Bertha Szilvia

országgyûlési képviselõ

Írásbeli kérdés

Dr. Kövér László úrnak,

az Országgyûlés elnökének

Helyben

Tisztelt Elnök Úr !

A Házszabály 91. § (1) bekezdése alapján írásbeli kérdést kívánok benyújtani a Belügyminisztériumot vezetõ miniszterhez, mint a tárgyban illetékes minisztérium vezetõjéhez

„Milyen életpályamodellel kívánja a Kormány kompenzálni a rendvédelemi dolgozók által vállalt plusz kötelezettségeket, egyes állampolgári jogokról történõ lemondását? Miként akarják az egyes beosztásokkal járó pszichikai, fizikai igénybevétel miattif okozott elhasználódást kompenzálni?”

címmel.

A benyújtott kérdésemre a választ írásban várom.

Tisztelt Miniszter Úr!

Talán Ön elõtt is ismeretes, hogy az elmúlt évek, évtizedek során a közszolgálati szféra életpályamodelljét, legyen szó köztisztviselõkrõl, közalkalmazottakról, rendvédelmi szervekrõl, egyaránt szétverték. Mindent elvettek, ami vonzóvá tehette volna az állam szolgálatát: szolgálati lakáslehetõség, kedvezményes üdülés, oktatás-továbbképzés révén fejlõdési és karrierlehetõség, kiemelt egészségügyi ellátás, majd a nyugdíjszámítás módját variálták addig, míg mára az éhenhaláshoz is kevés fizetést, az éhhalált garantáló nyugdíj követi.

Sajnos ezt a folyamatot látszik megkoronázni az elmúlt közel egy év intézkedéseivel a Fidesz-KDNP Kormány.

A mára szállóigévé lett „Két hét alatt rendet teszünk!” felkiáltás mögé sajnos nem került valódi tartalom, sem anyagi, sem hatásköri, jogalkotási szinten. Ellenben, változatlanok maradtak az évek óta befagyasztott bérek, a megvont 13 . havi fizetés (ami eredendõen, történetileg a heti fizetésrõl havira történõ áttérés kapcsán elveszett 49-52. hetek fizetését volt hivatott fedezni, nem pedig szociális adomány volt). A rendõrségnél felére csökkentették az egyenruha megvásárlására fordítható pénzt, melybõl immár éves szinten egy fél rendõrdzsekire alig futja, és ezzel ki is merült a keret, a járõrök számára a benzinnorma ismételt csökkentése, mely miatt inkább állõröknek kéne õket hívni. Az átalakított utazási támogatással is természetesen a munkavállalók járnak rosszabbul, és most mindezek tetejére a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetõségét is meg kívánják szüntetni.

Pedig, munkanélküliség ide vagy oda, azt, hogy a rendvédelmi szakmát választók számos, civilek számára természetes állampolgári jogukról le kell, hogy mondjanak, valamivel kompenzálni kell, különben a tragikus munkaerõ-piaci kilátások ellenére is több ezres pályaelhagyásra kell felkészülni csak a rendõrség területén.

Ugyanis sok ezer, az elmúlt években bevonuló újonc számára a hivatástudat mellett a korkedvezményes nyugdíj lehetõsége volt az egyetlen vonzereje a pályának. El kell ismerni, hogy visszaélésre alkalmat adott mind a törvény, mind az egyes kormányzati intézkedések, átszervezések kapcsán maga az éppen aktuális Kormány, mely maga hozta olyan kényszerhelyzetbe a társadalom részérõl oly mértékben sérelmezett, 40 év körüli generációt, hogy nem maradt más lehetõsége, mint korkedvezményes nyugdíjba vonulni.

A korkedvezményes nyugdíj megszüntetése azonban nem megoldás, különösen a már évtizedek óta szolgáló, ennek az életpályaelemnek a tudatában szolgálatot vállaló rendvédelmi dolgozók esetében. Ez gyakorlatilag szerzõdésszegésnek minõsül, hiszen a munkavállaló a maga részérõl teljesíti a vállalt kötelezettséget, azonban az állam egyoldalúan eláll a mag a kötelezettségének teljesítésétõl.

Egyébként pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy 65 éves tûzoltó képes teljes menetfelszerelésben, tûzben, extrém körülmények közt megfelelõ hatékonysággal ellátni a munkáját. Egy járõr képes 65 éves koráig az utcán üldözni a bûnt, adott esetben tizenéves elkövetõket futva; hóban, fagyban, forróságban járni az utcákat, 40-45 éven keresztül elviselni a váltott mûszak miatti fizikai, idegrendszeri terhelést, a brutális bûnesetek, szélsõséges felelõsséggel járó döntési helyzetek miatti pszichés stresszt, és még sorolhatnánk az egészségügyi elhasználódást rohamosan felgyorsító körülményeket, melyek tekintettel a munka természetére, nem kiküszöbölhetõk. Bizonyított, hogy az ilyen beosztásban évtizedeket szolgáló rendvédelmi dolgozók átlagéletkora 10 évvel rövidebb az országos átlaghoz képest.

