnának.

A rendészeti mestervezetõvé képzõ tanfolyam vonatkozásában értelemszerûen az elõzõekhez hasonló szabályok bevezetése célszerû, azzal, hogy az adott szintnek megfelelõ kompetenciafejlesztõ, tréningjellegû vezetõképzõ, vagy mester-vezetõképzõ tanfolyam elvégzésének megfeleltetése a kormánytisztviselõi megfelelõ vezetõi szinten egybevetve történjen.

  • A rendészeti vezetõi továbbképzési rendszerben szerezhetõ továbbképzési pontok beszámítása.

Lehetõvé kell tenni, hogy a rendészeti vezetõképzésben bevezetendõ továbbképzési pontok beszámítása ne kizárólag a rendészeti továbbképzési formákban és tevékenységekben váljon lehetõvé, hanem ki kell dolgozni annak a jogszabály alapját és módszertanát, hogy a közszolgálati vezetõi továbbképzési rendszerben a korábban a rendészeti vezetõi továbbképzésben szerzett pontok ne vesszenek el, hanem beszámíthatók legyenek a kormánytisztviselõi továbbképzési rendszerben teljesítendõ programokba.

  • A közigazgatási vezetõi továbbképzésben szerzett ismeretek beszámítása.

Meg kell teremteni annak alapját, hogy a közszolgálati jogviszonyban álló, vagy állt, vezetõi továbbképzésben részt vett alkalmazottak a rendészeti vezetõképzésben történõ részvételük esetén ne veszítsék el a korábbi ismeretük elismertségét, hanem az a rendészeti vezetõi továbbképzésbe beszámítható tudásanyagnak minõsüljön.

5. Képzés, továbbképzés és átképzés

A rendvédelmi szervek egységes moduláris alapú képzési rendszerének kialakításához szükséges intézkedésekrõl szóló 1282/2010 (XII.15) Korm. határozatban foglaltak szerint, a Kormány másokkal együtt a Belügyminisztert is felhívta, hogy a jogszabályok kidolgozása, a mûködési feltételek megteremtése, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel kapcsolatos munkálatokkal párhuzamosan történjen.

A képzéseket és továbbképzéseket a szervezeti karrierrendszerhez kell igazítani, amely egységes pályaívbe foglalja a rendészeti felkészítések iskolai és iskolarendszeren kívüli alapképzéseit, a szükséges gyakorlati tudás megszerzését, a továbbképzési rendszer nyújtotta lehetõségek kihasználását, és mindezzel összekapcsolja a rendészetben dolgozók objektív értékelésének és díjazásának rendszerét is.

A szakmai kidolgozás véglegesítése elõtt álló moduláris elemekbõl építkezõ oktatási struktúra lehetõvé teszi, hogy a rendvédelem alkalmazottai a felnõttképzés keretében az egyes modulok teljesítése után kiléphessenek az oktatás folyamatából, majd bizonyos idejû szakmai munkavégzés és gyakorlatot követõen oda visszatérhessenek.

A moduláris képzés alapja a három hónapos, mindenki számára egységes, szakmai és vizsgakövetelménnyel bíró, rendvédelmi alapképzési modul, amely olyan szakmai ismeretanyag, illetve kompetencia követelmény, amely valamennyi a Belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervnél alkalmas az adott szakképesítés megszerzésére. Az alapozó modul nem ad szakképesítést, hanem a szakképesítések megszerzésének idejébe beszámító, a képzésbe beépülõ, azonos tartalmú, elsõdlegesen elsajátítandó követelményrendszer.

A továbbképzési rendszernek szolgálnia kell egyrészt a vertikális szakmai mobilitást, (vezetõképzés), másrészt a horizontális szakmai mobilitást (más beosztás ellátása). Ennek érdekében a képzési, továbbképzési rendszerünk keretében a rendõrség, a büntetés–végrehajtás, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a katasztrófavédelem és a polgári védelmi szervek, valamint a tûzoltóságok képzése tartalmazza az iskolarendszeren kívüli képzéseket és az adott munkakörhöz, beosztáshoz kötõdõ felnõttoktatási jellegû továbbképzéseket is.

A Belügyminiszter irányítása alá tartozó szerveknél ezek alapvetõen olyan képzések, továbbképzések és szaktanfolyamok, amelyek alap, illetve középfokú szakmai végzettséget adnak.

A különbözõ képzési formák (OKJ-és, és nem OKJ-és szakképesítések) tananyag tartalma speciális szakmai ismereteket foglal magában, amely ismeretek elsajátítása egy adott beosztás betöltésére jogosít fel. Specifikus jellegükbõl következõen alap-illetve középfokú végzettséghez kötõdnek, elvégzésük egy adott munkakör betöltéséhez készít fel, ezért az ott megszerzett tudást és ismereteket a köztisztviselõi, kormánytisztviselõi munkaköröknél beszámítani – a közigazgatási alapvizsga követelményeitõl eltekintve - alapvetõen nem lehetséges, és nem is indokolt.

Egyes esetekben látunk ugyanakkor lehetõséget a közszolgálati jogviszony betöltésére, a rendvédelmi képzési rendszerben szerzett szakképesítések, végzettségek esetében is.

  • Jogszabály – vagy jogszabály által meghatározott esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója – a közszolgálati jogviszony létesítését az általános szabályokon túlmenõen meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idõ letöltéséhez, valamint egészségi és pszichikai alkalmassághoz kötheti.

  • Az elõbbi felhatalmazás lehetõséget adhat arra, hogy az ügykezelõi és a középfokú ügyintézõi munkakörökhöz a rendvédelmi képzések során szerzett végzettség elismerhetõ, illetve beszámítható legyen.

  • A 9/1995 (II.3.) Korm. rendelet tartalmazza a köztisztviselõk képesítési elõírásait. Megfontolást érdemel e kormányrendelet módosítása a rendészeti végzettségek, szakképzettségek elismerésére, vagy külön az érintett személyi körre vonatkozó jogszabály kiadásával a hivatásos állományúból köztisztviselõvé válók képesítési követelményeire új szabályozás alkotása.

6. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem szerepe a képzési folyamatokban

A létrejövõ Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek a közigazgatási, nemzetbiztonsági, rendvédelmi és rendészeti, valamint a honvédelmi és katonai felsõoktatás intézményeként elõ kell segítenie az érintett hivatásrendek közötti majdani átképesíthetõséget és átjárhatóságot. Támaszkodnia kell többek között a Belügyminiszter ágazati szakképzési rendszerére, a moduláris rendszer alkalmazásával és a felsõfokú szakképzés integrálásával meg kell teremtenie az egymásra építhetõséget és elismerhetõséget, és biztosítani kell az át – és továbbképzõ programjaival az egymásra illeszkedõ közszolgálati életpályákat kiszolgáló képzési rendszer mûködtetését.

Az Egyetem a közigazgatási és a rendészeti szakmai- és továbbképzés bázisa lesz, amely a kidolgozandó stratégiájában megteremti a feltételrendszerét az egységes közszolgálati gondolkodású szakemberek képzésének, a közszolgálaton belüli pályamódosítások képzési, továbbképzési, és átképzési feltételeinek.

Ennek megvalósítása céljából

  • Az NKE a közszolgálat keretében a polgári közigazgatás, a rendészet, a honvédelem és a nemzetbiztonság területén minden tekintetben korszerû, bologna-kompatibilis felsõoktatást hoz létre és mûködtet. A modern, közszolgálati egyetemi felsõoktatás egyrészt a jogi és igazgatási képzési területen belül az igazgatási képzési ágban, másrészt a nemzetvédelmi és katonai képzési területen belül rendszerbe illesztett képzési programokat fogja össze.

  • A képzési folyamatban elõreláthatólag egységes kb. 30 kredit értékû modul bevezetésére kerülne sor, amely a közös képzési felületeket szintetizálná alapismeretek szintjén, illetõleg ide tartoznának azok a képzések is, melyek végrehajtását csak a karok együttmûködésével lehet megvalósítani.

  • Az eu-konform felsõoktatás elsõ fõciklusában, felsõoktatási alapfokozatot és felsõfokú szakképzettséget lehet szerezni. Az alapképzésben megszerzett szakképzettség birtokában a végzettek hivatásos tisztként, kormánytisztviselõként, köztisztviselõként, közalkalmazottként kezdhetik meg pályájukat a közszolgálatban, illetve a végzettek egy része civil munkavállalóként a biztonsági szférában.

  • Az elsõre épülõ második fõciklus, azaz a mesterképzés mesterfokozatot és azt igazoló mester-oklevelet eredményez, s ezzel biztosított lesz mindhárom karon a szakmai egyetemi kimenet. A megszerezhetõ mesterképesítés birtokában a végzettek folytatják szakmai pályafutásukat, közben pedig részt vehetnek a harmadik fõciklusban, valamint az élethosszig tartó tanulás különbözõ képzési formáiban.

  • A harmadik fõciklusban, a doktori képzésben hadtudományi, közigazgatás-tudományi és rendészettudományi doktori (PhD) fokozatot lehet majd elnyerni. A doktori képzést illetõen, együttmûködési megállapodások alapján, partner-intézmények doktori iskoláiban közremûködik az egyetem a közszolgálati szakemberek, oktatók és kutatók doktori képzésében.

  • A képzési harmonizáció, a tanulmányok kölcsönös átvitele és elismerése megoldásra vár a különbözõ képzési szintek között, és az egyes képzési szinteken belül, mindez olyan módon, hogy ezáltal ne ürüljenek ki az adott szakok, illetve szakirányok. Ehhez elengedhetetlenül szükséges egy korszerû kredit-transzfer és validáció alkalmazása.

V. Elõmenetel és javadalmazás

1. Bér – és illetményrendszer

Az átalakítás alapvetõ szempontjai

  • a Kormányprogram ugyan a rendõröket nevesíti, de a Hszt. rendszerére figyelemmel a hatálya alá tartozó valamennyi rendvédelmi szervre kiterjed az illetményrendszer korszerûsítése.

  • az illetmény - a munka fokozott (munkavédelmi intézkedésekkel ki nem küszöbölhetõ) veszélyessége a kedvezõtlenebb munkakörülmények, valamint az egyes állampolgári jogok korlátozása miatt - legyen 30%-kal több a jelenleginél.

  • a rendszer legyen kiszámítható, átlátható.

  • legyen összhangban a képzési elõmeneteli rendszerrel.

  • tükrözze a szervezetrendszerben elfoglalt helyet.

  • az illetményrendszer átalakítása során prioritás a pályán maradás ösztönzése.

  • az illetményrendszer átalakítása ne eredményezze senkinél a már elért illetmény csökkenését, és legyen koherens a kidolgozás alatt álló közszolgálati bérpolitikai elvekkel.

  • a szerteágazó, logikátlan, ezáltal átláthatatlan pótlékrendszer megszüntetése, átlátható pótlékrendszer kidolgozása úgy, hogy a jelenleg 40 feletti pótlékszám egyszámjegyûvé csökkenjen.

  • teljesítmény-, illetve munkateher-arányos juttatási rendszer bevezetése.

A kormányprogramnak megfelelõen 2014-re kell tervezni a beállási szint elérését. Az új bérrendszer kialakításához, az illetményrendszer alkotó elemeit meghatározó elvek:

  1. A köztisztviselõi illetményalappal és a koncepcióban meghatározott rangosztályokhoz tartozó – mellékletben részletezett - tervezett szorzószámokkal számolunk.
  2. Az egyes fizetési fokozatok között eltöltött idõ meghatározásánál (bérautomatizmus) a foglalkoztatási jogszabályok szerint közszolgálati jogviszonyként elismert szolgálati idõvel számol. Optimális esetben a teljes életpályát 18. évtõl a 65. életévig számolva 47 év várható munkaviszonyt vesz figyelembe.
  3. A rendfokozati illetmény külön illetményelemet képez.
  4. A beosztási (munkaköri) illetmény a rangosztályokhoz igazodik.
  5. A rangosztályokhoz és az egyes beosztásokhoz, munkakörökhöz tartozó szorzószámok a jelenlegi illetményrendszerbõl indulnak ki. A tervezett szorzószám az 1 fõre jutó illetmény és az illetményalap egy tizedesre kerekített hányadosa. A szorzószám kiszámításhoz figyelembevett adatok - a rendfokozati illetményen és a szolgálati idõhöz kapcsolódó juttatáson kívül - minden olyan illetményelemet tartalmaznak, ami a távolléti díj része.
  6. A szorzószám a közszféra elõremeneteli rendszeréhez hasonlóan a szolgálati idõ alapján a „Javaslat a hivatásos állomány életpálya modellnél figyelembe vehetõ rendfokozati illetményre, a bérautomatizmusra és a szolgálati idõ pótlékra” mellékletben kimutatottak szerint emelkedik.
  7. A szolgálati idõ után járó illetmény (korpótlék) önálló illetményelem, ami a testületnél tényleges - pótidõ nélkül számított - eltöltött idõt ismeri el. A szolgálati idõ pótlék az alapilletmény (rendfokozati és beosztási/ munkaköri illetmény) tényleges szolgálati idõtõl függõen meghatározott (esetünkben 0- 20 %) százaléka.
  8. Amennyiben a Kormány az egyes településeken, vagy területen dolgozókat preferálni kívánja, úgy az ott dolgozók bére újabb illetményelemmel bõvül.
  9. A különleges körülmények között dolgozók – melyek köre rendkívül szûk – külön pótlékban részesülnek.
  10. A koncepció tartalmazza, hogy szükséges a szerteágazó, logikátlan, ezáltal átláthatatlan pótlékrendszer megszüntetése, átlátható pótlékrendszer kidolgozása úgy, hogy a jelenlegi pótlékszám egyszámjegyûvé csökkenjen. Az új bérrendszerben elgondolásunk szerint a délutáni-, éjszakai - illetve a készenléti, valamint a különleges munkavégzéshez kapcsolódóan – pl. tûzszerész - a kifejtett tevékenységgel arányos idõre órában megállapított pótlék szerepel.
  11. A teljesítmény elismerésére önálló illetményelem szolgál.
  12. A koncepcióban követelményként megfogalmazott feltétel, ami szerint az illetményrendszer átalakítása ne eredményezze senkinél a már elért illetmény csökkenését, és legyen koherens a kidolgozás alatt álló közszolgálati bérpolitikai elvekkel úgy valósítható meg, ha a dolgozó által jelenleg elért bére addig nem változik, amíg a bérkoncepció szerinti bérrendszer alapján megállapítható bér el nem éri, illetve meg nem haladja a jelenlegi bérét.

A fenti keresetelemek aránya a következõ:

  • az eltérõ szinteken azonos beosztásban dolgozók bére között (a megállapodás alapján 20 %) meghatározott különbség van. (a területi szinten dolgozó beosztott ennyivel keres többet a helyi szintû rendõri szerv dolgozójánál)

  • a vezetõ 30%-kal keres többet a beosztottnál; a következõ vezetõi beosztást betöltõ ettõl a vezetõtõl 20%-kal keres többet.

  • az egyes munkaköri illetményelemek között - fizetési fokozatok - a megbeszélésen hozott megállapodás és a hivatkozott melléklet szerinti különbség van.

  • az átlagkeresetek 30%-kal haladják meg a jelenlegit úgy, hogy a meghatározott településen dolgozók és a különleges munkakörülmények között dolgozók pótléka ehhez többletként jár

  • a preferált településeken dolgozó pótléka 20%

  • a különleges munkakörülmények között dolgozók pótlékai közül a Munka Törvénykönyvbeli pótlékok a köztisztviselõi illetményalapra számítottan 15%-os, az egyéb pótlékok esetében a köztisztviselõi illetményalapra számítva 25%-os többletet biztosítanak.

  • a teljesítmény alapú bérezés a kialakított rendszeren felüli juttatás, ami a dolgozó bérének 20%-át alkothatja.

A koncepciónak megfelelõen elkészült az új bérrendszerhez illeszkedõ elgondolás, amit a „Megfeleltetési táblázat a hivatásos állomány jelenlegi és tervezett illetményrendszere között” melléklet tartalmaz.

A tervezett szorzó a kiinduló állapotot tartalmazza. Minden dolgozó illetményét a rangosztályhoz tartozó fizetés mellékletben rögzített szorzószámának figyelembevételével állapítjuk meg. A fizetési fokozatra megállapított szorzó mindenkinél egységesen: 1,00. A bérautomatizmus szerint az illetményszorzó a bevezetéstõl számított 2. évtõl 1,03 és a továbbiakban a melléklet szerint emelkedik.

A rendfokozati illetményt - a döntéstõl függõen - mindenkinek a viselt rendfokozata szerint a mellékletben rögzített mértékben kell megállapítani és folyósítani.

A szolgálati idõ pótlék - korpótlék - elemet a testületnél eltöltött szolgálati idõ elismeréseként a hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött idõ figyelembevételével - az állami vezetõi beosztást betöltõk kivételével - a beosztotti és vezetõi állománynál is alkalmazni kell.

A hivatásos állomány munkaköri rendszerének koncepcionális átalakítása megfelel a közszolgálati életpálya-modell rendezõ elveinek, kompatibilis a kormánytisztviselõi és tisztviselõi munkaköri rendszerrel, rendészeti ágazati szinten biztosítja az egyes munkaköri csoportok megfeleltetését, lehetõvé teszi (a szükséges speciális átképzéstõl eltekintve) a szolgálatból idõ elõtt kiválók más közszolgálati területek azonos munkaköri osztályain belüli munkavégzését.

A tervezett illetményrendszer az adott beosztáson belüli szakmai fejlõdést preferálja, és az adott munkakörhöz rendelt illetmény rendszeres és megtartó erõt biztosító progresszív emelkedésével kívánja biztosítani a rangosztályon belüli elõmenetel lehetõségét és a nyugdíj korhatár eléréséig vállalt szolgálatot.

 

VI. Értékelés

A Hszt. hatálya alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományának teljesítményértékelését 2002-ben vezették be. A Hszt. errõl szóló rendelkezéseit azonban a 2010. decemberében hatályon kívül helyezték. Ennek oka azonban nem a teljesítményértékelés intézményének sikertelensége, megszûntetési szándéka, hanem új alapokra helyezése és újra szabályozása.