Bizonyos kort elérve a megterhelõ beosztásban, szolgálatra történõ fizikai alkalmatlanság esetén az adminisztrációs munkakörbe történõ tömeges áthelyezés nyilván elképzelhetetlen a rendvédelmi szervek állományi szerkezetének piramis felépítése miatt, például a rendõrségtõl átszervezések keretében elvett adminisztrációs feladatkörök miatt ezen munkahelyek, státuszok száma az elmúlt évek során még az eredetihez képest is erõsen lecsökkent. Amennyiben nem mehetnek korkedvezménnyel nyugdíjba, és nem is a rendõrség, rendvédelmi szervek kötelékében képzelik el ezen emberek foglalkoztatását, akkor további kérdésként merül fel, hogy mihez kezdhetnek ezek az emberek a munkaerõpiacon gazdaságilag életképes szakma nélkül. Sajnos a legvalószínûbb kimenetel, hogy a komoly elhasználódással járó beosztásokban dolgozó embereknek már lehetõségük sem lesz a nyugdíjkorhatár betöltésére.

Ilyen kilátásokkal mennyi és milyen minõségû rendvédelmi állományra, milyen utánpótlásra számítanak?

„Milyen életpályamodellel kívánja a Kormány kompenzálni a rendvédelemi dolgozók által vállalt plusz kötelezettségeket, egyes állampolgári jogokról történ õ lemondását? Miként akarják az egyes beosztásokkal járó pszichikai, fizikai igénybevétel miatti fokozott elhasználódást kompenzálni?”

Várom megtisztelõ válaszát.

Budapest, 2011 . április 15 .

Bertha Szilvia

Jobbik

BELÜGYMINISZTÉRIUM

DR. PINTÉR, SÁNDOR

miniszter

BM/5588/2011

Válasz Bertha Szilvia (Jobbik) K/2884. számú, „Milyen életpályamodellel kívánja a Kormány kompenzálni rendvédelmi dolgozók által vállalt plusz kötelezettségeket egyes állampolgári jogokról történõ lemondást ? Miként akarják az egyes beosztásokkal járó pszichikai, fizikai igénybevétel miatti fokozott elhasználódást kompenzálni?” címen benyújtott írásbeli kérdésére.

Bertha Szilvia asszony részére

országgyûlési képviselõ

Budapest

Széchenyi rakpart 19.

1358

Tisztelt Képviselõ Asszony!

A Házszabály 91. §-a alapján „Milyen életpályamodellel kívánja a Kormány kompenzálni a rendvédelmi dolgozók által vállalt plusz kötelezettségeket, egyes állampolgári jogokról történõ lemondást? Miként akarják az egyes beosztásokkal járó pszichikai, fizikai igénybevétel miatti fokozott elhasználódást kompenzálni?” címmel hozzám intézett, K/2S84. számú, írásbeli választ igénylõ kérdésével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom.

Az elõzõ kormányzati ciklusokban számos intézkedés született, amely a hivatásos szolgálati viszonyban állóknak korábban jogszabályok alapján járó juttatásokat, támogatásokat felszámolta, megkurtította, ezért a személyi állomány tagjai tömegével éltek a korai nyugdíjazás lehetõségével, pályaelhagyással.

A rendvédelem olyan speciális hivatás, amelynek gyakorlóit méltán illeti meg az átlagostól eltérõ figyelem és megbecsülés. Társadalmi érdek azonban, hogy megszüntessük a nyugdíjkorhatár elõtti nyugdíjazások szerteágazó, a költségvetést jelentõsen megterhelõ rendszerét, ebbe beletartozik a hivatásos állománynak eddig biztosított felsõ korhatár elõtti nyugdíjazás lehetõségének megszüntetése.

A Nemzeti Együttmûködés Kormányának nem célja, hogy olyan hivatásos állomány lásson el szolgálatot, amely arra az elvárt szinten egészségi okokból már nem képes. A Kormány célja az állomány egzisztenciális biztonságérzetének javítása és a hivatásos életpálya választását erõsítõ, a pályán maradást szolgáló megoldások kidolgozása. Ennek megfelelõen új életpályamodell készül a rendvédelmi szervek és nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állománya számára, amelynek központi eleme az új illetményi- és elõmeneteli rendszer, illetõleg a lakhatási feltételek, a családalapítás és a gyermekvállalás elõsegítése.

Budapest, 2011. május 2.

Üdvözlettel:

Dr. Pintér Sándor

Forrás: http://www.parlament.hu/irom39/02884/02884-0001.pdf