A korábbi törvényi szabályozás a „munkateljesítmény” értékelését írta elõ és csak az értékelési folyamat alapvetõ elemeit határozta meg: 1. ágazati célok meghatározása – 2. szervezeti célok meghatározása – 3. egyéni teljesítménykövetelmények meghatározása – 4. évenkénti értékelés. Nem határozta meg a teljesítmény tartalmi követelményeit, az értékelés célját, szempontrendszerét és metodikáját. A törvény teljesítményértékelés végrehajtásának szabályozására nem adott felhatalmazást, ennek következtében az érintett fegyveres szervek vonatkozásában nem volt egységes gyakorlat. A Belügyminisztérium szerveinél a 8/2002. (BK 4.) BM utasítással egy, a kompetencia-mérésen alapuló, ún. fejlesztési célú, de elsõ sorban a kitûzött feladatok végrehajtásra koncentráló, azt minõsítõ értékelési rendszer mûködött. Az eddigi teljesítményértékeléseknek érdemi kihatása az adott illetmény és elõmeneteli rendszerben csak az esetleges illetményeltérítésre volt (Hszt. 101. § (4) bek.), de ezen szerepének sem tudott eleget tenni a források hiánya miatt. Ennek következtében lényegében formálissá vált, az értékelt fejlesztését nem szolgálta.

A közszolgálati életpálya keretében a hivatásos életpálya részeként bevezetésre kerülõ értékelési rendszer a teljesítményértékelésnek új tartalmat és funkciókat ad, egyben biztosítja az egységes szempontrendszeren és módszertanon alapuló értékelést. Az új teljesítményértékelési rendszer funkciója hármas egységet alkot: 1. a tényleges munkateljesítmény nyomon követése, 2. a karrierrendszer és illetményrendszer támogatása, 3. a közszolga képességeinek és teljesítményének fejlesztése.

A teljesítménymenedzsment új rendszerének a közszolgálati rendszeren belüli közös alapokra helyezése biztosíthatja azt a közös felületet, amely összekötheti, és az átjárást biztosíthatja a rendészet, a közigazgatás, valamint a honvédelmi igazgatás emberi erõforrás-gazdálkodása, az életpályák, továbbá a karriertámogatási rendszerek között.

Az egyéni teljesítményértékelési rendszer megújítását az elmúlt idõszak tanulságaira építve, a közigazgatási szervek köztisztviselõinek teljesítményértékelésére 2006-ban bevezetett TÉR rendszer elhibázott elemeinek, megoldásainak kiiktatásával, az érintett vezetõknek és a munkavállalóknak a téma kapcsán megismert benyomásaira, tapasztalataira, motivációira alapozva - nem utolsó sorban – a tárgyalt ágazatokban végzett szakmai munka sajátosságaira, a szervezeti kultúrák eltérõ jegyeire figyelemmel kell elvégezni.

A közigazgatás, a rendészet és a honvédelem területén olyan egyéni teljesítményértékelési rendszert indokolt kialakítani és bevezetni, amely közösnek tekinthetõ abban, hogy elsõdlegesen a szervezet és az egyén fejlesztését, a jövõbe mutató teljesítmény javítását határozza meg célként. Az értékelõ vezetõ és az értékelt munkatárs által folytatott konszenzusra törekvõ értékelõ megbeszélésre fókuszáló egyéni teljesítményértékelés adhatja meg az alapját annak, hogy a következõ területeken tudatos építkezés indulhasson meg, és minõségi elõrelépés következhessen be:

  • az egyén tervszerû és célirányos munkahelyi (munkaköri rotációval, munkakör gazdagítással, mentorállással, stb.), valamint munkahelyen kívüli (iskolai rendszerû, iskolarendszeren kívüli felnõttképzéssel, továbbképzéssel, vezetõképzéssel) fejlesztésére;

  • az érintett szervezetek éves képzési - továbbképzési terveinek összeállítására, különösen akkor, ha az adott szervezetnél mûködtetett felnõttképzési rendszert alkalmassá teszik a TÉR kimenõ eredményeinek fogadására;

  • a tudatos tehetségmenedzselésre, a vezetõi és a szakértõi utánpótlási adatbankok kialakítására, az érintettek folyamatos fejlesztésére, karrierjük követésére és gondozására végsõ soron a belsõ kiválasztás folyamatának, akcióinak hatékonnyá tételére;

  • a szervezeti karriertámogatási rendszer mûködtetésére, az egyéni életpálya tervezésére, a „megfelelõ embert, a megfelelõ helyre” alapelv érvényesítésére;

  • a munkaerõ tervezés megkönnyítésére;

  • a munkaköri leírások aktualizálására, a munkaköri követelmények korrigálására, ezzel elõsegítve a munkavállalók megelégedettségének, motivációjának erõsítését;

  • a szervezeti kultúra fejlesztésére, a kölcsönös visszacsatolás gyakorlatának elterjesztésére, a vezetõ és a beosztott közötti kommunikáció, együttmûködés javítására, a szervezeti és az egyéni érdekek összehangolására;

  • a vezetõk informáltabbá tételére, a döntések jobb és hatékonyabb elõkészítésére, meghozatalára;

  • az értékeltek motiválására, a szervezetben betöltött szerepük fontosságának megerõsítésére;

  • a feltárt hiányosságok, problémák segítõ szándékú orvoslására.


A fejlesztésközpontú TÉR alkalmazásával a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kell kapnia a munka-magatartás, a hozzáállás jövõbe mutató értékelésének. Ezen belül a feladatmegoldás, a problémakezelés milyenségének, intenzitásának, teljességének, az idõráfordítás és az erõfeszítés mértékének beazonosítására és a fejlesztés lehetõségeinek számbavételére indokolt kiemelt figyelmet fordítani.

A fejlesztésközpontú egyéni teljesítményértékelés általánossá tétele illeszkedik a bevezetésre kerülõ új illetmény- és elõmeneteli rendszerhez. Sikeres bevezetésének elõfeltétele a munkakör alapú beosztási rendszer kiépítése, a munkakör-elemzés és a munkakör értékelés alkalmazásának bevezetése, az ezek eredményeként kialakított szervezeti kompetencia térképek összeállítása, továbbá a munkakör családokhoz vagy az egyes munkakörökhöz rendelt kompetencia készlet kialakítása, mûködtetése és folyamatos fejlesztése. Mivel a kompetenciák differenciált alkalmazásának semminemû akadálya nincs, ezért az egyes ágazatokban és szervezeteknél – az általános elvek érvényesítése mellett – az adott lehetõségekhez igazított speciális igények és elvárások kielégítésére is lehetõség nyílik. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy kizárólag a kompetencia alapok megteremtésével válhat az átalakításra, megújításra szoruló TÉR fejlesztés központúvá.

Az egyén fejlesztés központú teljesítményértékelésével együtt a teljesítményértékelési rendszer részévé kell váljon az értékelt idõszakban elvégzett „munkateljesítmény” egyéni és szervezeti szintû mennyiségi és minõségi értékelése is. Ennek megfelelõen ki kell dolgozni a munkaszervezet teljesítményének eredményességét, hatékonyságát és hatásosságát lehetõ legobjektívebb és összehasonlításra alkalmas értékelési mérõszámait, szempontrendszerét. Ez nyilvánvalóan nagyon nehéz feladat még az azonos feladatrendszerû, azonos struktúrájú, de például eltérõ külsõ körülmények között dolgozó szervetek esetében is, mégis meg kell kísérelni olyan értékelõ rendszer bevezetését, amely mind az értékeltek, mind az értékelõk számára egyértelmû, világos és összehasonlításra alkalmas értékeket ad. A szervezeti értékelés részévé kell tenni a „külsõ” mérési lehetõségeket is, pl. ügyféli elégedettség, együttmûködés más szervekkel, stb. Az egyén által elvégzett munka, mennyiségi és minõségi értékelésének alapja a munkaköri leírásban foglalt feladatkör és követelmények. Az egyéni munkateljesítmény értékeléséhez is ki kell alakítani olyan mennyiségi és minõségi mérõszámokat és szempontokat, amelyek az objektivitást és az összehasonlíthatóságot biztosítja az azonos vagy hasonló tartalmú munkakörök között.

A teljesítményértékelési rendszerben meg kell teremteni az egyéni munkateljesítmény értékelések és a szervezeti értékelések összhangba hozatalát biztosító kapcsolódási pontokat (értékeket) is. A teljesítményértékelés eredménye akkor tekinthetõ a valóság tükrének, ha a szervezeti teljesítmény értékelése és a szervezetben dolgozók értékelésének eredménye látható összhangban van.

A szervezeti és egyéni munkateljesítmény értékelések alapja az értékelt idõszak elõtt meghatározott, kitûzött teljesítménycélok. A szervezeti célok meghatározásának valós helyzetelemzésen, a prioritások helyes kiválasztásán kell alapulnia. Az ebbõl levezett egyéni teljesítménycéloknak egyfelõl a munkaköri leírásban foglalt keretek közötti elõremutató, de teljesíthetõ feladatok teljesítését kell tartalmaznia, másfelõl tükröznie kell az egyén kompetenciáinak, képességeinek figyelembe vételét is. A kitûzött szervezeti és egyéni célok számát minden esetben maximalizálni kell (Szervezet esetében 4-5, egyén esetében 3-4 markáns megfogalmazású cél.

A világos célkitûzés a legerõsebb motivációs eszköz, mert ez ad küldetést, kihívást, értelmet a munkának. Akkor lehet a teljesítményt nyomon követni, ha egyértelmûen ismertek a követelmények, és a normák.

Az új komplex teljesítményértékelési rendszer is kizárólag akkor képes teljesíteni célját és betölteni feladatát, ha az elsõ számú motiváló erõ, az eredményekrõl érkezõ reális és következetes vezetõi visszajelzés lesz. Ez pedig a felkészült és elkötelezett értékelõ vezetõ feladata, amelynek igazán akkor tud eleget tenni, ha munkáját, illetve az egyéni teljesítményértékelést az adott szervezet felsõvezetõi példaértékûen támogatják és olyan szervezeti kultúrát alakítanak ki, tartanak fenn, amely megfelelõ keretet biztosít ehhez a talán legnehezebb vezetõi funkció ellátásához.


VII. Kimenet, a hivatásos életpálya lezárása, tartalékállomány

A szolgálati nyugdíj eddigi rendszerének megszûnésével új megoldásokat kell kialakítani a hivatásos életpálya lezárására vagy az arra való felkészülésre. Megszûnik annak lehetõsége, hogy aki beosztása vagy éppen a hivatásos szolgálatra neki fel nem róható okból alkalmatlanná válik, a munkavégzõ képességei megkopnak, de tudását, tapasztalatát a rendvédelem vagy más közigazgatási, közszolgáltatási területen még hasznosítani lehet, annak alakítsunk ki megfelelõ utakat, technikákat a további foglalkoztatásra vagy az lezáruló életpályát követõ méltányos visszavonulásra.

1. Tartalékállomány

Ki kell terjeszteni a közszolgálat már területein (kormány- és köztisztviselõk) már mûködõ tartalékállomány rendszerét. A kormány- és köztisztviselõkre vonatkozó szabályok a tartalékállományba csak azokat vonja be, akinek jogviszonya felmentéssel megszüntetésre kerül. Ez esetben is az érintettet a tartalékállományban csak a felmentés idejére veszik nyilvántartásba és csak munkaerõ kínálati nyilvántartásként mûködik, amely nem kötelezi szerveket a munkaerõ pótlási igényük esetében a tartalékállományból merítésre.

A tartalékállomány rendszerének a bevont személyi kör kiterjesztése mellett tartalmi bõvítését is meg kell valósítani. Az érintettek nyilvántartása mellett aktív álláskeresõ, közvetítõ szerepet is meg kell oldania.

A hivatásos szolgálati viszonyban állók tekintetében a tartalékállomány rendszerébe kell bevonni a felmentésüket töltõkön kívül azokat is, akik részére elõreláthatólag nem tudnak megfelelõ szolgálati beosztást felajánlani, vagy - önkéntes alapon – azokat, akiknek személyes ambíciója a fegyveres szerven kívüli, a közszolgálat más területein való munkavállalásra is irányul, a hivatásos életpályáról le kíván térni.

Azok részére, akik legalább 25 év hivatásos szolgálati idõvel rendelkeznek és akiknek egészségi állapotuk miatt hivatásos szolgálatának folytatására más módon, pl. könnyített szolgálatú állományba helyezéssel vagy nyugdíj elõtti rendelkezési állományba helyezéssel – neki fel nem róható okból - már nincs lehetõség, ezért felmentése válik indokolttá, a felmentés elhalasztásával, rendelkezési állományban tartással a tartalékállományba kerül. Meghatározott ideig, aktív álláskeresés mellett un. ideiglenes szolgálati járandóságot folyósítanak a részére, amelynek mértéke az alapilletménye 70 %-a, vagy a részére megállapítható nyugdíjjal egyenértékû lesz. Ha az érintett az aktív közremûködési kötelezettségnek nem tesz eleget, illetve a felajánlott munkakört nem fogadja el, a jogviszony megszüntetésre kerül és az ideiglenes szolgálati járandóság folyósítást megszüntetik.

Aktív közremûködés körébe tartozik a tervezett új munkakörre való felkészítést szolgáló átképzési, felkészítési programokon való részvétel is.

2. Könnyített szolgálati állományba kerülés

A hivatásos életpálya sajátosságaként elismerve, hogy – különösen a végrehajtói szolgálatban eltöltött hosszabb szolgálat során – a hivatásos állományúak egészégi állapota, munkavégzõ képessége az 50-55 közötti életkorban erõteljesen megkopik, csökken, szolgálatukat nem vagy csak kevésbé tudják olyan szinten ellátni, mint fiatalabb kollégáik. Tudásukra, tapasztalatukra, aktív munkavégzésükre azonban a szervezetnek továbbra is szüksége van. Lehetõvé kell tenni, hogy a 25 év hivatásos szolgálattal rendelkezõ, 52.életévét már betöltött hivatásos állományú – ha ezt a szolgálat, munkakör sajátosságai lehetõvé teszik – a beosztásában, vagy erre kijelölt munkakörökben könnyített feltételekkel lássa el szolgálatát.

A könnyített szolgálatban levõ állomány heti munkaidejét 35 órában kell meghatározni. 22.00 és 06.00 közötti idõszakban nem, vagy csak beleegyezésével láthat el szolgálatot. Jelentõs fizikai, pszichikai megterheléssel járó szolgálatot nem láthat el.

A könnyített szolgálatot ellátó a 60. életév betöltésekor választhatja a nyugdíj elõtti rendelkezési állományba helyezés lehetõségét.

A könnyített szolgálati állományba kerülés szempontjából a 25 év hivatásos szolgálatba be kell számítani a fegyveres szerv alkalmazottjaként más jogviszonyban a hivatásos állományba vétele elõtt folyamatosan eltöltött idõ, azzal, hogy azt 0,5 szeresen lehet beszámítani.

3. A nyugdíj elõtti rendelkezési állomány

A hosszú szolgálatvállalás és hivatásos szolgálattal együtt járó többletterhelés elismeréseként, a méltányos visszavonulás lehetõségét megteremtve a hivatásos állomány azon tagjai, akik rendelkeznek legalább 30 év hivatásos szolgálattal a 60. életéve betöltését követõen kérésükre, vagy ha szolgálati követelményeknek már nem tudnak megfelelni, nyugdíj elõtti rendelkezési állományba kell helyezni.

A nyugdíj elõtti rendelkezési állományba tartozó szolgálatra – rendkívüli helyzetek (pl. árvíz, jelents katasztrófahelyzet, közbiztonságot jelentõsen veszélyeztetõ helyzet felszámolása, stb), vagy rendkívüli állapot kihirdetése kivételével – nem rendelhetõ. Önkéntes alapon részt vehetnek olyan programok, projektek megvalósításban, amelyek a pályára irányítást, oktatást, társadalmi kapcsolatok erõsítését, bûnmegelõzést, stb. szolgálják.

A nyugdíj elõtti rendelkezési állományba tartozó illetménye az utolsó év átlagkeresetének 80%-a, de legalább a részére szolgálati idõ alapján megállapítható nyugdíjjal egyenértékû.

4. Nyugállományba helyezés

A hivatásos állomány felsõkorhatára a jövõben megegyezik a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjkorhatárral és a nyugdíj megállapítás rendjére is a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozó szabályok érvényesülnek.

A 2011. december 31-ig a megszerzett jogosultságok alapján megállapított, illetve rögzített szolgálati nyugdíj jogosultság, az öregségi korhatár elérésekor feléled és az érintett választhat az akkor megállapításra kerülõ társadalombiztosítási nyugdíj és a rögzített (megállapított) idõközi emelésekkel növelt szolgálati nyugdíj között.

5. A különleges (szenior) állományba tartozók

A társadalombiztosítási öregségi korhatár elõtti szolgálati nyugdíjasok szolgálati nyugdíja 2012. január 1-jével szolgálati járandósággá változik és az érintett elveszíti nyugdíjas jogállását. E személyi kör számára lehetõséget kell teremteni a hivatásos szolgálatba való visszatérésre, illetve különleges hivatásos jogviszonyban (szenior állomány) történõ továbbfoglalkoztatásukra.

A szenior állomány nem tipikus része a hivatásos életpályamodellnek, ezért az abba való bekerülés és foglalkoztatás feltételeit az életpályamodell melléklete tartalmazza.

 

VIII. Állami gondoskodás, munkáltatói gondoskodás

A hivatásos életpálya fontos elemei azok a kompenzációk, amelyek biztosításával az állam el kívánja ismerni azokat a többlet terheket és áldozatvállalást, amelyek a hivatásos szolgálat szükségszerû velejárói, s amelyekkel az illetmény és elõmeneteli rendszerben nyújtott lehetõségeken túl ösztönözni kívánja a hivatásos állományba tartozókat hosszabb, egész életpályára kiterjedõ szolgálatvállalásra.

A szolgálati viszonyt szabályozó jogszabályokban meghatározott, meglévõ támogatások, költségtérítések ésszerû felülvizsgálata mellett néhány területen erõteljes elõrelépést kell végrehajtani.

  • Kiemelten fontos a lakhatási feltételek javítása. A szolgálati helyen vagy ahhoz közeli lakhatás biztosítása. A lehetõségek függvényében ez a pénzbeli támogatások szélesítését, rugalmasabbá tételét jelenti, másfelõl a lakáshoz jutás közvetlen elõsegítését.

  • pénzbeli lakhatási támogatások az új lakások megszerzéséhez szükséges munkáltatói kölcsön és az állami támogatás lehetõségeinek kiszélesítését, értéknövelését, másfelõl a lakásbérlés, az albérlet rugalmasabb támogatását jelentik, állami szinten pedig megkülönböztetett segítséget a lakáskölcsönökkel kapcsolatos adósság konszolidációhoz, így különösen

  • az adható munkáltatói kölcsön összegének növelése, feltételeinek rugalmasabbá tétele, nagyobb visszafizetési kedvezmények biztosítása,
  • az állami támogatású lakáshitelek törlesztéshez a letöltött szolgálati idõ arányában növekvõ munkáltatói támogatás bevezetése,
  • önrész nélküli lakásvásárlási hitel biztosítása állami kezességvállalás mellett, kedvezményes kamatozással,
  • a gyermekvállalással összefüggõ kedvezmények növelése a lakáscélú hiteleknél,
  • a lakáscélú deviza alapú hitelek törlesztéshez, illetve a hitel kiváltásához állami/munkáltatói támogatás biztosítása,
  • lakásbérléshez, albérlethez rugalmasabb és nagyobb összegû támogatás,
  • lakáshoz jutás lizing konstrukcióban történõ biztosítása a munkáltatói közremûködéssel.
  • nem pénzbeli lakhatási támogatások:

  • az egyes önkormányzatokkal megállapodunk önkormányzati bérlakások szolgálati lakás céljára átengedése (bérlõkijelölési jog biztosítása) a bérlõ kötelezõ lakáscélú elõtakarékosság vállalása mellett,
  • a rendészeti szervek kezelésében levõ garzonházak, albérlõházak kapacitásainak növelése,
  • idõs, rászoruló szolgálati nyugdíjasok elhelyezése kedvezõ térítési díjú nyugdíjas otthonokban.
  • megteremtjük a lehetõségét annak, hogy a belügyi bérlõkijelölésû önkormányzati bérlakást az abban lakó hivatásos állományú megvehesse,
  • a 15 évnél hosszabb idejû kmb-s szolgálatból kikerülõ részére a munkaköri lakás helyett másik bérlakás biztosítását meg kell oldani.


A lakáscélú hitelek támogatásánál alapvetõ cél és követelmény, hogy a törlesztõ rész a hivatásos állományú és a házastársa együttes jövedelmének 20%-át ne haladja meg.

  • Olyan szervezeti, jogi és anyagi feltételeket kell teremtenünk, amelyek érdemben szolgálják a hivatásos állomány egészségmegõrzését, a betegségek megelõzését, a fizikai, egészségi és pszichikai alkalmassági követelményeknek megfelelést elõsegítõ tevékenységeket. Így például:

  • Bevezetjük az 50 év felettiek részére a rekreációs szabadságot, amelyet legalább ötévenként, szervezett keretek között, a regenerálódást segítõ programokkal lehet térítésmentesen igénybe venni.

  • A rendészeti szervek egészségügyi ellátó rendszerét átalakítjuk, megerõsítjük, szolgáltatásait kiszélesítjük. Biztosítani fogjuk minden helyi, területi és központi szervnél dolgozó hivatásos állományú részére az egészségügyi alapellátás közvetlen elérését a munkahelyén vagy az ahhoz legközelebb esõ rendészeti szerv egészségügyi szolgálatánál.

  • A rendészeti szervek egészségügyi szolgálata keretében a betegutak megszervezésével támogatást nyújtunk a járóbeteg szakellátás igénybevételéhez, s ha szükséges a fekvõbeteg (kórházi) ellátás biztosításához

  • A rendészeti egészségügyi szolgálat bázisán, vagy külsõ szolgáltatás vásárlásával ingyenesen biztosítjuk a fogászati kezelést beleértve a fogpótlás munkadíját is. A fogpótlási költségtérítés jelenlegi rendszerét felülvizsgáljuk, ésszerûbb és igazságosabb költségtérítést dolgozunk ki.

  • Az ingyenes egészségügyi szûrõvizsgálatok körét bõvítjük. Elsõdlegesen a hivatásos állományra jellemzõ, jelentõsebb rizikó faktorok rendszeres szûrésére helyezve a hangsúlyt.

  • Egészségmegõrzõ, betegségmegelõzõ, a fizikai és mentális kondíciót javító, valamint közösségi szabadidõs programok létesítmények fenntartását, támogatását bõvítjük.

  • Kiemelten kezeljük sportolási, erõnléti felkészülés, az önvédelmi képzés támogatását a rendvédelmi szervek sport és szabadidõ központjai és létesítményeinek bázisán. Szélesítjük a sport és szabadidõs eszközök felszerelések kölcsönzési lehetõségeit.

  • Minden területi szervnél biztosítani fogjuk megfelelõ pszichológiai és életmód tanácsadást, amely a magánéleti, családi, gyereknevelési gondok kezeléséhez is képes támogatást adni.
  • Egyik legfontosabb cél és feladat a családok, a gyermekvállalás, a gyermekgondozás munkáltatói támogatásának erõsítése, a pénzbeli és természetbeli támogatások növelésével (iskolakezdési támogatás, családalapítási elõleg).
  • Tanulmányi támogatást (ösztöndíjat) nyújtunk a hivatásos állomány 10-18 év közötti tanuló gyermekének, akik tanulmányaikat kiváló eredménnyel végzik.
  • Lehetõvé tesszük a hivatásos állomány tankötelezett gyermekeinek a nyári szünidõre rendészeti szerveknél a tapasztalat szerzõ foglalkoztatást.
  • El kívánjuk érni, hogy a rendvédelmi területen dolgozó hivatásosok helyben hozzáférhessenek az óvodai, bölcsõdei ellátáshoz. Az óvoda, bölcsõde igénybevételéhez pénzbeli támogatást nyújtunk.
  • Növelni kívánjuk a közszolgálati rendszerben mûködtetett üdülõk térítési díjához való támogatásokat, különösen elõnyös helyzetbe hozva a nagy családosokat.
  • Az utazási költségtérítések rendszerének felülvizsgálatával biztosítjuk a munkába járás költségeinek rugalmasabb és hatékonyabb támogatását. A helyi közlekedés térítésmentes igénybevételét vagy jelentõs támogatását biztosítjuk.
  • Átalakítjuk a Cafeteria rendszert, elõtérbe helyezve a pénzbeli támogatásokat, az utalványok helyett.
  • Munkáltatói támogatást (pl. kezességvállalást, flotta megállapodást) nyújtunk kedvezményes gépkocsi vásárláshoz. Meghatározott feltételekkel (pl. ha azzal a szolgálat ellátást hosszabb távon segíti) kedvezményes munkáltatói kölcsönt nyújtunk gépkocsi vásárláshoz.

A hosszabb hivatásos szolgálatvállalást elismerõ, a hõsi és szolgálati halottak hozzátartozóit segítõ támogatások:

  • Fontos eleme kell, hogy legyen az új kompenzációs rendszernek, az életpálya lezárására történõ felkészülés támogatása. Ennek keretében a hosszabb szolgálatvállalás támogatására, meghatározott feltételekkel, 25 év szolgálat után olyan megtakarítás jellegû életbiztosítást kötne a munkáltató a hivatásos állományban lévõk számára, mely a nyugdíjba vonuláskor egy összegben felvehetõ vagy járadékká alakítható.

  • A szolgálatban tisztességgel helyt állók számára 50 életév felett, életkortól függõ bronz, ezüst, arany vagy gyémánt koszorús elismerést vezetünk be, amely jelentõsebb anyagi elismeréssel is járna (2-4 havi illetmény).

  • A legalább 25 év szolgálattal rendelkezõk gyermekeit elõnybe kell részesíteni a rendvédelmi képzésre jelentkezésnél, a hivatásos állományba vételnél.

  • A hõsi halottak és a legalább 30 év szolgálattal rendelkezõk gyermekeit felsõoktatásban ösztöndíjjal vagy egyéb pénzbeli támogatással segíteni, foglalkoztatásukat elõsegíteni.

  • A munkáltató szervek a hivatásos állományúnak a szolgálatával összefüggõ megalapozatlan feljelentések, panaszok miatt indult eljárásokban felmerült költségét megtérítik, a panaszos elleni fellépéshez, jó hírnevének visszaszerzéséhez támogatást adnak.

  • A hivatásos állomány tagjainak ingyenes képzés keretében biztosítjuk egy EU-s alapnyelv alapfokú elsajátítását és alapfokú számítógépes felhasználói képzést.

  • A munkába járással kapcsolatos költségtérítés rendszerét felülvizsgáljuk, ésszerûbb és ösztönzõbb támogatásokat biztosítunk.

  • Az átszervezés miatt beosztásukat elvesztõk részére (Hszt. 49/A. §) a másik szolgálati helyre történõ vezényléssel felmerülõ (utazási és lakhatási) többletköltségeket megtérítjük, illetve az átköltözéshez megfelelõ támogatást biztosítunk.


Budapest, 2011. július



Melléklet a Rendészeti Életpálya-modell 2011-hez:


A különleges (szenior) állományba tartozók foglalkozatása

A társadalombiztosítási öregségi korhatár elõtti szolgálati nyugdíjasok szolgálati nyugdíja 2012. január 1-jével szolgálati járandósággá változik és az érintett elveszíti nyugdíjas jogállását.

Azon szolgálati járadékban részesülõ volt szolgálati nyugdíjas, aki vállalja a hivatásos állományban történõ visszafoglalkoztatást, de a Hszt. és a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) visszavételre vonatkozó szabályai szerint nincs lehetõség állományba vételére, a fegyveres szervek különleges foglalkoztatási állományába (szenior állomány) kerül hivatásos jogviszonyba. A szolgálati járandóság folyósítása egyidejûleg felfüggesztésre kerül. A szenior állományba kerülõ nettó illetménye a szolgálati nyugdíjával (szolgálati járandóságával) megegyezik. Az illetmény emelésére a nyugdíjakra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szenior állományba tartozónak a jogviszony létesítésekor a hivatásos szolgálati idejénél a korábbi nyugállományba helyezéskor elismert hivatásos szolgálati idejét kell alapul venni.

A szenior állomány könnyített szolgálatot lát el, ennek megfelelõ alkalmassági követelményekkel és felszereléssel. A heti munkaidõ 35 órában kerülne megállapításra, a túlmunka kötelezettség alól mentesülne. A szolgálatát 06.00 és 22.00 óra között idõszakban látja el. Kihirdetett veszélyhelyzet esetén a hivatásos szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok teljes egészében vonatkoznak rá, annak megfelelõen kötelezhetõ szolgálatra.

A szenior állományban történõ foglalkoztatásra szerzõdést kell kötni, amely a reá irányadó öregségi korhatár betöltéséig tart. A jogviszonyt megszüntetni, csak a szenior állományú kérelmére vagy neki felróható okból, súlyosan kifogásolható magatartása miatt lehet.

A szenior állományba tartozó az állományból kérésére elbocsátható, illetve egy alkalommal visszavehetõ. Akit a szenior állományból elbocsátanak, az az idõközi emelésekkel növelt szolgálati járandóságra jogosult, kivéve, akit azért bocsátanak el a szenior állományból, mert szándékos bûncselekmény miatt jogerõsen elítéltek. Ez esetben a szolgálati járandóság a nyugállományba vonulásakor reá irányadó öregségi nyugdíj korhatár eléréséig megvonásra kerül.

A szenior állományban lévõ személy, ha a Hszt-ben és a Hjt-ben meghatározott alkalmassági, illetve visszavételi követelményeknek megfelel, a megüresedõ hivatásos státuszok betöltésénél elõnyben részesülhet (a beosztásnak megfelelõ besorolással és illetménnyel). A hivatásos állományba visszavételkor a korábbi nyugállományba helyezéskor elismert hivatásos szolgálati idõt kell alapul venni. A visszavétellel létesített hivatásos szolgálat tartama alatt a szolgálati járandóság folyósítását szüneteltetik, de a szolgálati járandóság összege a nyugdíj emelés mértékével növekszik.

 

 

 

 

 

 

 
< Előző   Következő >
FTSZ
 

Online felhasználók

Tûzoltóbörze
 

Statisztikák

OS: Linux w
PHP: 5.2.17
MySQL: 10.5.12-MariaDB-0+deb11u1
Idő: 03:06
Caching: Disabled
GZIP: Enabled
Tagok: 2
Hírek: 1138
Linkek: 75